Kosársuli, 57.rész

- Szóval ő az új lány – értelmezte a helyzetet Konrád, majd nagyot ásított.

- Igen. A neve Hanna és bedobó poszton játszik – informáltam mindarról, amiről eddig lemaradt.

- Az pont jó lesz Kriszéknek – bólintott elismerően Konrád, majd felém fordult.

- Így igaz.

- Remélem, nem áll szándékában lenyúlni a pozíciómat – kacsintott rám huncutul, természetesen a késéseire célozva.

- Pedig igazán cserélhetnétek – ingattam a fejemet.

- Miért? Nem imponál neked ez a remek tulajdonságom?

- Általában nem zavar, de néha igazán igyekezhetnél.

- Igenis szoktam igyekezni! Késtem már el randiról? – lóbálta meg a kezét kettőnk között tettetett felháborodással.

- Valóban nem – nevettem el magamat.

- Ez az első lépés.

- A reggeli matek meg a második – mosolyogtam jókedvűen.

- Bizony. Onnan sem szoktam késni.

- Mit szólnátok, ha mindenki egyenként bemutatkozna és mondana pár szót magáról? – állt elő András bá a tervével.

- Ma már nem is lesz tanítás? – pislogott reményteljeseket Tibi.

- Úgy érti, ezen az órán – pontosított mellőle Anti.

- Meglátjuk, mennyi idő lesz még a bemutatkozás után – csóválta a fejét a tanár úr, majd Barbi felé fordult. – Kezdjük veletek, Barbi, Klaudia.

- Mester Klaudia vagyok. Bedobó. És nyűg ez az egész, hogy megint el kell játszani ezt a bemutatkozós hülyeséget – dobta a válla mögé a haját nagyképűen.

- Legalább nem kell kamu jelzőkkel illetnünk magunk – súgta nekem Konrád szórakozottan, az első napokra célozva, mikor is a tanárok mindenféle játékot kitaláltak, hogy jobban megismerjük egymást. Konrád pedig falra mászott tőlük.

Krisz bizonyára látta, hogy Hanna lábai kezdik feladni a szolgálatot, főleg Klaudia kedves szavai után, így felpattant és elérohant.

- Orova Krisz vagyok, örülök, hogy megismerhetlek! – ragadta meg a lány kezét és hevesen megrázta. – Az én csapatomban leszel.

- Meg az enyémben – csatlakozott Csenge is. – Palicz Csenge vagyok. Üdvözlünk sok szeretettel.

- Egyébként… - nyelt egy nagyot Hanna. – Mi ez a csapat dolog? Nem mind egy csapat vagyunk?

- Remek kérdés! – szólalt fel Dominik is. – Pap Dominik vagyok. Nálunk ez valahogy úgy működött, hogy az első napon az ofőnk három csapatra osztotta az osztályt és az edzések nagy részében ez is maradt a felállás. Mostanában azonban keverget minket, hogy mindenki összeszokjon mindenkivel – magyarázta kedvesen.

Vele bezzeg nem olyan szemét, mint velem volt. Szépen vagyunk.

- Csapat! Álljatok fel – vezényelt Krisz, hogy megmutassa Hannának, kik is lesznek együtt vele.

Bori az első padban szinte rögtön felállt és integetett.

- Szia! Kiss Borbála vagyok, Bori. Én leszek a padtársad is! – mosolygott bátorítóan.

- Zirig?

- Gergő vagyok – „üdvözölte” Hannát Gergő fel sem nézve, roppant kulturált módon.

- Így lennénk öten – mutatott körbe Krisz, annyiban hagyva Gergő bunkózását. – Csenge ugye bedobó, Bori meg Zirig center, jómagam meg az irányító volnék.

- Köszönöm! Ki a másik két csapat? – érdeklődött Hanna.

- Van egyszer Klau, Dominik – kezdte sorolni Krisz, azokat a neveket mondva először, akiket már Hanna is „ismert”. – Plusz…

- Bucci Tibi!

- Czibik Bence! – pattant fel a két fiú.

- És én, Tikosi Barbi – zárta a sort az első padból Barbi.

- A maradékok a harmadik csapat – röhögött Krisz, mire Konrád amolyan „bemutatnék neked, hanem lenne éppen tanóra” fejet vágott.

- Török Luca vagyok – integettem mosolyogva. – Én lennék az irányító – húztam be szerényen a nyakam.

- Ha éppen nem töröd össze valamid – szúrta közbe Klaudia.

- Nem lenne semmi baja, ha alkalomadtán nem lököd fel kedvedre! – szájalt vissza neki Csenge.

- Török megtanulhatna megállni a saját lábán, akkor nem esne el – morogta Gergő.

Éppen szólásra nyitottam a szám, mikor Konrád nyugodt hangon megszólalt.

- Valami probléma van, Zirig?

- Akad – érkezett a válasz.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/08/kosarsuli-58resz.html

Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/08/kosarsuli-56resz.html