- Pisilni kell – jelentette be Cooper, nagyjából 20 perccel
azután, hogy elhelyezkedtünk a gyógyfürdő pezsgős részlegén.
- Ez komoly? – forgattam a szememet.
- Ilyennel nem viccelünk – nézett rám szigorúan.
- Jól van, na. Nálad sosem lehet tudni – tartottam fel a kezem
védekezően.
- A kicsi dolog, az komoly dolog, de a nagy dolog, az már inkább
humoros. A kicsi dolog sosem vicc, de a nagy… - rímelgetett Cooper
szórakozottan, mire fürgén a szájára tapasztottam a tenyerem.
- Pfuj, de undorító vagy! – sziszegtem, de közben alig bírtam
megállni a nevetést.
- Mhhmm hmmhm – próbálkozott válaszolni, de persze nem tudott.
- Tulajdonképpen ezt miért nem intézted el ezt azelőtt, hogy
bejöttél? – érdeklődtem, elvéve a kezem a szája elől.
- Kikérem magamnak, elintéztem! De ez a csobogás kikészít! –
panaszkodott ártatlanul pislogva.
- Én semmit nem érzek – feleltem tártam szét a kezem tehetetlenül.
- Veled lehet a baj – jelentette ki Coop, maximálisan komolyan is
gondolva.
- Hát, hogyne – fontam karba a kezem.
- Dexter, neked kell? – szólította meg eddig nagyban hallgató
testvérét Coop. Magamban, valahol mélyen reménykedtem a nemre hajló válaszában,
de nem vetettem minden hitem ebbe.
- Voltaképpen, igen – ismerte el Dex, amit Coop egy elégedett
levegőbebokszolással vett tudomásul.
- Miért? – rökönyödtem meg.
- Elfelejtettem elmenni, mielőtt bejöttünk – magyarázta.
- Ne őt kérdezd, ez nem ér! – fordultam vissza
Cooperhez.
- Akkor mégis kit kérdezzek? Csak hárman vagyunk! – reklamált.
- Mondjuk azt a nénit! Akkor jött be, amikor mi is! – böktem a
lehető legkevésbé feltűnően a csukott szemmel fürdőző
nagymamakorú hölgyre.
- Rendben – indult volna meg Coop, de gyorsan elkaptam a karját.
- Nehogy megkérdezd!
- Miért ne? Biztos segítőkészen válaszol majd – vont vállat.
- Ez bunkóság.
- Észrevettétek, mennyire csökkentjük az átlagéletkort, ebben a
medencében? – szúrta közbe Dexter a kiváló kérdését.
- Szerintem csak mi vagyunk 25 alatt – bólintott Coop visszaülve a
helyére.
- Mindenesetre, akkor az ingerednek semmi köze a csobogáshoz,
nemde? – tértem vissza az eredeti témához, Dexnek intézve a kérdést.
- Az csak felerősíti – húzta el a száját.
- Az eszem megáll! – csaptam a homlokomra. – Na, menjetek csak! –
hessegettem el őket.
Coopnak nem is kellett kétszer mondani, már iszkolt is ki a
medencéből, Dex meg ráerősen
követte.
- Elnézést, kishölgy! Szabad ez a hely? – lépett elém egy fürdőző bácsi, Dex korábbi tartózkodási helyére mutatva.
- Persze, csak nyugodtan! – mosolyogtam rá, mondván, hogy neki
biztosan nagyobb szüksége van a pezsgésre, mint Dexnek.
- Egyedül van itt? – kérdezte a bácsi, miután elhelyezkedett.
- Nem, nem, a barátaimmal jöttem – feleltem.
- Remélem nem fáj semmije, nem azért van itt! – Nagyon aranyosan
festett őszinte mosolyával.
- Igazából tényleg nem, csak nagyon kellemes ez a forró víz. Ha a
srácok visszajöttek, biztos elmegyünk úszni is.
- A feleségem is épp úszni van.
- Igazán? – mosolyodtam el. – Nagyon sportos lehet!
- Bizony! – terült el egy büszke mosoly az arcán. – Fiatalkorában
nagy úszó volt.
- Fantasztikus lehet, hogy még mindig nem hagyta abba!
- Igen.
- Miért nem tart vele?
- Ó, én? – nevette el magát a bácsi. – Lusta vagyok én ahhoz.
- Minden világos – bólogattam hevesen. – Én is az vagyok!
- Leah!
- Hé, Leah hercegnő! – kiabáltak nekem suttogva a fiúk a medence széléről.
- Hm? – fordítottam oda a fejem.
- Menjünk! – tátogtak, mire csak bólintottam.
- További jó egészséged kívánok! – címeztem a bácsinak, aki
viszonozta a jókívánságom és rám mosolygott.
Előző rész:
de cuki az a bácsi:D😍❤️
VálaszTörlés😍
VálaszTörlés