Egy nap, majd talán..., 21.rész

- Tied lehet az ágy – ajánlotta fel Louis.

- Akkor te hol alszol?

- Majd a kanapén – biccentett az említett tárgy felé, mire elhúztam a szám.

- Elég keskenynek tűnik. Ne aludjak inkább én ott?

- Ilyen dagadtnak tűnök? – nevette el magát édesen.

- Nem éppen. Csak talán én vékonyabb vagyok – vélekedtem.

- Tiszta szerencse.

- Tehát?

- Én alszom a kanapén, nincs mese – tartotta magát a korábbi kijelentéséhez.

- Nagyon lovagias vagy – mosolyodtam el.

- Jenny, megsértesz! Úgy mondod, mintha nem ismernél – vágott felháborodott képet.

- Elnézésedet kérem – szabadkoztam.

- Megbocsátok.

- Ez az én mázlim – mosolyodtam el őszintén.

Louis ráerősen elém sétált és átölelt.

- Hiányoztál.

- Ezt már mondtad – nevettem el magamat zavaromban.

- Tudom – felelte halkan.

- Te is hiányoztál nekem – vallottam be újfent.

- Örülök neki – dünnyögte.

- Én is – válaszoltam, mire elengedett és arrébb lépett néhányat.

- Megyek, lefürdök – dobta a vállára törülközőjét, majd bevonult az említett helyiségbe.

Odacsoszogtam az ágyhoz és fáradtan beledőltem. Meglepődve konstatáltam, hogy a paplannak és a párnának kellemes Louis illata van, így szorosan magamhoz öleltem mindkettőt és behunytam a szemem. Talán el is aludtam.

Arra ébredtem fel, hogy Louis kilépett a fürdőből és az ágyam mellé sétált. Megcsapta az orrom friss, tusfürdő illata. Az ágyam mellé guggolt, kezével finoman kisimította az arcomba lógó tincseim.

- Biztos nem szeretnél itt aludni? - dünnyögtem félálomba.

- Nem foglak kirakni az ágyból, Jenny – mondta szelíden.

- Nem is kell. Itt maradunk mindketten.

- Aludjunk együtt?

- Nem ez lenne az első eset – emlékeztettem csukott szemekkel, álmosan.

- Az is igaz – értett egyet.

- Mire vársz még?

Több oka is volt annak, hogy ennyire bátran invitáltam Louist magam mellé. Egyrészt baromira hiányzott és barátság, szerelem és miegyéb ide vagy oda, most volt erre alkalmam, most tehettem csak ezt meg anélkül, hogy fura lett volna. Vágytam, hogy magához öleljen egész éjszaka, érezzem az illatát, foghassam a kezét. Mindennél jobban vágytam rá.

- Ha te azt tudnád – sóhajtott, majd átsétált az ágy másik oldalára és bemászott mellém.

Amint lefeküdt, közelebb evickéltem hozzá, ő pedig védelmezően, de gyengéden körém fonta a karjait és szorosan magához vont. Arcom a mellkasához simítottam, és beszívtam finom illatát.

- Miért nem mondod el? – kérdeztem.

- Egy nap, majd talán, Jenny. Egy nap, majd talán – vont még jobban magához, majd belepuszilt a hajamba.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/06/egy-nap-majd-talan22.html
Előző rész: 
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/05/egy-nap-majd-talan20.html