Hóesés

2017. november 1., szerda

Kosársuli halloween-i különkiadás 2.rész (66.rész)

- Szia! – néztem fel Konrádra.
- Szia! – köszönt vissza egy apró mosollyal az arcán.
Konrád fekete csőnadrágot viselt, világoskék inggel, sötét, keskeny nyakkendővel és egy nagy fehér köpennyel. A köpenyének zsebében két toll és egy amolyan beléptető névjegykártya lapult és minden ruhadarabja tiszta vér volt.
- Mi vagy te, horror sebész? – hüledeztem.
- Valami olyasmi – kacsintott rám.
Haja teljesen hátra volt zselézve, most először láttam így. Arcán szerencsére nem volt mű vér, nyakában ott lógott a sztetoszkóp vagy fonendoszkóp vagy mi az.
- Milyen kis cuki névjegykártyád van – halásztam ki a zsebéből az említett darabot. – Dr. Herczeg Konrád, agysebész szakorvos – olvastam fel, majd jelentőségteljesen felpillantottam.
- Ja, én műtőm meg azokat, akiknek az agyát Dominik felzabálja. – Zombies poén, haha.
- Milyen elmés! – nevettem el maga, miközben visszadugtam a kártyát véres köpenyének zsebébe.
- Viszont azt egyszerűen nem tudom hova tenni, hogy miért nem Bokasérült lánynak öltöztél – ráncolta a homlokát látszólag értetlenül.
- Mert akkor nem kellett volna jelmezt húznom? És Krisz a lelkemre kötötte, hogy… - lendültem bele a magyarázásba, de Konrád feltartotta a kezét, ezzel belém fojtva a szót.
- Vehettél volna fel jelmezt.
- Mit? Egy bokavédőt? – nevettem el magamat szórakozottan.
- Akár – mulatott.
- Azt hiszem, jó nekem így. Még csak az kéne, hogy a mindennapi énem még a jelmezes buliba is kövessen - viccelődtem, amin Konrád nagy boldogságomra felnevetett.
- Csinos vagy – mosolygott rám csillogó szemekkel, aminek hála kis híján megállt a szívem.
- Köszi!
- Lean!! – szaladt felém Eszti ezerrel.
- Igen? – szakítottam el a tekintetem Konrádétól.
- Krisz azt mondta berakja a Thrillert. Tudod a táncot? – pattogott lelkesen.
- Valójában pár éve meg kellett tanulni a suliban – hümmögtem, amin Konrád kedvesen felnevetett.
- De jó! – ujjongott Eszti, miközben előkerült Csenge is.
- Min nevetgélsz, Késő srác? – húztam fel a szemöldököm és csípőre vágtam a kezem.
- Semmin, semmin – legyintett, miközben tovább állt.
- Izzik köztetek a levegő, mi? – kacsintott rám huncutul Csenge, mire elnevettem.
- Képzelődsz! – Elindultunk a táncparkett felé, ahol Krisz már nagyban tanítgatta a fiúkat Michael Jackson híres tánclépéseire.
- Jaj, de rég volt már! – sóhajtottam egy hatalmasat, miközben Dominikot figyeltem, aki éppen remek mozgásával meghódította a táncparkettet. Kíváncsi voltam, Konrád tud e táncolni.
Miután mindenki eleget gyakorolt és elég narancslevet ivott, hogy belevágjon a táncdologba, Krisz szépen sorban felállított minket a nappaliba. A lányokkal középtájt álltunk, Dominik, Krisz és Tibi elől, a többi fiú többnyire hátul sorakozott. Hiába forgolódtam, sehol nem láttam Konrádot.
- Vigyázz! Nehogy leessen a fejed a nyakadról! – súgta a fülembe Konrád, mire kissé megugrottam ijedtemben.
- Csak nézelődtem! – feleltem gyorsan, amin persze felnevetett.
- Nem bánnád, ha mögötted táncolnék? – érdeklődött.
- Jobban örülnék, ha előttem csinálnád – csúszott ki a számon.
- Mit szólnál, ha kompromisszum gyanánt melléd állnék? – sorolt előre a jobbomra, ahol már nem állt senki.
Balra fordultam, ahol Csenge meg Eszti feltartott hüvelyujjal és vad vigyorral jelezte, hogy nincs problémájuk a dologgal.
- Kíváncsi vagy a táncos lábaimra, mi? – poénkodtam ismét Konrádra nézve.
- Remélem mindkét táncos bokád a helyén marad – kacsintott rám, mire elfintorodtam.
- Indítom a felvételt! – kiabált Krisz előröl.
- Minek veszi fel? – rökönyödtem meg.
- Gondolom, hogy négy év múlva, mikor elballagunk, legyen min nevetni – közölte Csenge jókedvűen.
- Pap meg én fogunk elől táncolni, aki lemarad kövessen minket! – adta ki az utasítást Krisz, mire kissé kétségbeesetten pillantottam Dominikra. Elvigyorodott és biccentett egyet nekem, majd ismét előre figyelt.
Elkezdődött a zene, mi meg csak táncoltunk, nevettünk, táncoltunk és bénáztuk. Egyszer rossz irányba kezdtem menni, így beleütköztem Konrád mellkasába. Megragadta a vállaim és finoman megfordított, majd nevetve a megfelelő irányba tolt. Remekül szórakoztam. Krisz vezényelt, viccelődött elől, amitől persze még jobb kedvem lett.
Ez volt életem első és legjobb bulija!



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése