- Tényleg kaptam egy extra hús szeletet, csak mert én vagyok
Sky Wondervood? – mélázom elgondolkodva, a tányéromon heverő
három husit vizslatva.
- Ki, hogy tud neked kedveskedni – von vállat Reid.
- Kéred? – szúrom fel a villámra az egyik rántott hús
szeletet.
- Finnyás vagy? – szalad fel a szemöldöke.
- Nem. Csak nincs akkora gyomrom, hogy mindhármat megegyem –
felelem, mert nem tetszik, hogy megint előre ítélkezik.
- Akkor semmi vega, vegán, fogyókúrás életmód? – veszi át az
ételt.
- Semmi – ingatom a fejem.
- Helyes – nyugtázza elégedetten.
Megint az udvaron ülünk, abban a beugróban, ami a
búvóhelyünkké vált. Meg kell, hogy mondjam, élveztem az ebédet Heathszel meg a
barátaival az ebédlőben, de itt sokkal nyugisabb. Jobban tetszik felhajtás
nélkül. Még ha Heath nem is akart felhajtást, ott az elkerülhetetlen.
- Hogy tetszik a suli? – érdeklődik
Reid.
- Klassz – mosolygok, mire gúnyosan összehúzza a szemét.
- De?
- De nem olyan, mint a vágyaimban – mondom ki őszintén.
- Vágyaid voltak a gimiről? – neveti el magát
hitetlenül.
- Ne nevess ki!
- Arról ábrándoztál, milyen átlagos fiatalnak lenni? – vált
komolyra.
- Igen! – vágom rá azonnal. – Pontosan erről.
Néha nagyon hiányzik.
- Mindennek meg van a maga ára – jegyzi meg bölcsen.
- Úgy kellett volna befutnom, mint Hannah Montana – sóhajtok
fel.
- Mint ki? – vág értetlen arcot Reid, próbálva megérteni
engem.
- Hannah Montana. A sorozat. Parókával meg sok sminkkel
lépett fel mindig, így az igazi énje rejtve maradt – magyarázom lelkesen.
- És senki nem ismerte fel? Nem jöttek rá, hogy valójában ő… -
kezdi volna Reid, de itt elakadni látszik.
- Miley – segítem ki.
- Miley – ráncolja a szemöldökét. Az arcára van írva, hogy
épp azon mélázik, miért is próbálja ezt megérteni.
- A valóságban ez nem így volt, ez csak egy sorozat, szóval
mindegy – tárom szét a karom tehetetlenül.
- Most megpróbálom az összes zagyvaságot kiszűrni,
amiket itt összehordtál és megragadni a lényeget
– bólint kifejezéstelen arccal, mire elnevetem magam.
- Okés.
- Szeretnél átlagos lenni – értelmezi tehát a helyzetet
Reid.
- Igen.
- De az éneklést nem adnád fel – folytatja.
- Nem én.
- Úgy akarsz énekes lenni, hogy nem vagy híres – zárja le a
gondolatmenetet.
- Bizony.
- Nagyon vadak az álmaid – jegyzi meg végül, mire ismét
felnevetek.
- Minden percét imádom az életemnek, szeretem a rajongóim, a
fellépéseket. Imádok énekelni és táncolni, nagyon rendes emberekkel vagyok
körülvéve, így nem is illene panaszkodnom – ingatom a fejem.
- Teljesen érthető, hogy olykor valami
másra is vágysz – nyugtat meg Reid kedvesen.
- Azt reméltem, itt találok egy kis nyugalmat. Hogy majd
hétköznapinak érezhetem magam – szalad ki a számon. – Ez elég beképzeltnek
hangzott – hajtom le a fejem bocsánatkérően.
Reid épp mondani készül valamit, de aztán tekintete megakad
valamin és inkább becsukja a száját. Abba az irányba fordítom a fejem én is.
Meglepő látvány tárul a szemem elé.
Nem sokkal arrébb egy fa tövébe egy nagyban hadakozó fiú és
lány érkezik. A fiút azonnal felismerem, még ha háttal is áll nekem. Heath az.
Most olvastam végig ezt a sorozatot is... Még nem találtam olyan sorozatot tőled ami ne tetszett volna. <3 nagyon jól írsz csak így tovább! ;) <3
VálaszTörlésKöszönöm szépen, ezt nagy öröm hallano!! 😍😍
TörlésMikor lesz folytatás?? 😯😍
VálaszTörlés