Figyeltem, ahogy Wyatt utoléri Keatont és játékosan átöleli
a vállát. Mondott valamit, amin Keaton leplezetlenül felnevetett.
- Ritka az olyan barátság, mint az övék - húzódott le mellém Zay.
- Ritka az olyan barátság, mint az övék - húzódott le mellém Zay.
- Az már biztos - helyeseltem mosolyogva figyelve a jelenetet.
- Na, mi az? Keaton Enoch mostanában közlékeny? - mulatott Zay.
- Tulajdonképpen igen. Igazán meglepő. Kivételesnek érzem magam - játszottam rá a dologra.
- Úgy vettem észre, mostanában egészen jól megvagytok.
- Semmi nem robban fel körülöttünk - vigyorogtam.
- Ebbe ti is beletartoztok.
- Igaz. Te, Zay - fordultam barátnőm felé, elszakítva tekintetem a srácokról.
- Tessék?
- Te mit tudsz kettejükről?
Mesélj nekem, mint kívülálló - kértem, mert mindent tudni
akartam a múltjukról.
- Egy örökkévalóság óta barátok - kezdte Zay, mire bólintottam
egy aprót.
- Igen.
- És egyáltalán nem olyan felszínes a kapcsolatuk, mint az kívülről
látszik.
- Hogy érted ezt?
- Wyatt kicsit úgy viselkedik, mint egy feleség.
Mindent kihúz Keatonból, ráveszi, hogy megbeszélje
vele a gondjait, az érzését, beszámoljon a
napjának történéseiről.
- Ideális feleség a magától nem beszélő férfinak - mosolyodtam el,
de Zay komoly maradt.
- Wyatt nem volt mindig ennyire, hogy is mondjam, nyomulós Keatonnál. De egyikőjüknek sem volt valami zökkenőmentes
élete. Keaton mindig is ez a ridegebb típus volt, de azelőtt
nem volt ennyire vészes. Mikor meghaltak a szülei,
teljesen magába fordult. Úgy tett, mint aki képes egyedül megbirkózni mindennel, képes
egyedül ellátni magát és feldolgozni ezt az egészet. Wyatt viszont nem akarta hagyni ezt. Volt, hogy csúnyán
össze is verekedtek. Keaton ordított vele, amiért nem hagyta békén, Wyatt pedig
hagyta, hogy barátja ellássa a baját, kiélje rajta a dühét, aztán visszacsapott,
hogy észhez térítse. Persze, nem tapadt így rá minden alkalommal, hagyott neki
magánéletet, hogy lehessen egyedül. De mikor úgy érezte, Keatonnek szüksége van
rá, csak nem mondja, akkor ott termett. – Kicsordult egy könnycsepp a szememből.
- Honnan tudod ezeket? – suttogtam szomorúan.
- Wyatt ilyenkor mindig átjött hozzám – vallotta be Zay. –
Elbizonytalanodott, vajon jól teszi e, amit tesz. Nagyon szereti Keatont, és
borzasztóan szenvedett, amiért látnia kellett, min ment keresztül. – Még egy
könnycsepp. Sietve letöröltem.
- Várj, várj. Akkor mégis tartottátok a kapcsolatot?
- Csak alkalmanként. Ott állt az ablakomban, és mikor
beengedtem, sokszor az ölemben sírt, mint egy kisgyerek – emlékezett vissza
szomorúan Zay.
- Hihetetlen, hogy mindennek még csak két éve – hajtottam le
a fejemet.
- Igen.
- Nem baj, hogy elmondtad nekem ezeket?
- Nem hinném – rázta fejét. – Wyatt előbb
vagy utóbb kitálalt volna neked. Hozzád is elkezdett ragaszkodni.
Belegondoltam, hogy rólam még nem is tudja mindazt, amit
átéltem a múltban. Ahogyan Zay se. Mind rejtegetünk valamit.
- Mi ez a világvége fej? – parkolt le mellettem Wyatt, megcirógatta
az arcomat.
- Semmi – varázsoltam mosolyt az arcomra és átöleltem a
derekát.
-Mi van veled, Roycy? – kérdezte kedvesen simogatva a
hajamat.
- Elmegyünk forró kakaóért? – vigyorogtam, mire megadóan
bólintott.
Annyira imádom ♥♥
VálaszTörlés