Míg el nem értük a kocsit, csendben haladtunk egymás
mellett, miközben a klub összes alkalmazottja minket bámult.
Ric kitárta előttem az ajtót én pedig megköszönve neki ezt, fürgén beszálltam.
- Köszönöm - mondtam Thelnek, mikor Ric elindította a
kocsit.
- Én köszönöm - nyomta meg erősen az első
szót. Erre nem tudtam mit mondani.
- A pólód... - kezdtem volna, de csak legyintett.
- Hagyd csak. Én viszont kimosattam neked a pulcsid -
nyújtotta át az említett ruhadarabot szépen összehajtva, egy tasakba
rakva.
- Köszi - vettem át.
- Ettél már ma, Feya? - érdeklődött. Olyan természetesen
mondta ki a nevem.
- Nem igazán - vallottam be, mire Thel csak biccentett a
visszapillantóban Ricnek, aki vette az adást és egyúttal egy éles kanyart is.
Néhány perccel később egy kis étterem egyik eldugott
asztalánál találtam magam.
Fogalmam nem volt, honnan tudja, hogy mindig itt szoktam enni. Nyilván nem
tudja, csak véletlen az egész.
Thel még a kocsiban szemébe húzott egy baseballsapkát,
felvett egy napszemüveget és egy olyan maszkot, ami elvileg a levegő
megszűrésére van, de remekül takarja az ember arcát. Szürke
farmert viselt, egy sötét színű kapucnis, bebújós pulcsival.
- A szokásosat kéred? - lépett Taylor az asztalunkhoz.
- Igen, köszi - bólintott Thel felnézve a lányra.
- Hányszor mondtam már, hogy egyél valami rendes helyen! -
ragadta fülön Thelt Taylor alaposan megdorgálva.
- Mit tehetnék, ha egyszer szeretek itt lenni - eresztett
meg egy kiengesztelésnek szánhatott mosolyt Thel. Mióta találkoztunk, most
láttam először mosolyogni. Kíváncsi lettem, milyen, ha
nevet. Persze, láttam már képeken meg videókon, de az messze nem ilyen volt.
Taylor nagyot sóhajtott és felém fordult.
- Te is ugyanazt kéred, Jeez? A szokásokat - fűzte
hozzá, ezúttal egyértelművé téve, hogy mind a ketten ugyanazt szoktuk enni.
- Igen, köszi - mosolyogtam rá hálásan, ő
pedig bólintott, majd ment a dolgára.
- Te ideszoktál járni? - kérdeztük majdnem egyszerre
egymástól.
- Igen - feleltük szinkronban.
- Ez azért nem semmi - jegyezte végül meg Thel.
- Mindig itt eszem, mert közel van a melóhoz -
magyaráztam.
- Értem.
- Te, hogy tévedsz pont erre?
- Tulajdonképpen Taylor a nővérem - közölte, ami lényegesen megmagyarázta az előbbi helyzetet kettejük között.
- Értem.
- Azért hoztalak ma ide, mert szerettem volna megköszönni -
kezdett bele Thel, de máris félbeszakítottam.
- Már megtetted egy párszor - mutattam rá. Nem belekötni
akartam, csak emlékeztetni, hogy erre már tényleg semmi szükség.
- Sokkal hálásabb vagyok, mint hinnéd - nézett mélyen a
szemembe.
Időközben Taylor megérkezett a hamburgereinkkel és
miután szépen letette őket
elénk, karbafont kézzel nézett hol az egyikőnkre,
hol a másikunkra.
- Egyébként, honnan is ismeritek egymást?
- Feya abban a klubban dolgozik, ahol tegnap felléptem - előzött meg a válasszal Thel.
Az az érzésem támadt, hogy szeretné eltitkolni a nővére elől a tegnap történteket, így jobbnak lattam csak
helyeselni.
- Értem. Akkor jó
étvágyat! – mosolygott ránk Taylor kedvesen, aztán ment is a dolgára.
Amikor először találkoztunk, nem volt nálam pénz és
nem tudtam fizetni. Tay meghívott egy burgerre és azt mondta, legközelebb,
mikor jövök, kettőt fizetek. Azóta mindig idejártam, imádtam ezt a helyet. Taylor
egyszerre volt magának az étteremnek a tulajdonosa és pincére is. Csak remélni
tustam, hogy nem ő főz, mert azt elképzelni nem tudtam volna, hogyan csinálja.
Mindemellett eszméletlenül finom volt mindent, amit
készítettek, mindezt jó áron.
Szinte törzshelyemmé vált az étterem és úgy festett, Thelnek
is. Bár lehet, hogy nem mindig maga jött, hanem elküldte a menedzserét, míg a
kocsiban vagy otthon várakozott. Ki tudja. Biztos feltűnt
volna, ha állandóan itt lóg egy ilyen maszkos, sapkás alak.
- Feya! – szólított Thel, kirángatva a gondolataim közül, mire
fürgén megráztam a fejem.
- Tessék?
- Te nem kedvelsz engem?
Miért hiszi azt Thel, hogy Feya nem kedveli? :o
VálaszTörlésMegint nagyon jó lett! Várom a folytatást :)