- Na,
hogy tetszik a szobám? - kérdeztem, miután Konrád letett.
- Fogalmam sincs mit szokás erre mondani - nézett körbe, majd odasétált az
egyik szekrényhez.
- Az igazat - vágtam rá.
- Nem így képzeltem el - vallotta be őszintén.
- Hát akkor hogyan?
- Azt hittem, rózsaszín lesz a fal, ilyen óriási selyem takarós csipkés ággyal
és pipere asztallal - sorolta Konrád, mire elfintorodtam.
- Azt se tudod, mi az a pipereasztal - szájaltam, mire egészen felháborodott
képet vágott.
- Már hogyne tudnám!
- Akkor halljam - tártam szét várakozásteljesen a két kezem.
- Az a kis tükrös rózsaszín sminkelős asztalka - magyarázta.
- Honnan tudod ilyen pontosan definícióját? - piszkáltam.
- Van egy húgom - húzta ki magát büszkén.
- Gondolom, az ő pipere asztala is rózsaszín -
mosolyodtam el.
- Így igaz.
- Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy ettől még nem mindegyik rózsaszín.
- Nem?
- Nem bizony.
- Érdekes - merengett.
- Nagyon - nevettem. - Remélem nem azért van pipere asztala, mert tényleg
sminkel.
- Dehogy - legyintett Konrád. - Cukorból van a rúzsa.
- Olyanom nekem is volt. Imádtam! - csaptam össze lelkesen a kezem.
- És te is inkább megetted, minthogy a szádra kented volna?
- Nem éppen - ráztam a fejem nevetve. - De amint a számra kentem, le is nyaltam.
- Szóval a végeredmény gyakorlatilag ugyanaz - értelmezte a helyzetet Konrád.
- Tulajdonképpen. De amúgy is ez a funkciója. Ha nem ennénk meg, összeragadna a
szánk - gondolkodtam hangosan.
- Minő borzalom.
- Az bizony - feküdtem le a bevetett ágyra ruhástul, Konrád pedig leült a
fotelembe.
- Aludj egyet - biztatott kedvesen.
- Nem jössz ide mellém? - paskoltam meg az ágyat, majd ásítottam egy nagyot.
- Nem volna helyénvaló - ingatta a fejét Konrád.
- Ugyan miért nem?
- Ne felejtsd el, Bokasérült lány, hogy vashiány ide vagy oda, nem aludtunk
valami sokat az éjjel.
- Azért mondom, hogy szundítsunk.
- Nem lenne illendő, ha édesanyád így találna ránk - nevette el magát.
- Akkor se jössz, ha szépen kérlek?
- Nem.
- És ha szomorú leszek?
- Akkor sem.
- És ha sírni is fogok?
- Akkor lehet.
- Hüpp hüpp - tettettem sírást.
- Ez elég gyenge volt - röhögött ki.
- Gyere már ide.
- Na, jó. Legyen - tápászkodott fel, és ráérősen mellém sétált, majd mögém feküdt és átölelte a derekam.
-
Aludj jól, Bokasérült lány! - nyomott egy csókot a hajamba, majd mielőtt elnyomott volna az álom, még megfordultam, így
arcunk egy vonalba került, ujjainkat összefontunk.
Olyan édesek 😍
VálaszTörlésJöhetne valami izgalmasabb is. Bármiből. Nem csak erre a történetre gondolok. Hanem az összesre. Nagyon unalmasak kezdenek lenni
VálaszTörlésDecuki*-*
VálaszTörlés