- Már vagy harmadszorra kötünk ki ugyanitt –
kémleltem körbe.
- Vagy csak minden elágazás ugyanúgy néz ki –
vélte Rio.
- Nem. Ez pontosan ugyanaz – állítottam.
- Te navigálsz, Querida – emlékeztett.
- Jogos.
- Evezzél már gyorsabban! – hallottuk meg Khloe
ismerős hangját.
- Te csak ne sürgessél engem! – érkezett rá
Blake válasza, mire Rio felsóhajtott.
- Minek vannak ezek az izmoknak tűnő dudorok
a kezeden, ha nem azért, hogy képes legyél evezni? – vitatkozott Khloe, de
továbbra se láttuk őket.
- Hát biztos lehetsz benne, hogy nem azért,
hogy helyetted is evezzenek!
- Szóval, dísznek vannak – értelmezte Blake
válaszát khloe, némiképp sajátosan.
- Mi lenne, ha rikácsolás helyett inkább
megragadnád az egyik evezőt és segítenél?
- Mindjárt megragadom azt evezőt és jól fejbe csaplak vele! – szájalt vissza Khloe kedvesen, mire
megráztam a fejem.
- Van, ami sohasem változik.
- Hogy működik a barátságod kettejükkel egyszerre? – nevetett fel
értetlenkedve Rio, miközben Khloe és Blake veszekedésének hangja egyre
távolodott.
- Hát ezen alkalomadtán én is eltöprengek –
vallottam be.
- Zavar, hogy ennyire rosszban vannak? –
ölelte át a derekamat Rio az egyik kanyarban.
- Többnyire vicces.
- De?
- De néha jó lenne hármasban eljárkálni
ide-oda.
- Amióta csak megjelentem, állandóan négyesbe
járkálunk mindenfele – nevette el magát Rio jól mulatva.
- Azelőtt sosem volt így.
- Mert nem voltam itt.
- Úgy értem, soha nem csináltunk semmit
hármasba. Max ölték egymást a suliban.
- Tulajdonképpen mi bajuk is egymással?
- Jó kérdés.
- Nincs is konkrét okuk? Csak úgy veszekednek
minden áldott pillanatban?
- Én semmi konkrétról nem tudok.
- És nem hajt a vágy, hogy kideríts valamit? –
fektette állát finoman meztelen vállamra.
- Egy kicsit. Már sokszor próbálkoztam –
jöttem zavarba.
- Majd én segítek – fordította kicsit el a
fejét, és felnézett rám.
- OLIV! – ugrasztott szét minket Blake
üvöltése. Illetve csak engem, Rio nem különösebben reagált.
- Hurrá – emelte fel a fejét és visszamászott
hátra, kellő távolságba tőlem. Már amennyire ezt a kis csónak
engedte távolságnak nevezni.
- Hát itt vagy – evezett felém Blake elégedett
fejjel.
- Egy ideje már igen. Folyamatosan itt kötünk
ki – magyaráztam eltévedésünk mozzanatait.
- Mi van folyó, nem megy a tájékozódás? Pedig
ez a te területed – mutatott a vízre Blake gúnyosan.
- Valójában Olivia a kartográfus* – felelte Rio
szórakozottan. *(kartográfus = térképész)
- Legalább nálatok van olyan – forgatta a
szemeit Khloe.
- Mit elégedetlenkedsz, ha úgyis itt vagyunk? –
hurrogta le Blake, mire Chloe nemes egyszerűséggel háton vágta.
- Itt is azért vagyunk, mert én idáig
eleveztem – ingatta a fejét.
- Persze, én csak a levegőbe húzkodtam a lapátot – kontrázott Blake.
- Megint kezdik – sóhajtottam, mire Rio
finoman a kezemre tette a sajátját és óvatosan húzott egyet az evezőkön, mire tolatni kezdtünk.
- Így volt! Ha rajtad múlna, még mindig körbe-körbe
fordulnánk!
- Ha meg rajtad múlna, el se indult volna a
csónak!
- Milyen frappáns visszavágás!
- Bagoly mondja… Álljatok csak meg! – ragadta meg
hirtelen a csónakunk elejét Blake kinyújtva hosszú karját.
- Mi a szitu? – érdeklődött Rio nagy lazán.
- Hova oldalazol, folyó?
- Én nem oldalaztam semerre. Úgy nevezik,
tolatni – pontosított.
- Engem te csak ne javítgassál ki.
- Már miért ne?
- Szálljál szépen ki onnan, és cseréljünk –
evickélt közelebb Blake, és készült felállni, mikor Rio közbevágott.
- Ácsi, ácsi! Nem gondolod komolyan, hogy
kimászom a gumicsónakból és áttornázom magam oda – mutatott a másik hajóra.
- Pedig ezt gondolom.
- Mi lenne, ha szépen maradna mindenki a
helyén, és ha vége a pályának cserélünk – alkudozott Rio huncutul.
- Semmi kedvem felborulni – értett egyet
Khloe.
- Milyen jó a hajad – ismertem el nevetve
a barátnőm
vizes, összeborzolt haját.
- Blake csak úgy képes evezni, hogy mindent össze-vissza fröcsköl –
forgatta a szemét Khloe.
- Na, tessék! Beismerted, hogy igenis eveztem! – kapott az
alkalmon Blake és viszonylag elégedett arccal visszacsüccsent a helyére.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése