Kosársuli, 54.rész

Január 25. vasárnap

A hétvége kellemesen telt. Most, hogy nem kellett agyba-főbe tanulni, a lelkiismeretem is békén hagyott, mikor Konráddal voltam. A szombatot külön töltöttük, mondván, hogy a szüleim egész héten nem láttak, mert rengeteg edzésünk volt.

Vasárnap Konrád olyan tíz körül írt.

Konrád üzenete: Jó reggelt, Bokasérült lány!

Luca üzenete: Jó reggelt!

Ha akartam se tudtam volna letörölni a boldog vigyort a képemről. 

Konrád üzenete: Megmásszuk a Gellért-hegyet. 

Luca üzenete: A kérdőjel lemaradt.

Válaszoltam szórakozottan.

Konrád üzenete: Nem hinném.

Luca üzenete: Szóval, mondhatok én bármit, így is úgy is elmegyünk?

Konrád üzenete: Mondhatsz bármit, csak nemet nem.

Luca üzenete: Rendben. Akkor, menjünk hát!

Konrád üzenete: Fél háromra érted megyek.

Luca üzenete: Okés.

Luca üzenete: Várj!

Hirtelen eszembe jutott valami.

Konrád üzenete: Igen?

Luca üzenete: Minek jössz értem?

Konrád üzenete: Mert együtt járunk?

Luca üzenete: Úgy értem, te Budán laksz. Nagy kerülő idejönnöd, hogy aztán visszamenjünk oda.

Pontosítottam.

Konrád üzenete: Akkor értem jössz?

Luca üzenete: Nem :D

Konrád üzenete: Legyen. Ha ennyire le akarsz rázni, találkozzunk a Gellért téren.

Luca üzenete: Nem lerázni akarlak!

Ellenkeznem kellett.

Konrád üzenete: Pedig nagyon úgy tűnik. 

Luca üzenete: Csak szeretném megkönnyíteni az életed. 

Konrád üzenete: Fél 3, Gellért. 

Luca üzenete: Rendben van :(

Konrád üzenete: Nekem te ne írjál szomorú smiley-kat mikor épp randira készüllek vinni. 

Luca üzenete: Igen, uram! 

Miután elköszöntünk, nyomkodtam a laptopom, néztem a tévét, olvastam, ebédeltem meg miegymás. Fél egykor készülődni kezdtem, mondván, hogy egy óra múlva el kell indulnom.

*Két órával később*

Mikor leszálltam a metróról, Konrád már ott várt rám. Azonnal kiszúrtam. Hátát a falnak támasztva várakozott. Világosabb kék farmert viselt, szürke téli kabátja cipzárját leengedve, így rálátást nyertem az alatta viselt feketés pulcsijára. Fején kötött sapka csücsült, ami alól kikandikált a haja.

- Szia! - húzott magához és csókra.

- Szia!

- Mehetünk? - engedett el és összekulcsolta ujjainkat.

- Persze - bólintottam.

A mozgólépcsőhöz érve maga elé engedett, miután felléptem az első fokra, rögtön megfordultam és Konrád nyaka köré fontam a karom. 

- Na, jobb volt egyedül jönni, mint velem? - ölelte át a derekamat.

- Határozottan - hazudtam huncutul.

- Ez nem így működik, Bokasérült lány - vont közelebb magához, de még mielőtt ellenkezhettem volna a számra tapasztotta a száját. Csókunk akkor ért véget, mikor felértünk a felszínre. Enyhén vörös fejjel léptem ki a hűvös levegőre. 

- Miért épp a télen megyünk a Gellért-hegyre? - érdeklődtem kíváncsian. 

- Ehhez volt kedvem - vont vállat Konrád, ismét megragadva a kezemet.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/08/kosarsuli-55resz.html

Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/07/kosarsuli53.html