Maradj mellettem! 4.rész

- Te nem kedvelsz engem, igaz? – kérdezte Thel hirtelen, mire a torkomon akadt a falat és köhögni kezdtem. Kissé hirtelen ért ez a kérdés. Jóformán még csak ott tartottam, hogy feldolgoztam, itt ülök Thelonious Kittel egy gyorsétteremben és csevegünk, miközben ugyanolyan hamburgert eszünk.

- Hogy érted? – nyögtem fuldoklás közepette.

- Nem vagy a rajongóm, ugye? – ismételte meg a kérdést kicsit átfogalmazva. A maszkja, ami az arcát takarta, most is rajta volt, csak az állára tolva, sapkáját pedig az asztalra tette.

- Nem – vágtam rá, aztán egy kicsit elpirultam.

Hátradőlt, ujjaival az asztalon dobolva mélyen a szemembe nézett.

- Tulajdonképpen de! – változtattam meg azonnal a kijelentésem. – Végül is az vagyok, szeretem a dalaitok, csak nem vagyok olyan őrült fan.

- Nem jöttél el a koncertünkre, pedig ott dolgozol – mutatott rá.

- Mire hazaértem a jegyfoglalás napján, már az összes jegy elkelt. Philt, a főnökömet pedig hiába kértem, azt mondta, úgyis dolgoznom kell utána, felejtsem el a koncertet – magyarázkodtam, bár nem teljesen értettem, miért is van szükség erre.

- Minek dolgozol annak az ellenszenves alaknak? – Thel szemében mintha némi dühöt véltem volna felfedezni.

- Jól fizet – vontam vállat tárgyilagosan. – És maga a munka nem rossz.

- Értem. – Bár ezt mondta, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki tényleg érti. Hogy is érthette volna, annyi pénzzel, hírnévvel és sikerrel a háta mögött?

- Csak emiatt hitted, hogy nem kedvellek? – jelent meg egy apró mosoly a szám sarkában.

- Valójában nem.

- Akkor hát?

- Egyszerűen csak semmilyen reakciót nem váltott ki belőled, hogy gyakorlatilag a karodba zuhantam – ingatta a fejét.

- Hát ez elég beképzelten hangzott – viccelődtem a hamburgerem felett.

- Tudom, bocsi – kért elnézést őszintén. – Nem pont így értettem. Csupán annyi, hogy sokan nem így reagáltak volna.

- El tudom képzelni, mások hogyan reagáltak volna – nevettem el magamat.

- Hálás vagyok, hogy te nem így tettél.

- Eszembe jutott sikongatni, de lefoglalt, hogy félájultan heversz a földön – húzódott huncut mosolyra a szám, mire Thel felnevetett.

- Tetszik, hogy nem ájultál el tőlem – kacsintott rám.

- Ez most olyan szitu, hogy a menő rocksztár találkozik az egyetlen lánnyal, aki nem rajong érte és persze ez veszi le a lábáról? – húztam össze a szemem.

- Voltaképpen azt mondtad, a rajongóm vagy – állt le vitatkozni az elméletemmel Thel.

- Szóval az okés, hogy levettelek a lábadról? – viccelődtem.

- Nem tagadom, mindig is lelkesedtem az olyan lányokért, akik nem kedvelnek – ment bele a játékba szórakozottan.

- Egyébként, mi volt a bajod? Beteg vagy? Az orvosod nem mondott semmit sem – haraptam egy újabbat az ebédembe.

- Brick doktort titoktartás kötelezi, ezért nem árulhatta el neked – tájékoztatott Thel. Persze, sejtettem, hogy valami ilyesmiről van szó.

- Ugye nincs nagy baj? – kérdeztem és meglepett a hangomban megbújó aggodalom.

- Nem, dehogy! – legyintett. – Kimerültség, túlhajszoltság, kialvatlanság és társai.

- Akkor ezért ájultál el – értelmeztem a kialakult helyzetet.

- Igen. Időnként a szervezetem besokall, nem bírja tovább és felmondja a szolgálatot. Enyhébb esetben csak a fejem fáj, egyre fáradtabb leszek, míg már semmi erőm sincs, ilyenkor jön a rosszabb fejlemény, az ájulás.

- Talán hülye kérdés. De miért nem pihensz többet? Ne mondd, hogy nem lenne rá időd. Az egészséged a legfontosabb! Lemondhatnál néhány fellépést, vagy ilyesmi.

- Nem arról van szó, Feya, hogy nem akarok pihenni. Egyszerűen nem tudok.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2018/03/maradj-mellettem-5resz.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/10/maradj-mellettem-3resz.html