A hétvégén úgy alakult, hogy Konrád meg én nem tudtunk találkozni,
így hétfőn, a sulitól néhány utcányira várakoztam, mert apu elhozott
kocsival, ezért nem tudtam a szokásos találkozóhelyünkre menni. Legalább nem
kellett Konrádnak akkorát kerülnie. Már egy percet késett. Megnéztem a
telefonom, de mivel nem írt semmit, arra következtettem, hogy hamarosan itt
lesz. Ha néhány percnél többet késett, mindig írt, hogy tudjam, mire számítsak.
Egyszer csak megpillantottam, felfele jött a lépcsőn, oldalán Hannával, épp összenevettek valamin.
- Sziasztok! – köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia, Luca! – integetett nekem Hanna.
- Szia, Bokasérült lány! – ölelte át a derekamat Konrád és magához
húzott.
Hármasban indultunk tovább a suli felé.
- Képzeld, egy fele lakunk – szólalt meg Hanna.
- Tényleg? – néztem Konrádra.
- Aha, alig pár utca van közöttünk – vont vállat, összekulcsolva
az ujjainkat.
- Én is szívesen laknék arra fele – néztem fel huncutul a
barátomra, aki erre csak legyintett.
- Az nem lenne jó.
- Ugyan, miért nem? – szaladt össze a szemöldököm.
- Egy idő után ráunnánk egymásra – kacsintott rám. – Nem lenne kihívás.
- Neked kihívás másfél órára lakni egymástól?
- Neked nem? – kérdezett vissza remekül mulatva.
-Mióta is vagytok együtt? – érdeklődött Hanna, kirángatva a gondolatmenetemből.
- Ki tudja – közöle Konrád fapofával.
- Mi van? – röhögtem el magamat.
- Te számolod a napokat? – vonta fel a szemöldökét.
- Még a perceket is – hazudtam.
- Aha. Oké – nevette el magát, tudván, hogy csak viccelek. -
Nagyjából négy hónapja.
- Nagyjából – dörmögtem.
- És van valami szép, romantikus sztoritok is? – kíváncsiskodott
tovább Hanna, a maga visszafogott módján.
- Csak az van – felelte Konrád szórakozottan.
- Igazából van! – közöltem lelkesen, rá se hederítve Konrádra. – Elmeséljem?
- Igen!
- Nos, padtársak lettünk kilencedikben.
- Luca kihagyta a gólyatábort, mert megsérült a bokája – szúrta
közbe Konrád.
- Megsérültél? – kapta fel a fejét Hanna aggódó tekintettel.
- Aha, de semmi vészes. Csak muszáj volt pihentetnem – magyaráztam.
- Ezért hív Konrád Bokasérült lánynak? – rakta össze a szálakat.
- Igen, ezért – mosolyodtam el. – Na, szóval, egymás mellett
ültünk és összebarátkoztunk.
- Főleg mert egyazon NBA csapat a kedvencünk.
- Nézel NBA-t? – kérdeztem Hannát.
- Aha. A Bullsnak szurkolok – sütötte le a szemét.
- Mi is! – örvendeztem.
- Komolyan? – tátotta el a száját.
- Aha. De jó! Mindenesetre, megint megsérültem – folytattam a
csodálatos történeteim.
- Igen, ezt már meséltétek – bólogatott felidézve a lányokkal folytatott
közös csevejünket.
- Igen és Konrád meg mindenhova kísérgetett meg ilyenek, teljesen
rám szállt.
- Mi van? – rökönyödött meg a barátom.
- Semmi – legyintettem. – Szóval, eleinte azt hittem, azért
csinálja, mert egy csapatban vagyunk és jó csapatkapitány.
- Te tényleg ezt hitted?
- Aha – húztam el a szám, felpillantva Konrádra, aki gyengéden
mosolygott le rám.
- És mi volt ezután? – sürgette a sztori végkimenetelét Hanna.
- Konrád közölte, hogy Amerikába hívták kosarazni – csaptam bele a
lecsóba.
- Mi? – hökkent meg Hanna.
- De végül nem ment el – avattam be a világszintű titokba.
- Ha ezt nem mondtad volna, Hanna biztos nem jött volna rá magától
– intézte nekem a kissé gúnyos, de kedves megjegyzését Konrád, mire elnevettem
magam.
- Miért nem mentél el? Ez egy óriási lehetőség – ámult Hanna, majd a szája elé kapta a kezét. – Luca miatt?
- Nem – vágtam rá fürgén. – Konrád úgy érezte, túl fiatal és nem
áll még készen erre.
- Valahogy így, igen – dünnyögte Konrád, miközben előre
engedett minket az iskola kapujában.
- Így is igazán romantikus – ismerte el Hanna.
- Köszi – mosolyogtam, aztán levállt rólunk, mert a mosdók
irányába indult.
- Egyébként Krisz miért nem foglalt neked helyet első nap? – torpantam meg a lépcsőn felfele menet és megfordultam, Konrád nyaka köré kulcsolva a karom, aki egy lépcsőfokkal lejjebb állt.
- Én mondtam, hogy hagyja. Kíváncsi voltam rád - csókolt meg.
Előző rész:
Nagyon jó lett! Eszméletlen cukik együtt. De nekem nem tetszik ez a Hanna. Közbe fog avatkozni, úgy érzem... Kérlek, ne legyen igazam!
VálaszTörlésEgyet érték,nagyon aranyosak.......remélem Hannát elüti valami, ha netán csak megfordulna a fejében hogy szét válassza őket😄😂😂😂
VálaszTörlésIgen nekem is fura volt az az 'egy helyen lakunk jaj de jo' de remelem én is csak féltékeny vagyok Luca helyett is! 😁😉 de remelem nem lesz semmi galiba! ❤
VálaszTörlésNekem se tetszik, úgy érzem hogy tuti egy idő után szét akarja majd szedni őket☹ 😇 de Konrád olyan ahhw😍👌😍❤
VálaszTörlés