- Wyatt! Szeretnék beszélni veled valamiről
- közöltem, mikor leültünk a korcsolya csarnok
előtti padra.
- Csak bátran - mosolygott rám kedvesen.
- El szeretnék mesélni valamit - kezdtem a megfelelő
szavakat keresve.
- A múltadról - segített ki, mire bólintottam.
- Igen. Hálás vagyok, amiért nem nyaggattál folyamatosan, hanem kivártad, míg
magamtól mondom el - vallottam be lehajtva a fejem.
- Meg se fordult a fejedben, hogy csak szimplán nem érdekelt? - kérdezte komoly
hangon, amiért cserébe nemes egyszerűséggel karon vágtam.
- Nem, ez meg sem fordult a fejemben.
- Pedig szimplán csak erről van szó - nevetett, én pedig csak a fejemet ingattam.
- Tudhattam volna.
- Roycy - kelt fel Wyatt és elém térdelt.
- Tessék?
- Zay mesélt neked Keatonről meg rólam, igaz? - érdeklődött, megsimítva az arcom.
- Meglehet.
- Csak emiatt nem kell feltárnod előttem a múltad.
- Én is tudom.
- Azt szeretném, ha azért nyílnál meg nekem, mert szeretnél.
- Semmi kényszer - helyeseltem.
- Akkor jó - állt fel. - Sétáljunk.
- Rendben - pattantam fel én is, Wyatt a nyakam köré tekerte szürke sálát.
- Ami pedig Keatont illeti...
- Nem kell semmit mondanod! - tartottam fel a kezemet, mire elnevette magát.
- Dehogynem kell. Nem arra kérlek, hogy ne említsd előtte,
amiket megtudtál, csupán azt szeretném, ha várnál még egy kicsit. Eszem ágában sincs beleavatkozni
a dolgotokba, de annyi év után most látok először esélyt arra, hogy Keat
megnyíljon valakinek - magyarázta
Wyatt. Szavaiból sütött, mennyire szereti Keatont és a legjobbat akarja neki.
- Tényleg így gondolod? - sóhajtottam. - Néha úgy érzem messzebb vagyunk
egymástól, mint a legelején.
- Ez az ő esetében normális.
- Valóban? - fintorogtam.
- Te sem vagy könnyű eset – mosolygott, majd
rám kacsintott.
- Senki se az – pontosítottam, persze jól tudtam, hogy
vagyok olyan nehéz eset, mint Keaton Enoch.
- Van benne valami – értett egyet Wy elgondolkodva.
- Szóval, azt mondod, nekem kell megmentenem őt?
- Royce - torpant meg Wyatt. Sosem hív így. - Nem az a feladatunk, hogy
megmentsük őt. Nem megmentésre
szorul - hangsúlyozta a megmentés szót újra és újra. Nem volt
megfelelő a szóhasználatom. Nem a szó szoros értelmében gondoltam a megmentést.
Keaton nyilván nem erre vágyik. Ezt csak amolyan ártalmatlan kérdésnek szántam.
- Nem megmentésre, hanem támogatásra szorul - biccentettem megértve, mire céloz
Wy.
- Az a feladatunk, hogy szeressük és támogassuk. Hogy megadjuk neki azt az
érzést, amit más a szüleitől kap. Ez lehetetlen. De valamennyire lehet ellensúlyozni. Ugyanakkor nem szabad kérdezgetni meg nyaggatni, várni
kell, míg önként átadja a bizalmát.
- De, te...
- Muszáj volt, Royce. Érted? Muszáj volt. Nem tudtam, mi mást tehetnék. Úgy
éreztem, ha nem csinálok semmit, összeomlik.
- Tudom - öleltem magamhoz. Wyatt arcát a vállamba fúrva sóhajtott, én pedig
szorosan magamhoz húztam. Kicsordultam a könnyeim. - Helyesen
cselekedtél.
Ahj Istenem. Hol van már a könyv😭😭❤👑
VálaszTörlés