Kosársuli, 56.rész

- Mi van? - röhögte el magát elsőként Krisz. 

- Elkésik az első napján? 

- Kísértetiesen emlékeztet valakire - pillantott hátra Dominik, Konrád azonban közömbös maradt. Fejét továbbra is a padra feltett karján pihentette, arcát felém fordítva.

- Chh - horkantott kábé olyan stílusban, mintha azt akarta volna üzenni: "De gáz elkésni az első napodon."

- Lehet, direkt nem jött hamarabb - vélekedett Eszti.

- Nagy belépőt tervez - kontrázott Csenge. 

- Vagy csak Herczeg híre mindenhová eljutott már és az újonc, tudván, mivel áll szemben, nem akart senkit sem kihagyni a buliból - állt elő egy újabb elmélettel Tibi. 

Konrád továbbra sem felelt, azonban szemeit kinyitotta, elmosolyodott és huncutul rám kacsintott. Mivel a szélén ültünk, csak én láthattam pimasz vigyorát, amelytől szinte azonnal bukfencet vetett a gyomrom. Vissza mosolyogtam rá, Konrád pedig ismét lehunyta a szemeit. 

A következő pillanatban halk kopogás hallatszott, majd kinyílt a terem ajtaja. 

- Elnézést kérek a késésért - lépett be rajta egy lány bűnbánó arccal. 

- Semmi baj - mosolyodott el a tanár úr biztatóan. - Gyerekek! Köszöntsétek sok szeretettel Lendvai Hannát!

- Szia! - intézett neki jókedvűen Krisz. - Miért késtél? 

Szegény lány azt se tudta, hova nézzen zavarában.

- Elaludtam - felelte végül lesütött szemekkel.

- Megesik - mosolygott rá Csenge, mire Hanna egy hálás pillantást küldött felé.

- Mesélj egy kicsit magadról - bátorította András bá.

- Rendben. A nevem Lendvai Hanna. Sajnos nem vettek fel ide év elején, így egészen eddig egy másik gimnáziumba jártam.

- Hogy hogy te jöttél Dóri helyére? - érdeklődött Klaudia. 

- 16 ember vettek fel az osztályba, igaz?

- Igen.

- Én a tizenhetedik helyen végeztem - magyarázta, úgy tűnt, kissé bántja még a dolog. 

- Milyen poszton játszol? - tért a lényegre Krisz, tekintve, hogy mégiscsak az ő csapatát erősíti majd. Elviekben. 

- Bedobó.

- Helyes - csettintett a nyelvével elégedetten Krisz.

- És, hogy fogsz felzárkózni? - adta teljes mértékben önmagát Dominik.

- Dumbó! - szóltam rá.

- Mi van, Liliomszál? - fordult hátra értetlenül.

- Lehetnél egy kicsit kedvesebb is - ajánlottam, mert nekem már volt dolgom a bunkó Dominikkal és nem volt egy nagy élmény.

- De hisz kedves vagyok. Igaz, Hanna? - irányította tekintetét az új diákra.

- Te-teljesen jogos volt a kérdésed - dadogta.

- Ezt kapd ki! - nyújtotta rám a nyelvét Dominik, mire csak elfintorodtam.

- Merne neked ellentmondani - forgattam a szemem. - Egyébként Luca vagyok - mosolyogtam Hannára.

- Tényleg! Elfelejtettünk bemutatkozni! - csapott a homlokára Krisz szórakozottan. - Krisz vagyok.

- Én meg Csenge - integetett a barátnőm. 

- Félek tőle, hogy ha mind bemondjátok a neveteket, Hanna semmire nem emlékszik majd - nevette el magát a tanár úr, Hanna pedig alig láthatóan bólintott.

Tetőtől talpig végig mértem őt. Nem sikerült valami magasra nőnie, nagyjából 160 centire lőttem be, talán az alatt lehetett néhány centivel. Rövid, hullámos haja nagyjából a válláig ért, hatalmas kék szemei szinte világítottak sötét hajával szemben.

- Hé, késő srác - böktem meg Konrád lábát az asztal alatt. 

- Hm? - Elaludt volna időközben? 

- Itt van az új lány - suttogtam.

Konrád csukott szemmel ugyan, de felemelte a fejét, majd rám nézett.

- Ki?

- Az új osztálytársunk - nevettem jól mulatva álmos arcán. Az állánál fogva két ujjammal abba az irányba fordítottam a fejét, ahol Hanna állt. Konrád lassan felemelte a fejét és a lányra nézett.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/08/kosarsuli-57resz.html

Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/08/kosarsuli-55resz.html