2017. május 19., péntek

Felejthetetlen nyár, 39.rész

- Mikor is van a VOLT? – kapargatta szórakozottan az asztalt Coop.
- Két nap múlva – felelte Norbi jókedvűen.
- Hogy mi van?
- Te teljesen megőrültél?
- Úgy tesztek, mintha csak most őrült volna meg dünnyögtem.
- Könnyen beszélsz, nem neked vett bérletet – forgatta a szemeit Coop.
- Azt hittem, örülni fogsz – szomorodott el Norbi, úgy festett, mint egy kölyökkutya, mikor lesunyja a füleit, miután rosszat tett.
- Ne haragudj, haver. Csak most nem vágytam erre a felhajtásra – vallotta be Cooper.
- Coop, te mindig felhajtásra vágysz – jegyeztem meg.
- De nem most.
- Egy héttel ezelőtt még menni akartál emlékeztette bátyját Dex.
- Tudom, és sajnálom. De ki gondolta volna, hogy ez a dinka megveszi előre a jegyeket?
- Hé! – szúrta közbe Norbi felháborodottan.
- Igaza van – intette csendre Talia.
- Csak jót akartam – ismételte magát századszorra Norbi.
- Jól van, még nincs semmi veszve. Kitalálunk valamit – gondolkodott Dex a lehetőségeinken.
- Akkor van három bérletünk és három napijegyünk?
- Igen.
- Én megveszem a bérletetek – szólalt meg mögülünk Tammara, mire ijedten kaptam hátra a fejem.
- Te mióta is állsz ott?
- Mit számít az, ha kiment minket? – pattant fel azonnal Norbi, de Talia ugyanazzal a mozdulattal visszanyomta őt a székre.
- Minek kellene neked a bérlet? – húzta össze a szemeit.
- El akarok menni a fesztiválra.
- Mi van? Ez még meglepőbb, minthogy Coop nem akar.
- Miért is ilyen meglepő? húzta fel az orrát a lány kérdően.
- Mert kocka vagy – vont vállat Coop. – Stréber.
- Cooper! – vágtam hátba.
- Most meg mi van? Nem lehetek őszinte?
- Mi stréberek is képesek vagyunk szórakozni – felelte Tammara sértetten.
- Aha, tudjuk. Szoktuk látni, mikor Seth hobbiból egyenleteket oldd meg - röhögött Coop jóízűen. Úgy tűnt, nem különösebben rajong a megmentőnkért.
- Ne is foglalkozz vele, Tam – állt fel Talia, és arrébb tolta a lányt. – Tényleg el akarsz menni?
- Igen, ott lesz a kedvenc együttesem – suttogta Tammara bizalmasan, de még így is jól kivehetően hallottam minden szavát.
- Komolyan ismer olyan fellépőt, aki ott lesz a VOLT-on? – ámuldozott Coop.
- Állj már le. Mi bajod van? – vontam fel a szemöldököm felé fordulva.
- Az ég világon semmi – vont vállat.
- Akkor miért vagy ilyen bunkó?
- Leah, igazán megtanulhattad volna már, hogy én mindig bunkó vagyok – eresztett meg egy laza felmosolyt felém.
- A te bunkóságodnak is vannak határai. Te amolyan viccelődő bunkó típus vagy merengtem.
- Az meg milyen?
- Érezteted az emberrel, hogy beszólsz, de viccesre alakítod, így valójában nem sértesz me senkit – magyaráztam az évek alatt elsajátított Coopságot.
- Tehát valójában kedves vagyok?
- Ezt nem mondtam.
- Ugyan, Leah – ölelte egy fél karjával a nyakamat.
- Valami bajod van Tammarával?
- Nem különösebben kedvelem – közölte Coop, pedig ez nála nagy ritkaság volt. Az a fajta embernek számított, arra is kedvesen mosolyog, akit utál.
- Miért nem?
- Szakított Seth-tel, emlékszel?
- És?
- Most meg megint itt van.
- Ennyi?
- Valami szarság miatt szakítani. Sőt, egész pontosan, azért szakítani, mert a társad jobb volt nálad Én ezt nem kedvelem, Leah – vallotta be Coop halkan elfordítva a fejét, szája kis híján a fülemhez ért, míg tekintete az említett személyre tapadt.
- Szerinted kihasználja vagy ilyesmi? – hüledeztem.
- Nem tudom, de nem tetszik ez nekem.
- Csak nem aggódsz Sethért?
- Tudom, a legtöbb esetben semmi jele nem mutatkozik, de azért testvérek vagyunk.
- Ez nem válasz.
- Nem láttad, milyen szomorú volt akkoriban Seth.
- Hát, nem. És ti eléggé vicces sztoriként adtátok elő ezt az egészet forgattam a szememet. Tipikus Button mentalitás.
- Mert nem akartuk, hogy Seth esetleg bánkódjon, vagy nem is tudom.
- Akkor mit szeretnél, érjük el, hogy szakítsanak?
- Elég, ha csak leleplezzük.
- Legyen. Van terved?
- Nekem mindig van – vigyorgott rám elégedetten.


1 megjegyzés :