A koncert
után érkeztem csak meg. Így határozták meg a műszakom,
ezért alaposan lemaradtam a Rebelsről avagy a szabadság lázadóiról. Jegyet se tudtam venni, mert az összes
elfogyott, mire sikerült volna odajutnom, hogy vegyek egyet. Meglehetősen csalódott
voltam, de titkon reménykedtem,
hogy összefutok velük a dedikálásuk után. Valójában nem voltam akkora rajongó,
mint feltehetőleg azok, akik elkapkodták az összes
jegyet, de volt néhány számuk, amit
nagyon szerettem és szívesen meghallgattam volna.
Bedugtam
a kulcsom a hátsó bejárat ajtajába és elfordítottam. Még le se nyomtam a
kilincset, az ajtó már is kinyílt és vele együtt valaki konkrétan
kizuhant.
-
Oh-oooh-oh! - kaptam el ösztönösen az illetőt, majd hátra estem és
gyakorlatilag elterültünk a betonon. Én a fenekemre estem, elég gyenge
kitámasztással, mert a váratlan vendégem fejét fogtam, nehogy megsérüljön. Ülő helyzetbe tornáztam magam, tekintetem lesiklott az ölembe pihenő férfira. Thel volt az, a Rebels
frontembere.
Lehunyt
szemekkel, szaporán lélegzett, szerencsére úgy tűnt,
eszméleténél van.
-
Elnézést! - lehelte.
- Semmi
gond - vágtam rá, továbbra is tartva a fejét meg a vállát. - Jól vagy? Hívják
orvost? Fel tudsz állni?
- Ric...
Itt vár... Autóval... Köszi - mondta Thel, miközben megpróbált felállni, de erőtlenül esett
vissza. Halvány lila dunsztom sem volt, ki az a Ric, de gondoltam, már az is bőven elég, ha ő tudja.
- És pontosan hol az az autó? - érdeklődtem, miközben karját a
nyakam köré fontam és segítettem
neki feltápászkodni a földről. Egyik kezemmel a nyakam körül lévő karját
fogtam, míg másikkal a derekát. A teste tűz forró volt.
- A
másik... Utcában - biccentett egy nagyon aprót a megfelelő irányba.
- Nagyon
magas lázad van - jegyeztem meg, miközben az említett irányba indultunk.
Néhány
méter után Thel megállt pihenni, én pedig lekaptam fekete pulcsimat és a hátára
terítettem. Kezeit egyenként a pulcsi ujjaiba tessékeltem, majd felhúztam a
kapucnit a fejére, nehogy felismerjék. Hűvös ősz révén még inkább megfázott volna egy szál pólóban.
Mázli, hogy imádok olyan ruhákat hordani, amik nagyok rám.
Thel karját
ismét a nyakam köré fontam, ő pedig
teljes testével nekem
dőlt, fejét az enyémnek támasztotta.
Mikor
befordultunk a sarkon, azonnal megpillantottam egy hatalmas fekete autót,
aminek nekidőlve egy öltönyös alak ácsorgott.
Sanszos, hogy ő lehetett Ric. Mikor
megpillantott minket, úgy rohant
felénk, mint akit puskából lőttek ki. Thel mellé pattant és a srác szabad
kezét megragadva a nyaka köré fektette, pont, mint én, így már ketten
támogattuk a szupersztárt.
- Ne haragudj,
Thel. Nem tudtam, hogy ekkora a baj - hadarta bűnbánóan. - Köszönöm, hogy segítettél neki - intézte ezúttal hozzám a mondandóját.
- Nem
tesz semmit - vágtam rá.
Időközben megérkeztünk az autóhoz, így fürgén kinyitottam az ajtót és besegítettük a félig eszméletlen Thelonious Kittet.
- Most
nincs időm titoktartási szerződést írni, de kérlek, ezt ne mondd el senkinek! -
fordult felém Ric, mire csak bólintottam.
-
Természetesen!
Ric épp
indult volna a volánhoz, mikor Thel elkapta a csuklóját.
- Ric -
suttogta.
- Mi az, Thel?
- hajolt le hozzá Ric.
- Vigyük
el... Őt is. Megsérült.
-
Megsérültél? - kapta felém a fejét aggódva Ric.
- Semmi
bajom, siessen, vigye kórházba! - legyintettem balommal, mire Ricnek
elkerekedett a szeme.
- Tiszta
vér a kezed! - mutatott az alkalomra. Értetlenül lenéztem és meglepetten
láttam, hogy valóban iszonyatosan felsértettem a kezem.
Ric
áttessékelt a kocsi másik felére és gyakorlatilag berakott a hátsó ülésre, Thel
mellé.
Ezekután
sietősen beszállt a
vezető ülésre és útnak indultunk.
Thel a
kezembe nyomott egy fehér pólót, bizonyára azért, hogy elállítsam vele a
vérzést.
- Köszi -
csavartam a karom köré az anyagot. Ellenkezni akartam, hogy ne tegyem tönkre a
pólóját, de féltem, csak megharagudna. Rápillantottam.
Fejét
hátra döntve, továbbra is szaporán szedte a levegőt,
mellkasa folyamatosan emelkedett és süllyedt.
Elfordítottam
a fejem és behunytam a szemem. Irdatlanul fájt a kezem és a derekam.
Hamarosan
meg is érkeztünk, Ric leparkolta a kocsit egy parkolóházban. Nem akartam akadékoskodni,
hogy ez nem egy kórház, hanem egy szálloda. Biztos magánorvosa van vagy
ilyesmi. Két újabb öltönyös fickó kapta ki Thelt a kocsiból, én pedig Ric
parancsára követtem őket.
(a gif csak azt mutatja, hogyan támogatta a csajszi Thelt. Nem voltak ilyen boldogok :D )
Hmmmm... Jónak tűnik várom a fojtatást! :) <3
VálaszTörlésbocsi *folytatást :D
TörlésHamarosan hozom is, örülök, hogy tetszett!! :)
TörlésNagyon jó! Folytasd kérlek! :)
VálaszTörlésKöszönöm, úgy lesz!! :)
TörlésNagyon jó lett. Várom a folytatást! ❤
VálaszTörlésKöszönöm szépen!! <3
TörlésIgazán kedvemrevaló történet indítás kisasszony...nem csalódtam!!!😊 Köszönöm!!!❤
VálaszTörlésNagy örömmel hallom, én köszönöm!! <3 <3
TörlésUhh új ,,könyv'' alig varom a folytatást!!:))
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed!! <3
TörlésNagyon jo várom a fojtatást
VálaszTörlésKöszönöm!! :)
Törlés