2017. április 9., vasárnap

Váratlan, 44.rész

A kis matekos kalandunk után szokás szerint úgy tettünk, mintha nem történt volna semmi. Valójában nem is nagyon történt, ki tudja, Keat minek szánta ezt az egészet, az meg már külön dolog, hogy én miként is értelmeztem.
- Mi a helyzet? - vonta fel a szemöldökét Wyatt, mikor leraktam mellé a tálcámat.
- Nem igazán szeretem a rizst - fintorogtam a tányéromra meredve.
- Akkor miért ezt kérted? - nevette el magát kedvesen Wy.
- Én a kettest mondtam, de a konyhás néni négyest értett - magyaráztam. - Nem akartam visszaadni.
- Nem fogsz belehalni egy kis rizsbe - ingatta a fejét az időközben megérkező Zay.
- Persze, hogy nem - feleltem felkapva a villám, készen arra, hogy megegyem a rizst.
- Cseréljünk - érkezett meg az asztalhoz Keaton, majd a választ meg sem várva elém rakta saját tálcáját, az enyémet pedig arrébb húzta, és letelepedett a másik oldalamra.
- Köszönöm - bámultam megdöbbenve a tányért magam előtt, amin minden stimmelt, csak rizs helyett krumpli volt a köret.
- Mikor lettél te ilyen lovagias, Keaton Enoch? - tette szóvá Zay az iménti jelenetet.
- Ez nem lovagiasság. Nekem mindegy, és senki nem vágyik arra, hogy Royce végig sápítozza az ebédet - felelte Keaton félvállról.
- De Keat, te sem - kezdte volna Wyatt, de Keaton közbevágott.
- Ha nem tudtok túllépni ezen, inkább visszacserélem - közölte, mire ijedten ragadtam meg a tálcám.
- Azt ne!
- Mi a tervetek délutánra? - érdeklődött Wyatt témát váltva.
- Tanulok - vágta rá Zaylee.
- Sejtettem. Roycy?
- Nincsen semmi különös - ingattam a fejemet elgondolkodva.
- Ki gondolta volna - szúrta közbe Keaton gúnyosan.
- Most mondd meg - tettem le a villámat és Keatonre néztem. - Én már csak ilyen unalmas vagyok.
- Remélem, nem vársz ellenkezést - válaszolta.
- Dehogy. Tudod, milyen ez, hisz te is az vagy - legyintettem, majd ismét az ebédemre összpontosítottam.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk korcsolyázni - fejezte be a még jóval korábban elkezdett gondolatmenetét Wyatt.
- Mint mondtam, nekem tanulnom kell - hárított azonnal Zaylee.
- Csak egy órácskára - kérte Wyatt, de Zay hajthatatlan volt.
- Ma biztos nem.
- És holnap?
- Holnap lehet róla szó - egyezett bele végül Zaylee.
- Szuper! Esetleg van volna valami dolgozat?
- Előadást tartok - felelte Zay, amit Wyatt homlokára csapva konstatált.
- Tényleg!
Suli után épp bedugtam volna a fülembe a fülhallgatóm, mikor Wyatt elkapott.
- Keatonnel kimegyünk a parkba dobálni. Nincs kedved velünk tartani? - érdeklődött.
- Nektek nincs edzésetek? - vontam fel a szemöldököm.
- Mára meg holnapra kimenőt kaptunk - vigyorgott elégedetten.
- Ezért próbálsz mindenáron programot szervezni? - nevettem el magam.
- Olyasmi.
- Mi az oka a szabadnapnak?
- A hétvégén két meccset is nyertünk. Egy kis pihenőt kaptunk - magyarázta Wyatt boldogan.
- Értem.
- Sose jössz el megnézni minket - biggyesztette le szája sarkát Wy.
- Biztos menjetek veletek a parkba? - húztam össze a szemem, a néhány méterrel arrébb, unottan ácsorgó Keaton felé biccentve, aki éppen Seraphinával beszélgetett. Vagy inkább csak hallgatta a lányt.
- Persze. Jó lesz, meglátod! - lelkesedett Wyatt, és borzalmasan hálás voltam neki, hogy hagyta a téma váltásomat, és gyakorlatilag hagyott eliszkolni a kérdés elől. Megint.
- Rendben.
- De előtte haza kell ugranunk a cuccunkért - indult Wyatt máris Keat megmentésére.
Néztem, ahogyan Wy odalép barátja mellé, majd egy varázslatos mosoly keretében illedelmesen elnézést kért a távozásuk miatt. Arra gondoltam, valójában Keat mekkora egy mázlista, hogy a legjobb barátja lehet ennek a fiúnak. És Zay méginkább szerencsés, hogy Wyatt oly régóta mellette van.
- Mit szeretett volna? - kérdezte Wyatt Keatont, mikor már felém tartottak, így gyorsan elkaptam a tekintetem.
- Szerintem, fárasztani - felelte Keaton nagyot sóhajtva, nem bírtam megállni, elnevettem magam ezen.
- Mi olyan vicces, hercegnő? - intézte hozzám szavait Keat.
- Semmi. Én csak itt nevetgélek... Magamban - válaszoltam némi gondolkodás után.
- Miért is nem vagyok meglepve ezen? - emelte az égre tekintetét, Wyatt pedig kedvesen átölelte a vállamat és játékosan magához szorított.



4 megjegyzés :

  1. Szia! Kérlek, ha elolvastad , válaszolj! Nagyon jól írsz, sokkal jobban, mint néhány író, kinek már több könyve is van. De ez így nem éri meg. Fél hónapja nincs rész, ha van is nagyon nagyon ritkán. Szeretem olvasni , viszont állandóan azt nézni, hogy mikor raksz ki részt, nagyon fárasztó. Valahogy mindig találsz valami kifogast, de ha már előre le van gyartva néhány rész , 5 percet nem áldoznal ra?! Hidd el, sokkal többen olvassák, ha nem havonta lenne rész. Regen hetente volt 3-4.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Először is köszönöm. Másodszorra szeretném letisztázni, hogy ha lenne előre legyártva rész, én lennék a legboldogabb, és azonnal felraknám. Azonban nincs. És bármennyire szeretek írni, egyetemista vagyok, és a tanulás nekem mindennél fontosabb. Kevés a szabadidőm, szeretnék a regényemen is dolgozni, és bármennyire is rövidnek látsz egy részt, nekem igenis nagyon sok munkám van benne. Megírni nem pár perc, sőt több óra, mert ki kell találni, és megfelelően lapra vetni (vagy gépre persze). Nagyon igyekszem, hidd el, nekem, de régen, mikor annyi rész volt, még nem volt ennyi tanulnivalóm. AZ egyetem nagyon kemény, nagy a hajtás, ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni. Köszönöm, hogy megosztottad velem az észrevételed, továbbra is igyekezni fogok, és nyáron rengetek rész lesz, de most egyszerűen nem vagyok képes többre. Kérlek, tarts ki mellettem, mert minden tőlem telhetőt megteszek! :)

      Törlés
    2. Ez baromi korrekt válasz volt!! :)
      Szerintem is elképesztő jól írsz, és lehet, hogy ritkán van rész, de nagyon jó, hogy ennyi év után is folyamatosan csinálod! Elképesztő kitartó vagy és ezt nagyon becsülöm benned.

      Törlés
    3. Nagyon szépen köszönöm, ez nagyon nagyon jól esett!!! :)

      Törlés