Felejthetetlen nyár, 40.rész

- Nem bírom bezárni a bőröndöm - ugrált az említett tárgy tetején Talia, próbálván egy kicsit összenyomni azt. 
Ismerős helyzet, múltkor is ezt csinálta, csak akkor egyetlen egy napra utaztunk le. 
- Talán, ezt nem kellene magaddal vinned - nevettem kiemelve a hatalmas plüss cicát a bőröndből. 
- Kand Úr mindenhova elkísért minket. Cooptól örököltem, ő meg Sethtől - adta elő a már száz milliószor ismételt sztorit Talia. 
- Csak nem Kand Úr a téma? - jelent meg a semmiből Cooper és magához ölelte a plüss macskát.
- Jó füled van - dünnyögtem, hisz az előbb még sehol nem volt. 
- Ha róla van szó, azt mindig meghallom - nevetett Coop, édesen magához ölelve Kand Úrt. 
- Nem furcsálljátok, hogy én vagyok az egyetlen, akinek soha nem lehetett birtokában a macsek? - sétált be Dex, és leült a kanapémra.
- Választanunk kellett közted és Tal között - vont vállat Coop.
- Ez semmit nem magyaráz. Miért nem rám esett a döntés?
- Talia jobban rászorult - felelte Coop, de gyakorlatilag nem igazán foglalkozott velünk.
- Tal az egyetlen lány gyermek. Borzalmakat kell kiállnia mellettetek - nevettem jóízűen. 
- Most miért? 
- Fárasztóak tudtok lenni - közöltem, hisz egyrészt mindannyiunkra igaz ez, másrészt úgyis tisztában vannak vele. 
- Ez rágalom - ellenkezett Dex. 
- Sosem kellett volna megválnom tőled - gügyögött Cooper a plüss macskának. 
- Kand Úrt hallottam? - dugta be a fejét az ajtón Seth.
- Ez kész - röhögtem el magamat, mert mégiscsak a legidősebb, stréber bátyról beszélünk.
- Ki az a Kand Úr? - érdeklődött szinte abban a másodpercben Tammara.
- Nem adom oda! - rángatta Coop szerencsétlen macskát.
- Annyi éven át birtokoltad! - ellenkezett Seth, megragadva a plüss másik felét.
- Egy plüssön marakodnak? - kérdezte tőlem Tammara.
- Ez nem akármilyen plüss. Ő Kand Úr - tájékoztattam az eseményeket szemlélve.
- Ettől nem lettem nagyon okosabb. 
- Hadd mesélem el neked Kand Úr nemes történelmét! - engedte el hirtelen a cicát, mire Seth egyszerűen hátraesett a lendülettől. 
- Kérlek, ne! Akkor holnapig itt ülünk - szólt közbe Talia szenvedő arccal. 
- Ez egy macska, ami generációról, generációra száll - foglalta össze tömören Dex. 
- Tulajdonképpen csupán Sethé volt, aztán Coopé, most meg Taliáé - forgattam a szememet szórakozottan. 
- Te nevezted el így? - húzta össze a szemeit Tammara, Sethez intézve a kérdését.
- Valójában én Albert Einstein Ampére Arisztotelésznek neveztem. Röviden Mr. Albert - közölte Seth rezzenéstelen arccal, mire mindannyiunkból kitört a nevetés. Legalábbis majdnem mindannyiunkból.
- Mi ez a nagy vidámkodás? - került elő valahonnan Norbi is. - Az ott Kand Úr? 
- Ő - pontosított reflexből Coop. 
- Azt ígérted, egyszer én is megöröklöm - durcázott a bátyám Coopnak.
- Már miért lenne így? - húztam össze a szemöldököm értetlenül.
- Nahuel meg én testvérek vagyunk! - jelentette ki Coop elégedetten.
- Úgy volna helyes, olyan, mintha testvérek lennétek - szúrta közbe Seth.
- Ja. Mindegy - legyintett Coop.
- Ezek szerint, Cooper nevezte el Kand Úrnak? - próbálta még mindig kibogozni a szálakat Tammara.
- Ki más - nevettem az égre emelve a tekintetem.
- Kand Úr meg én örökre együtt leszünk - ölelte magához a cicust Coop, úgy mosolyogva, akár egy kisgyerek. 

- Még mit nem! - kapta ki a kezéből Talia, majd bepaszírozta a bőröndjébe szegény állatot. - Az enyém! - toppantott.

(nem találtam jobb gifet, senkit ne tévesszen meg az ádáz maci, Kand Úr egy tiszteletbeli macska!)

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/06/felejthetetlen-nyar41.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/05/felejthetetlen-nyar39_19.html