Mivel a vitatkozó Heath és a vele szemben álló lány nem
állnak valami messze, önkéntelenül is hallom, amit mondanak.
- Szerinted ez rendben van? – kérdezi indulatosan a lány.
- Lehiggadnál, kérlek? – túr bele a hajába Heath, jóval
halkabban beszélve.
- Te mégis mit szólnál, ha egy másik fiúval tölteném a
napom? Kettesben? – teszi hozzá, alaposan megnyomva az utolsó szót. Akár rólam
is lehetne szó.
- Nem voltunk kettesben – mondja Heath.
Ugyan, miért beszélnének rólam.
- Baromira nem ez volt a lényeg!
- De hisz nem történt semmi kettőnk
között.
Tuti rólam beszélnek.
- Nem zavarna – von vállat Heath. – Bízom benned.
Biztos a barátnője. Valószínűleg tényleg
nem rólam van szó.
- Dehogy bízol! – neveti el magát hitetlenül a lány. –
Ráadásul pont Sky Wondervood!
Oké, mégis rólam beszélnek. És miért ilyen gúnyosa hangja?
Nem csináltam az ég világon semmi rosszat.
- Hogy érted, hogy pont vele? – értetlenkedik Heath.
- Egy híres sztárocska. Több se kellett neked – vádaskodik
egyre hevesebben a lány.
Éppen szóra nyitom a szám, mikor Reid óvatosan megragadja a
karom és nemet int a fejével.
- Menjünk – mondja és feláll, én pedig csak követem.
Lesütött szemekkel, lehajtott fejjel haladok Reid után, azon
merengve, vajon Heath is kihasznált e. Ha igen, igazán jó álcát használt, az
egyszer biztos. Vajon Reid őszinte velem? Talán
senki nem az.
- Állj csak meg! – kapja el valaki a karom és visszaránt.
Egy mérges szempárral találom szembe magam. Heath barátnője
az.
- Segíthetek? – mosolygok rá a lehető
legkedvesebben.
- Hogy segíthetsz e? – háborodik fel.
- Ne haragudjatok! – kapja el a lány kezét Heath és bátorítóan
rám mosolyog.
- Engedj el!
- Tulajdonképpen, miért csinálsz jelenetet? – érdeklődik
Heath jóval kedvesebb hangon, mint ahogy korábban vitatkoztak. Az jut az
eszembe, meglehet, hogy tényleg csak megjátsza magát előttem.
Ugyanakkor hinni szeretnék benne, hogy magamért kedvelt és lettünk barátok. Már,
ha egyáltalán azok vagyunk.
- Ne csináljak? – fordul felé a lány. Ijesztő
a tekintete. – Akkor csak szakítsunk?
- Miért akarsz szakítani? – sóhajtott Heath és fáradtan
beletúrt a hajába.
- Mert megcsaltál.
- Nem csaltalak meg.
- Ha ezt letisztáztátok, akkor mi megyünk is – fogja meg a kezem
Reid és ismét útnak indulna, de a lányka elkapja a másik csuklóm.
- Nem mész sehova!
- Ugyan, China – szólal meg Reid nyugodt, tárgyilagos
hangon. – Minek ez a cirkusz?
- Semmi közöd hozzá, Creagh! – hurrogtja le a lány. Tehát
ismerik egymást. Miért is ne ismernék.
- Hoover, jó lenne, ha visszafognád a bartánőd
– mordul Reid Heathre, akinek gúnyos mosolyra húzódik a szája.
- Ahogy óhajtod, Creagh – érkezik a válasz.
A hideg kiráz a kettejük közötti feszültségtől.
Vajon történt valami a múltban, amiről nem tudok? Kit
álltatok? Semmit sem tudok róluk.
- Akkor én most megyek – eresztek meg egy hamis mosolyt és
odébbállok.
- Még nem végeztünk, Wondervood! – kiabál utánam a lány,
illetve, mint kiderült China.
Nem fordulok meg, mert fogalmam sincs, hogy reagáljak. Nem
értek semmit.
Dráma 😍 uhh... Folytatást!!:))
VálaszTörlés