Kosársuli, 49.rész

Mikor felébredtem elég sötét volt a szobában, így arra következtettem, időközben beesteledett. Körbetapogattam az ágyat, de Konrád nem volt sehol. Feltápászkodtam és lebattyogtam az alsó szintre. Anya a konyhában sertepertélt, apa pedig a nappaliban nézte a TV-t.

- Jól vagy, kicsim? - pattant fel azonnal, amint meglátott.

- Persze - öleltem meg, majd megnyugtattam, hogy nem haragszom, amiért nem tudott bejönni a kórházba.

- Jót pihentél? - érdeklődött anya, mikor leültem az asztalhoz és elém rakott egy bögre meleg kakaót.

- Nagyon - mosolyogtam rá. - Hol-hol van Konrád?

- Elment, mikor hazaértem. Nem akart felkelteni - magyarázta anya.

- Apa találkozott vele? - suttogtam, mert apa épp telefonált a háttérben.

- Pont összefutottak a kapuban - nevetett anya.

- Értem - húztam el a számat.

- Mi a baj, kincsem?

- Nem így akartam bemutatni az első barátomat. Valójában be se mutathattam - biggyesztettem le a szám sarkát. - Egyébként, mi a benyomásod róla? Remélem csupa jó.

- Nagyon udvarias és kedvesnek tűnt. Úgy láttam, nagyon kedvel téged - mosolygott rám biztatóan anya.

- Tényleg így gondolod? - vigyorogtam, mint a tejbetök, majd beleharaptam az asztalra kirakott csokiba.

- Igen.

- De jó! - lelkesedtem, majd megittam a maradék kakaót is, majd visszamentem a szobámba.

Előhalásztam a telefonom és tárcsáztam Konrádot.

- Szép, jó reggelt, Bokasérült lány! - szólt bele a telefonba jókedvűen Konrád.

- Már-már Csipkerózsika alvás rekordjaival vetekszem, igaz? - nevettem el magam.

- Lehet a csókom fel is ébresztett volna - vélekedett Konrád.

- Ezt nem tudhatjuk, mert elsunyultál - szúrtam közbe, mire felnevetett.

- Ne haragudj. Tényleg nem akartalak felkelteni.

- Semmi baj.

- Hogy érzed magad?

- Kipihentnek - feleltem őszintén.

- Bár gondolom, azért még simán átalszod majd az éjszakát - mondta mosolygós hangon.

- Nincs kizárva - értettem egyet.

- Sejtettem.

- Szóval megismerted apukámat is - jegyeztem meg néhány csendben eltelt pillanat után.

- Így volt - felelte komolyan, de a hangján hallottam, hogy megintcsak remekül szórakozik.

- Tényleg nem így terveztem ezt - hajtottam le a fejem szomorúan.

- Úgy érzem, túl nagy jelentőségét tulajdonítasz ennek.

- Nem igaz.

- Folyamatosan a tervezés szót használod - mutatott rá Konrád.

- Nem konkrétan azt terveztem, hogy téged milyen lesz bemutatni, hanem csak úgy általánosságban... - kerestem a megfelelő szavakat.

- Az első barátod? - segített ki Konrád.

- Igen. Bármilyen lehetséges lefolyást elképzeltem, csak azt nem, hogy mindkettő alkalommal kiütve szundikálok majd - ingattam a fejemet, amin persze Konrád felnevetett.

- Ha ennyire fontos neked, bemutathatsz nem kiütve is - sóhajtott.

- Az nem ugyanaz - duzzogtam. 

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/07/kosarsuli50.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/06/kosarsuli48.html