2017. november 19., vasárnap

A vonzás törvénye, 27.rész

- Szóval, hova megyünk? - érdeklődtem, miközben felraktam a fejemre a bukósisakot. 
- Kávézni. 
- Már megint? - forgattam a szemem és felszálltam Ace mögé a motorra. 
Nem válaszolt, csak a háta mögé nyúlva megragadta mindkét kezem és a dereka köré fonta őket. Nem ellenkeztem, mert egy motoron nem nagyon lehet másba kapaszkodni, mint az előtted ülőbe. 
Nem sokat voltunk úton, néhány percen belül meg is érkeztünk a múltkori kávézóba. 
- Ezúttal én szeretnék választani - jegyeztem meg a múltkori akciójára célozva, mikor is a megkérdezésem nélkül rendelt nekem. 
- Ahogy akarod, szépségem! - tárta ki előttem az ajtót, én pedig beléptem a helyiségbe. 
Cappuccinot rendeltem, míg Ace egy fekete kávét. Mikor átnyújtották a csészénket, Ace a derekamra simította tenyerét és egy cseppet sem üres asztal felé terelt. 
- Hello, hölgyeim! - köszönt az asztal körül ülő négy lánynak, majd kihúzta nekem az egyik széket, mutatva, hogy üljek le. 
Vonakodva ugyan, de helyet foglaltam, italomat az asztalra téve. Ace velem szembe ült le, majd az őt nevetgélve üdvözlő   szólt. 
- Bemutatom nektek Seret. Első éves - tette hozzá. 
- Sziasztok! - intettem nekik. 
- Sere, ők a barátaim és évfolyamtársaim. Nicole, Carol, Amy és Samantha - mutatta be a lányokat. 
Barátok? Mi folyik itt? Csak nem... A kávézós lányok! Az "informátorok".
- Szia, Sere! - mosolyogtak rám kedvesen, ami alaposan meglepett. Úgy rémlett, a legutóbbi találkozásunk alkalmával elég bunkó volt velem az a két lány. Alaposabban megnéztem őket egyenként és arra jutottam, az a két hölgyemény nincs is itt. Vagy csak szimplán borzalmas az arcmemóriám, nekik meg meggyőző a hamis mosolyuk. 
- Merre van Ev és Piper? - kérdezte Ace mosolyogva.  Mégis vannak még, nem vagyok teljesen hülye. 
- Ma nem értek rá, de azt mondták, szólnak neked - magyarázta az egyik lány. 
Ace előhalászta a telefonját és bűnbánó arccal nézett fel. 
- Tényleg itt van az üzenet. Nem is hallottam, hogy csörgött. 
Ennyire jó színész lenne? Bámulatos. Bizonyára csak elveszett az üzenetük a másik kétmillió között. 
- Kimegyünk a mosdóba - jelentették be a lányok, mire elképedve figyeltem, ahogy mind a négyen felálltak és az említett helyiség felé vették az irányt. 
- Mi folyik itt? - rúgtam lábszáron Acet, aki fájdalmas arccal hajolt le, hogy megdörzsölje az ütésem helyét. 
- Mi folyna? - vágott értetlen képet. 
- Kik ezek a lányok? 
- Hisz mondtam - folytatta a "fogalmam nincs, miről beszélsz" színjátékot. 
- Persze, a heti szerdai kávézós lányok - legyintettem, miközben az járt a fejembe, hogy csak azért mentek ki, hogy képzeletben belefojtsanak a WC-be. 
- Igen. 
- Szombat van - emlékeztettem, ha netán nem lett volna egyértelmű. 
- A héten valaki miatt elhalasztásra került a dolog, ezért pótoljuk most - vonta meg a vállát Ace közömbösen. 
- És nekem miért kell itt penészednem? Szerinted nincs ennél jobb dolgom? Mert szerintem csak az van. 
- Nem akartam nélküled jönni, nehogy esetleg rossz következtetést vonja le. A megállapodásunk fényében - fejezte be a mondandóját, fejét oldalra billentve, huncut mosollyal az ajkán.
- Vagy úgy. 


Előző rész: 

2 megjegyzés :