2017. november 25., szombat

Randiztam egy sztárral, 4.rész

- Igaza van – szólt közbe Seok továbbra is mosolyogva. – Valakit muszáj. Hát miért ne lehetnék én?
- Tehát elismered, hogy te vagy a hibás! – támadt Seoknak Trish.
- Szerintem nem ezt ismerte el – dünnyögtem.
- Valóban nem. Csak annyit mondtam, hibáztass nyugodtan – mosolyodott el Seok.
- Gondolom, ha megkérdezem az igazi okot, nem fogod elárulni – fintorgott a barátnőm elégedetlenül.
- Tégy egy próbát és kiderül!
- Miért bomlott fel a banda? – sóhajtott Trish az asztalra könyökölve.
- Nem hiszem, hogy elárulhatom az okát – ingatta a fejét Seok pimasz mosollyal azarcán.
- Ez most komoly? – pillantott rám tehetetlenül Trish, mire elnevettem magam.
- Legalább megpróbáltad! – bíztattam.
- Yiju nem akar ide járni? - intézte kérdését Trish Seoknak. 
- Mondjuk helyettem? - nevetett fel a fiú jóízűen, megértve a célzást. 
- Nem én mondtam - tartotta fel kezeit védekezően a barátnőm, ártatlan szemekkel nézve lehet. 
- Attól még egyértelmű volt - forgattam a szemen. 
- Az már másik kérdés - vonta meg a vállát pimaszul. 
- Vigyázz, mert a végén Seok csak rosszat mond majd rólad - fenyegettem feltartva az ujjam. 
- Úgy sem meri - mérte végig fenyegetően Seokot Trish. A srác halvány mosollyal a szája sarkában állta Trish kemény pillantását és úgy tűnt, még jól is szórakozik. 
Ahogy ott ült mellettem, szinte alig kaptam levegőt. Életem nagy részét ugyan kitöltötte a tanulás meg a megfelelési vágy kielégítése, de azért annyira én sem voltam bezárkózva, hogy ne rajongjak előadókért, dalokért, színészekért. Csak épp máshogy tettem, mint a tipikus fanok. Nem voltam annyira - kizárólag pozitív értelemben - őrült. Arra nem volt időm, se személyiségem. Seok valahogy mégis megfogott az első alkalommal, mikor Trish átlinkelte az egyik számukat néhány évvel ezelőtt. 
Nem tudnám megmondani az okát. Tetszett a külseje, a hangja, a mozgása és a stílusa. Ahogy rajtam kívül több millió más lánynak is. 
Most viszont, ahogy itt ült mellettem, valahogy annyira hétköznapinak tűnt, hogy elfelejtettem ámuldozni. 
Óvatosan oldalra pillantottam és alig észrevehetően végigmértem. Fekete, térdén szakadt csőfarmert viselt, hozzá egy fehér, selyem szerű anyagból lévő ingben volt, amin fekete és szürke csíkok húzódtak átlósan. Alul, az utolsó két gomb nyitva állt, az inge bal része be volt tűrve a nadrágba, a jobb viszont nem. Haja eredeti színében, feketén pompázott, illedelmesen oldalrazselézve. Fülén tátongó lyuk mutatta, hogy fülbevalót sem húzott és ahogy jobban megnéztem, csuklóján is csak egy óra meg egy fém lánc volt, ujjain pedig a szokásos gyűrűi. 
Megérezhette, hogy figyelmem vagy inkább bámulom, mert felém fordította a fejét, tekintetét kíváncsian az enyémbe fúrta. 
Azonnal elpirultam, de képtelen voltam más irányba nézni, csak meredtem rá bénán és némán. Seok néhány másodperc elteltével Trishre nézett és ujjával mutatta, hogy hajoljon kicsit közelebb. Trish vonakodva ugyan, de előre hajolt az asztal felett. 
- Maya DSS fan? - kérdezte a barátnőmet Seok halkan, de szándékosan úgy, hogy még halljam. 
- Maya "Seok fan" - forgatta a szemeit Trish, idézőjelet mutatva az ujjaival. 
- Vagy úgy - értelmezte a helyzetet Seok egy elégedett mosoly kíséretében, majd ismét felém fordult, de akkor egy nagy csapat lány tódult az asztalunkhoz. 
- Szia, Seok! - köszöntek kórusban. 
- Sziasztok! - mosolygott rájuk kedvesen Seok. 
- Kaphatunk egy autogramot? 
- Csinálhatunk közös képet? 
- Meddig leszel itt? 
- Élőben igazán jóképű vagy! 
- Ülsz mellettem a következő órán? 
- Milyen jó az illatod! 
Annyi kérdés és bók özönlött, hogy lassan el se tudtam különíteni, mit, ki mond. 
Valószínűleg, ha már körülmények között érkezett volna ide, gondolok itt arra, hogy nem a banda feloszlása miatt, tuti bomba robbant volna. Azért jöttek "csak ennyien", mert nagyon bizonytalan volt az egész helyzet. A banda hirtelen feloszlása, Seok hibáztatása. A rajongók maguk se tudták, kinek higgyenek, de valakire haragudni kellett. 
A Kpop eleve csak mostanában tört ki Ázsiából és érkezett Amerikába meg Európába. Itt azért messze nem volt annyi fanjuk, mint otthon vagy Japánban és Kínában. 
- Jól van, jól van! Maya, kérlek csinálnál rólunk egy képet? - nyújtott felém egy telefont Seok, miután a mobil tulajdonosának nem sikerült belepaszírozni mindenkit a selfiebe. 
- Persze - lőttem gyorsan néhány képet, mielőtt meg a lányok eltettek volna láb alól, csupán a gyűlölködő és megvető pillantásukkal. 


Előző rész:

1 megjegyzés :

  1. Szia! :)
    Jó lett, csak hozhatnál ebből gyakrabban részt! :/

    VálaszTörlés