- Hogy tetszik az új lány? – érdeklődtem Konrádtól matek alatt.
- Miért zargatsz matekóra közben? – nézett rám megrökönyödve.
- Mi az, hogy zargatlak? Nem beszélhetek hozzád? – suttogtam.
- Matekon? Nem.
- Nem vagy vicces – fintorodtam el.
- Dehogynem – vágta rá.
- Tudom, hogy szereted a matekot, de mindennek van határa –
ingattam a fejemet.
- Nem tudom, mit vársz, mit mondjak – szólalt meg néhány
másodpercnyi hallgatás után.
- Mondjuk, hogy nyugodtan zargathatlak.
- Úgy értem, Hannára – pontosított.
- Hm, csak első benyomás, ilyenek – magyaráztam.
- Nem nagyon gondolkoztam ezen. A lányokkal mármegvitattátok,
igaz? – voksolt természetesen helyesen.
- Igen. Szimpinek tartjuk – avattam be Konrádot.
- Ha valamit muszáj mondanom, akkor annyi, hogy engem jobban
érdekelne, milyen a pályán.
- Biztos nagyon tehetséges. Különben nem lenne itt – vélekedtem.
- Jó és jó között is óriási a különbség.
- Mire célzol ezzel? – kérdeztem, mert bár értettem, mit akarhat
üzenni ezzel, biztosra akartam menni.
- Arra, hogy attól még, hogy tehetséges, nem feltétlen jó
csapattag vagy beleillik majd az eddig alakítgatott taktikákba.
- De az is lehet, hogy tökéletes lesz minden téren.
- Ez így igaz. Reméljük a legjobbakat.
- Miért nem jegyzetelsz?
- Mert valaki folyamatosan rágja a fülemet – pillantott rám
huncutul, mire eltátottam a számat.
- Meg se szólalok!
- Az jó volna, Törcsi! Alig hallom tőled a tanárt – szólt át a szomszéd padból Krisz.
- A hangom zavar Super Mario-zás közben? – fojtottam vissza kitörő nevetésemet.
- Ha nem hallja a tanár urat, nem teljesít olyan szuperül –
szívatta barátját Konrád.
- Ja, anélkül nem tudok kellőképp koncentrálni – értett egyet Krisz, továbbra is a
telóját nyomkodva a pad alatt.
- Ez nem szép dolog – húztam össze a szememet.
- Az óra alatt beszélgetni sem – vágott vissza Krisz.
- Igazad van. Abbahagytam.
- Nekem amúgy tetszik az új csaj – folytatta Krisz. - Valami azt súgja, jól járunk vele.
- Neked valaki mindig hülyeségeket súg – dörmögte Konrád, amivel
persze megmosolyogtatott.
- Haver!
- Bocsáss meg, Király! Mivel engesztelhetnélek ki?
- Csináld meg ezt a pályát. Egy napja szenvedek vele – csempészte át
a telefont Konrádnak Krisz.
- Igen, uram! – kezdett neki Konrád, elkapva haragos pillantásom. –
De ez az egyetlen – tette hozzá.
- Mérges az asszony? – kuncogott Krisz halkan.
- Elégedetlen – csóválta a fejét Konrád, majd egy perccel később
vissza is adta a telefont. – Tessék.
- Kösz.
- Most már figyelek – húzta ki magát Konrád és a táblára
irányította figyelmét.
Elmosolyodtam.
😘😍 Gyorsan kérem a folytatást😄!!:))
VálaszTörlés