Hóesés

2017. május 13., szombat

Éjfél, 8.rész

Wave – Magány

- Szerintem túlzásba estél – jelenti ki Ren a porig rombolt építményt mustrálva.
- Szerintem meg ez a ház már akkor is totál káros volt, mikor ideértünk – ellenkezem, miközben a kocsiba pakolom sikeres küldetésem végrehajtásának bizonyítékait.
- De legalább még állt – dünnyögi Ren, majd zsebébe süllyeszti kezeit, és a ház romjaira mered.
Megragadom a pillanatot, hogy feltünés nélkül szemügyre vegyem sötétes alakját. Ugyanazt a fekete csőfarmert és bakancsot viseli, mint első nap, mikor hazatért, ám ezúttal egy egyszerű fekete pulcsit húzott, melynek ujjait könyökéig feltűrte.
- Segíthetek? – kérdezi, s bár háttal áll nekem, mégis tudja, hogy őt figyelem.
- Dehogy – legyintek, és beszállok a kocsiba, beindítva a motort.
- És most hova tovább? – érdeklődik Ren, elhelyezkedve mellettem.
- Leszállítom az árut – felelem, holott tudom, hogy pontosan tisztában van vele.
- Akkor útközben megírom a felmondó leveled – kapja elő a telefonját segítőkészen.
- Maximum a sajátodat – hűtőm le mérgesen.
- Meddig leszel még ilyen velem? – durcáskodik, mint egy kisgyerek. Unom, hogy folyamatosan kérdezget, miközben annyira ismer, hogy belelát a fejembe.
- Nem tudom. Kezdetnek mondjuk saccolnék az örökkére – fintorgok előre nézve.
- Nem értelek – feleli komolyra váltva. – Hiszen tudod jól, hogy nem volt választásom.
- Kezdetben tényleg nem volt – ismerem el. – De már jó ideje van.
- Később meg fogod érteni, hogy miért tettem.
- Ezt azok mondják, akiket furdal a lelkiismeret.
- Engem ugyan nem furdal.
- Akkor minek vagy a nyomomban?
- Mert hiányoztál – mondja ki rezzenéstelen arccal. Egy pillanatra megáll a szívem.
- Persze.
- Szeretném bepótolni az időt, amit távol töltöttem tőletek.
- Nem bízom benned – morgom mérgesen.
- Még ha a szád ezt is mondja, a szíved nem így érzi – közli Ren, és bár nem látom, érzem a mosolyát.
- A szívre hallgatni botorság.
- Ezt azok mondják, akik nem tudnak ellen állni a szívük súgásának.
- Nagyon költői vagy.
- Köszönöm. Mit gondolsz hát, miért vagyok itt? Az apámnak kémkedni?
- Nem tudom. Nincsenek elméleteim.
- Hogyne volnának – mondja szelíden.
- Nem kívánom őket megosztani veled.
- Nagy kár. Biztosan jót nevetnénk rajtuk később.
- Egész biztos – ironizálok.
- Figyelj csak, lesz egy álarcosbál apám udvarában.
- Tessék, erről beszéltem.
- Még nem is mondtam semmit.
- Ez már így is több volt annál, mint ami érdekel – hurrogom le.
- Eljöhetnél velem – ajánlja fel. Hogy nem szakad le a pofája?
- Ezt nem mondod komolyan – hökkenek meg.
- Pedig de.
- Nem gondolod, hogy egy másodpercig is elmerengenék azon, hogy igent mondjak.
- Azt reméltem, azért hátha – von vállat csalódottan.
- Ez is a terved része?
- Mint mondtam, nincsenek efféle terveim. Csak szeretnék veletek lenni.
- Ezért csalsz el apád udvarába? – vonom fel kérdően a szemöldököm.
- Nem csallak sehova! Egy ártatlan kérdés volt feléd, aminél rajtad áll igent vagy nemet mondasz e.
- Nemet mondok.
- Nekem is leesett.
- Esetleg mást vártál? – gúnyolódom.
- Az összeesküvés elméletet leszámítva nem különösebben.
- Miért kellene azt gondolnom, hogy jó szándék vezérel arra, hogy elhívj a bálotokba? – kérdezem undorodó hangsúllyal.
- Mert ismersz engem, Wave.
- A régi Rent ismertem. Ezt, aki most vagy, nem.
- Ugyanaz vagyok. Te is tudod. Csak félsz.
- Nem félek!
- Dehogynem. Hiszen se szó, se beszéd eltűntem az életedből, aminek mindaddig szerves része voltam, és most, hogy itt vagyok, nem akarsz ismét közel engedni magadhoz, mert rettegsz, hogy megint elmegyek.
Rettegem ettől. Jobban, mint bármi mástól.
- Nem igaz – makacskodom. Nem mintha egy pillanatig is elhinné a hazugságaim.
- Megértem, hogy így érzel. De minél hosszabb ideig maradok, ez az érzésed annál inkább halványulni fog. Én pedig itt leszek, és kivárom – ígéri, kezét az enyémre téve. 


2 megjegyzés :

  1. Jaaahj miért csak ennyi része van:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van egy 9-ik is: http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/05/ejfel9_17.html?m=1

      Törlés