Csillaghullás: A vonzás törvénye, 30.rész

2017. december 12., kedd

A vonzás törvénye, 30.rész

Ace meglehetősen illedelmesen viselkedett a film alatt. Annyira jól viselkedett, hogy megfordult a fejemben, hogy ezért megérdemelne néhány jutalomfalatot vagy egy kis buksi simogatást.
Néhány elejtett perverz megjegyzésen kívül, semmi tapit, semmi trükköt nem vetett be. Nem próbálkozott.
Ettől függetlenül nem igazán sikerült felhőtlenül jól éreznem magam, mert vártam, mikor tesz valamit, amit el kell utasítanom. Gáz, hogy így éreztem és képtelen voltam elengedni magam. Csak néha hajolt oda hozzám és a fülembe suttogott valami észrevételt, poént vagy célzást, olyankor kissé kirázott a hideg, de igyekeztem vele a legkevésbé törődni azzal, hogy még mindig milyen hatást gyakorol a közelsége rám.
A film után felpattantam Ace mögé a motorra, ő pedig hazavitt.
- Nos – köszörültem meg a torkom, miután leszálltam a motorról és visszaadtam a bukósisakot a továbbra is a járgányon ücsörgő fiúnak.
- Nos? – vonta fel a szemöldökét.
- Szia! – intettem és megfordultam, de elkapta a csuklóm és visszahúzott. Leszállt a motorról, és mivel korábban már kitámasztotta, kissé nekivetette a hátát és közelebb húzott magához.
- Ne olyan sietősen!
- Miért? Akad még valami tennivalóm? – húztam össze a szememet kérdően.
- Ami azt illeti, igen – bólintottam, tekintete lesiklott a számra, majd vissza a szememre.
- Ugyan mi? – kérdeztem, igyekezve nem tudomást venni az arcomat vizslató perszelő tekintetről.
- A randi végén illendő búcsúcsókot adni – húzta lassan mosolyra a száját.
- Honnan is tudhatnád? Még sosem randiztál ezelőtt emeltem az égre a tekintetem unottan, mire Ace jóízűen felnevetett.
- Dehogynem – kacsintott rám huncutul.
- Ez komoly? Nem hiszem el! Komolyan?  - játszottam túl a szerepem, drámaian a szívemre szorítva a kezem.
- Komolyan. És minden randim végén kaptam csókot. Vagy adtam. Attól függ, honnan nézzünk – merengett magabiztosan.
- Képzelem, milyen randik lehettek azok – forgattam a szemem.
- Tö-ké-le-te-sek – szótagolta lassan, alaposan kihangsúlyozva minden egyes részt.
- Na, idefigyelj, macsókám! – ragadtam meg az állát. – Először is, ez nem randi volt.
- Már, hogy ne lett volna az! – ellenkezett.
- Nem sokat tudhatsz a randizásról és eszem ágában nincs felvilágosítani, de azt azért megsúgom, hogy egy randin nem viszed a lányt egy másik randira, ahol plusz négy lánnyal töltöd a délelőttöt – ráztam meg egy kicsit a fejét.
- Velük nem randiztam. Jegyzetet cseréltünk – bizonygatta. – Az a fele még nem randi volt.
- Akkor is béna húzás. Tegyük fel, hogy randiztunk. Közlöm veled, csupán mellékesen, hogy én nem csókolózom az első randin. Sőt, a másodikon se. Maximum a huszadik után – jelentettem ki komoly képpel, de magamban remekül mulattam.
- Húsz? – szaladt fel a szemöldöke.
- Az a minimum. Meg egy szerelmes vers, komoly szándékok és monogámia – folytattam.
- A versen kívül mindent megadhatok neked – jelentette ki.
- Ugyan, bébi – simítottam meg az arcát, szándékosan azt a becézést használva, amit ő szokott. – Ezekből semmit nem adhatsz meg nekem. 


Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése