- Igaza van – szólt közbe Seok továbbra is mosolyogva. –
Valakit muszáj. Hát miért ne lehetnék én?
- Tehát elismered, hogy te vagy a hibás! – támadt Seoknak
Trish.
- Szerintem nem ezt ismerte el – dünnyögtem.
- Valóban nem. Csak annyit mondtam, hibáztass nyugodtan –
mosolyodott el Seok.
- Gondolom, ha megkérdezem az igazi okot, nem fogod elárulni
– fintorgott a barátnőm elégedetlenül.
- Tégy egy próbát és kiderül!
- Miért bomlott fel a banda? – sóhajtott Trish az asztalra
könyökölve.
- Nem hiszem, hogy elárulhatom az okát – ingatta a fejét
Seok pimasz mosollyal azarcán.
- Ez most komoly? – pillantott rám tehetetlenül Trish, mire
elnevettem magam.
- Legalább megpróbáltad! – bíztattam.
- Yiju nem akar ide járni? - intézte kérdését Trish
Seoknak.
- Mondjuk helyettem? - nevetett fel a fiú jóízűen,
megértve a célzást.
- Nem én mondtam - tartotta fel kezeit védekezően
a barátnőm, ártatlan szemekkel nézve lehet.
- Attól még egyértelmű volt - forgattam a
szemen.
- Az már másik kérdés - vonta meg a vállát pimaszul.
- Vigyázz, mert a végén Seok csak rosszat mond majd rólad -
fenyegettem feltartva az ujjam.
- Úgy sem meri - mérte végig fenyegetően
Seokot Trish. A srác halvány mosollyal a szája sarkában állta Trish kemény
pillantását és úgy tűnt,
még jól is szórakozik.
Ahogy ott ült mellettem, szinte alig kaptam levegőt.
Életem nagy részét ugyan kitöltötte a tanulás meg a megfelelési vágy kielégítése, de azért annyira én sem voltam bezárkózva, hogy ne rajongjak előadókért, dalokért, színészekért. Csak épp máshogy tettem, mint a tipikus fanok. Nem voltam annyira
- kizárólag pozitív értelemben - őrült. Arra nem volt időm, se személyiségem. Seok valahogy mégis megfogott az első alkalommal, mikor Trish
átlinkelte az egyik számukat
néhány évvel ezelőtt.
Nem tudnám megmondani az okát. Tetszett a külseje, a hangja,
a mozgása és a stílusa. Ahogy rajtam kívül több millió más lánynak is.
Most viszont, ahogy itt ült mellettem, valahogy annyira
hétköznapinak tűnt, hogy elfelejtettem ámuldozni.
Óvatosan oldalra pillantottam és alig észrevehetően
végigmértem. Fekete, térdén szakadt csőfarmert
viselt, hozzá egy fehér, selyem szerű
anyagból lévő
ingben volt, amin fekete és szürke csíkok húzódtak átlósan. Alul, az utolsó két gomb nyitva állt, az inge bal része
be volt tűrve a nadrágba, a jobb viszont nem.
Haja eredeti színében, feketén pompázott, illedelmesen oldalrazselézve. Fülén
tátongó lyuk mutatta, hogy fülbevalót sem húzott és ahogy jobban megnéztem,
csuklóján is csak egy óra meg egy fém lánc volt, ujjain pedig a szokásos gyűrűi.
Megérezhette, hogy figyelmem vagy inkább bámulom, mert felém
fordította a fejét, tekintetét kíváncsian az enyémbe fúrta.
Azonnal elpirultam, de képtelen voltam más irányba nézni,
csak meredtem rá bénán és némán. Seok néhány másodperc elteltével Trishre
nézett és ujjával mutatta, hogy hajoljon kicsit közelebb. Trish vonakodva
ugyan, de előre hajolt az asztal felett.
- Maya DSS fan? - kérdezte a barátnőmet
Seok halkan, de szándékosan úgy, hogy még halljam.
- Maya "Seok fan" - forgatta a szemeit Trish, idézőjelet
mutatva az ujjaival.
- Vagy úgy - értelmezte a helyzetet Seok egy elégedett
mosoly kíséretében, majd ismét felém fordult, de akkor egy nagy csapat lány
tódult az asztalunkhoz.
- Szia, Seok! - köszöntek kórusban.
- Sziasztok! - mosolygott rájuk kedvesen Seok.
- Kaphatunk egy autogramot?
- Csinálhatunk közös képet?
- Meddig leszel itt?
- Élőben igazán jóképű
vagy!
- Ülsz mellettem a következő órán?
- Milyen jó az illatod!
Annyi kérdés és bók özönlött, hogy lassan el se tudtam
különíteni, mit, ki mond.
Valószínűleg, ha már körülmények között érkezett volna ide,
gondolok itt arra, hogy nem a banda feloszlása
miatt, tuti bomba robbant volna. Azért jöttek "csak ennyien", mert nagyon bizonytalan volt
az egész helyzet. A banda hirtelen feloszlása, Seok hibáztatása. A rajongók maguk se tudták, kinek
higgyenek, de valakire haragudni kellett.
A Kpop eleve csak mostanában tört ki Ázsiából és érkezett
Amerikába meg Európába. Itt azért messze nem volt annyi fanjuk, mint otthon
vagy Japánban és Kínában.
- Jól van, jól van! Maya, kérlek csinálnál rólunk egy képet?
- nyújtott felém egy telefont Seok, miután a mobil tulajdonosának nem sikerült
belepaszírozni mindenkit a selfiebe.
- Persze - lőttem gyorsan néhány képet, mielőtt
meg a lányok eltettek volna láb
alól, csupán a gyűlölködő és megvető
pillantásukkal.
Előző rész:
Szia! :)
VálaszTörlésJó lett, csak hozhatnál ebből gyakrabban részt! :/