2017. november 7., kedd

A vonzás törvénye, 24.rész

Hajnali kettőkor éppen a nappaliban táncoltam a lányokkal, amikor Ace elkapta a derekam és a konyhába húzott.
- Nehezen viselem ezt az egészet – búgta közel hajolva, de eltoltam magamtól.
- Alig telt el néhány óra – forgattam a szemem.
- Nem azt! – rázta a fejét. – Hogy téged sem lehet.
- Mit nem lehet? – húztam össze a szemem.
- Semmit – sóhajtott. – Mit szólnál egy csókhoz?
- Kösz, kihagyom! – nevettem az arcába, azonban egy kis részem szívesen mondott volna igent.
- Miért nem szórakozol egy kicsit? – lépett egy icipicit hátrébb.
- Szerinted most épp mit csinálok?
- Kelleted magad – kacsintott rám félrebillentett fejjel.
- Ugyan – legyintettem, miközben felmásztam a jól bevált helyemre, a pultra.
Ace töltött két pohár sört és az egyiket átnyújtotta nekem.
- Köszi. Azt hallottam, összeköltözöl Rhettel. Igaz ez? – Kissé vallatásos hangnemben sikerült megkérdeznem ezt.
- Igen, igaz. – Semmi többet nem mondott.
- Hogy hogy? – Csak azért is meg fogom tudni.
- Elég idősek vagyunk ahhoz, hogy elköltözzünk otthonról – vont vállat a táncoló embereket figyelve. Valószínűleg a lányokat. Hátulról. Lentebb.
- Hány éves vagy?
- 22. - Eszébe nem jutott volna megkérdezni, én mennyi vagyok.
- Szóval, ezért költözöl el – dünnyögtem elmerengve.
- Meg mert sokkal jobb egyedül fogadni a vendégeket – tette hozzá, ismét rám irányítva a figyelmét.
- Rhettet bizonyára nem ez motiválja – húztam el a számat.
- Rhett szeretne velem lakni, Sere. Ennyi – mosolyodott el ravaszkásan.
- Már megint itt tartunk – forgattam a szemem unottan. – Most te teszel célzásokat, pedig azt mondtad, ez a határon túl van!
- Ne vonj le valószínűtlen következtetéseket ingatta a fejét. Nem úgy értettem.
- Hát persze, hogy nem. Akkor, hogy?
- Régóta vagyunk barátok.
- Milyen régóta?
- Neked csak kérdéseid vannak? – hagyta jelenlétem megint figyelmen kívül és inkább másokat nézegetett.
- Nagyon úgy fest – forrongtam magamban. Nem is értem, mit hittem. Hogy majd nekem megnyílik? Jó vicc.
- Hát itt vagytok – került elő Cage, ajkán mosoly játszott.
- Szia, Cole! – integettem neki szórakozottan.
- Mész is? – pillantott Ace a Cage kezében lévő kabátra.
- Igen. Elköszönni jöttem – bólintott Cage.
- Biztos nem alszol itt?
- Egészen biztos, köszi haver! – fogtak kezet. – Hamupipőke? – fordult felém Cage kedvesen mosolyogva.
- Én is megyek! – kiáltottam el magam hirtelen felindulásból. Na, erre már Ace is felkapta a fejét.
- Te se alszol itt? – Csak nem csalódott?
- Eleve el sem akartam jönni a buliba. Még szép, hogy nem! – vágtam rá, majd fürgén lepattantam a pultról. – Megyünk együtt? – intéztem a kérdésem Cagenek.
- Persze.
- Elköszönök a lányoktól és hozom a kabim – indultam meg, de Ace elkapta a karom és visszarántott.
- Tőlem nem köszönsz el? – kérdezte magabiztos mosollyal az arcán, egy hangyányit gúnyos hangsúllyal.
- De, hogyne! Szia, Ace! Köszi a meghívást – próbáltam kiszabadítani a csuklóm ujjai szorításából.
- Semmi jó éjt puszi? – érintette meg az alsó ajkát.
- Ki vagyok én, az anyukád? Felejtsd el! – ráztam a fejem nevetve.



4 megjegyzés :

  1. Nagyooon nagyooon jó lett, kedvenc sorozatom.Mihamarabbi folytatást!��❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. 😍 imádoom... Folytasd gyorsan!!:))

    VálaszTörlés
  3. Folytaaasd😍😍😍😍❤❤❤❤

    VálaszTörlés