- Álomban sem gondoltam volna,
hogy szereted az ilyen filmeket - jegyeztem meg hitetlenkedve.
- Egy szóval nem mondtam, hogy szeretem - ellenkezett Keaton.
A nappalijában ültünk a kanapén, egymás mellett, boros pohárral a kezünkben.
Éppen az Amerika kapitány nem tudom hányadik részét néztük, azt, amiben
Vasemberrel harcol. Talán valami polgárháború a címe.
- Egyáltalán nem értem, hogy ez miért Amerika kapitány film - csóváltam a
fejemet értetlenül.
- Mert benne van Amerika kapitány - bökött a képernyőre Keaton.
- Jó, de mindenki más is. Ez gyakorlatilag egy Bosszúállók film - magyaráztam elégedetlenségem okát.
- Írj panaszlevelet - kortyolt bele
a borába, mire elfintorodtam.
- Dehogy írok.
- Akkor meg ne panaszkodj.
- Miért ne? - szájltam vissza.
- Minek kell ilyenek miatt panaszkodni?
- Mert a panaszkodás egy bizonyos mértékig egészséges és elengedhetetlen.
- Badarság - legyintett Keaton
- Szóval te
sosem panaszkodsz?
- Nem én – ingatta a fejét.
- És én sem panaszkodhatok – értelmeztem e helyzetet.
- Panaszkodhatsz, csak ne nekem – vont vállat unottan.
- Mi van akkor, ha kifejezetten neked szeretnék panaszkodni? –
fordultam egész testemmel Keaton felé.
- Nem tudom, nyomd el magadban – tanácsolta gúnyosan nevetve.
- Eszem ágában sincs – vágtam rá hevesen, kis híján
kilöttyintve a borom.
- Hűtsd le magad, hercegnő! – tartotta meg a
poharam.
- Nem fogok lehiggadni, amíg ilyen vagy! – ellenkeztem, mert
ezegyszer nem akartam annyiban hagyni.
- Büntetésből leöntöd a kanapém borral? – vonta fel a
szemöldökét kérdően.
- Ha ez szükséges, akkor akár igen – bólogattam a magam
igazát bizonygatva.
- Jó, akkor ez lesz az a pont, ahol elveszem a poharad –
hámozta ki a kezemből az említett tárgyat, majd a sajátjával együtt lerakta a kanapé melletti asztalkára.
Közelebb másztam hozzá. Nagyot sóhajtva fordult vissza
felém.
- Miért érzem úgy, hogy ez nem csak a panaszkodásról szól?
- Mert nem csak arról szól – vontam vállat. Felhúzott
térdeim lábának felső részeihez értek. Épp, hogy egy cseppet.
- Akkor miről szól? – kérdezte, pedig
bizonyára sejtette.
- Csak… - kezdtem volna, de eszembe jutottak Wyatt szavai. „Nem
szabad kérdezgetni meg nyaggatni, várni
kell, míg önként átadja a bizalmát.”
- Csak?
- Csak nem értem, miért ne lehetne panaszkodni. Panaszkodni nem
gyengeség.
- Főleg egy filmről, igaz? – tapadt a tekintete a képernyőre. Még véletlenül se nézett felém.
- Ja, egy filmről főleg – értettem egyet.
- Mi értelme a panasznak, hercegnő? – fordult hirtelen ismét
felém Keat, egyik lábát felhúzta, így teljes testével szembe került velem. –
Jobb lesz attól?
- Határozottan.
- Dehogy lesz. Ezt csak a reménytelen emberek hitetik el magukkal –
ingatta a fejét.
- Ebben nagyon tévedsz. Nem attól lesz jobb, hogy panaszkodtál,
hanem hogy a megfelelő emberrel csináltad és az az ember, akinek panaszkodtál utána melléd áll, támogat, megvigasztal,
épp, ami kell – magyaráztam, mire Keat felemelte a fejét és mélyen a szemembe
nézett.
- Nem lehetek valami megfelelő ember a számodra – húzódott megmagyarázhatatlan mosolyra a szája.
- Mindenkinek vannak hibái – döntöttem oldalra a fejem. – Van,
akinek rengeteg – tettem hozzá, mire megtört a jég. Elnevette magát, ahogy én
is.
- Fárasztó lehet tökéletesnek lenni – merengett végigsimítva a
haján.
- Egész biztosan – bólintottam, majd Keathez bújtam. Közelebb
evickéltem magam, karomat a dereka köré fontam, fejemet a mellkasára hajtottam
és mélyen beszívtam az illatát. Meglepte az ölelésem. Egy másodperc erejéig
meglepte. Aztán kapcsolt és mindkét karjával átölelt, állát a fejem búbjának
támasztotta.
Előző rész:
Ahwww😍😍❤❤❤
VálaszTörlésDe jó! Imádom <3
VálaszTörlés