Ave
„A valódi magányosság nem feltétlenül korlátozódik csak a
puszta egyedüllétre.”
/Charles
Bukowski/
A srácok edzése után úgy
döntöttem, megvárom őket. Persze ebben az elhatározásban némileg közrejátszott az is hogy Destiny nyilván
megvárta Beaut, míg Bonnie ugyan nem mondta, de bizonyára Chase miatt maradt.
Ezek után fura lett volna lelépnem. Meg nem is akartam.
- Itt vagy, Avy? - ölelte át a nyakamat fél karjával Chase, mikor kilépett az
öltözőből. Friss szappan és
dezodor illat áradt belőle.
- Itt hát - feleltem.
- Mik a további terveid a délutánra nézve? - érdeklődött az arcomat vizslatva.
- Azt mondtad, este buliba megyünk - vontam meg a vállamat.
- Bizony így lesz - helyeselt.
- Akkor előtte hazamegyek.
- Elviszlek - ajánlotta fel Hunter, aki a jelek szerint mögöttünk
ballagott.
- Köszi - mosolyodtam el, majd elköszöntem a többiektől
és Hunter után indultam.
- Hogy hogy itt a kocsid? Reggel gyalog jöttünk - emlékeztettem
kíváncsiskodva.
- Haza kellett ugranom edzés előtt a cipőmért és kocsival hamarabb visszaértem
- magyarázta kiriasztva az autót.
Beszállt a volán mögé, míg én az anyós ülésre fészkeltem be
magam.
- Világos - bólintottam kibámulva az ablakon.
Jó néhány perc néma csönd elteltével, Hunter megszólalt.
- Miért nem jöttek haza a szüleid?
- Mert nem akartak - ingattam a fejem elgondolkodva.
- Akkor te miért jöttél?
- Mert én haza akartam jönni - mondtam őszintén.
- És miért éppen most?
- A múlt héten betöltöttem a tizennyolcat - válaszoltam, mire ismét csend
telepedett az autóra. Hunter leállította a motort, mivel megérkeztünk.
- Úgy érted... - kezdte volna, de közbevágtam.
- Úgy értem. Most, hogy hivatalosan is felnőtt lettem, úgy dönthettem, ahogy
szerettem volna.
Hunter szó nélkül kikapcsolta a biztonsági övet és kiszállt a kocsiból,
átsétált az én oldalamra, kitárta az autó ajtaját, kikapcsolta az övemet, majd
megfogva a kezem, kiszállított. Becsukta az ajtót, majd finoman megérintve a
derekam jelezte, hogy induljak a bejárat felé.
Az ajtónk előtt megtorpnatunk és
szembe fordultunk egymással.
- Miért vittek el? - bombázott egy újabb kérdéssel. Gondolom, azóta meg akarta
kérdezni, hogy elmentem.
- Apa állást kapott.
- Szóval, ez nem volt hazugság - vette tudomásul az igazat.
- Nem.
- Jó volt ott kint?
- Eleinte borzalmasan pocsék volt - ismertem el, lehajtva a fejem.
- Mennyi az az eleinte?
- Az első két év.
- Utána jobb lett?
- Jobb sosem, inkább elviselhetőbb.
- Értem.
- Igen.
- Hétre készülj el - intett búcsúzóul Hunter, majd kisétált a kapunkon és
szépen átgyalogolt a saját házukhoz, ami előtt leparkolta a kocsiját.
Wowowow😍😍😍🌼
VálaszTörlésEzek a fiúk...😍
VálaszTörlés