- Nem hiszem el, hogy megütöttél! – dörzsölte az arcát hitetlenül
a földön ülő Dex.
- Mit megütött? Konkrétan leütött! – röhögött jóízűen
Cooper.
- Jajj, ne! Dex, jól vagy? – guggoltam sietősen mellé az arcát fürkészve.
- Hogy lennék már jól? Behúztál nekem egyet! – panaszkodott.
- Behúztál neki egyet, Leah! – értett egyet Cooper jókedvűen,
akinek szerintem ez lehetett élete legszebb napja.
- Ne haragudj, Dex! Nagyon fáj? – biggyesztettem le az ajkam bűnbánóan.
- Nem hiszem el, hogy nem volt nálam telefon, hogy ezt
levideózzam! – ingatta a fejét csalódottan Cooper.
- Miért sajnálkozol? Hát nem direkt csináltad? – címezte kérdését
nekem Dex.
- Ez volt a célod, nem, Leah? – kontrázott Cooper is.
- Mi van? Dehogy! Cooper akartam megütni! – ellenkeztem hevesen.
- De hisz arról folyt a vita, hogy Dexet nem mernéd megütni –
értetlenkedett ártatlan képpel Cooper.
- Igen. Én is arra szavaztam volna, hogy nem – tűnődött Dex, mint akiben most dőlt össze egy egész világ.
- Mit játszod itt meg magad, Coop? Te ugrottál be Dex mögé! –
hadakoztam az idősebb báttyal.
- Az csak véletlen volt – legyintett nagy lazán.
- Véletlenül bújtál el Dex mögé?
- Aha, megesik.
- Véletlen hajoltál el pont akkor, mikor az öklöm az arcod felé közelített?
- Épp körözött egy méhecske a fejem körül. Őt próbáltam lerázni – magyarázta Coop nagyban.
- Véletlen pont kikerülted az ütésem? – húztam össze a szemem,
utoljára feltéve a kérdést.
- Te meg akartál ütni? – kerekedett el a szeme, mint akinek most
esett le, miről is van itt szó.
- Meg én! – Én aztán nem fogom palástolni az igazságot. – Most is
meg akarlak!
- Nem hiszem el, hogy meg akartál ütni – ájuldozott Cooper
alaposan túljátszva a szerepét.
- Én meg nem hiszem el, hogy tényleg megütöttél! – kontrázott
Dexter még mindig a földön heverve.
- A testvéred vagyok! – folytatta Coop. – A bátyád!
- Mondjuk az pont nem, de majdnem, hogy rokonok vagyunk! –
pontosított Dex felháborodottan.
- Na, jó. Álljunk meg egy percre, fiúk! – tettem csípőre a
kezem.
- Nem kellenek a kifogásaid! – húzta fel az orrát Cooper, majd
kezét nyújtva felsegítette az öccsét.
- Ha nem hallgatsz el, mindjárt neked is lekeverek egyet! –
fenyegettem meg, mire behúzta a nyakét és elhallgatott.
- Milyen lekeverés? Ez egy balhorog volt – dünnyögte Dexter
durcásan.
- Dex! Mondtam, hogy véletlen volt. Coopernek szántam!
- Még mindig nem tudom felfogni, hogy le akartál ütni! –
szorította a mellkasára kezeit drámaian Coop.
- Mert túl nagy az arcod. Megérdemelted volna, ha már ilyen nagyra
vagy magaddal! – röhögtem el magam.
- Nekem nem nagy az arcom, mégis megütöttél – dörmögte Dex.
- Az ég szelemére, hát mondtam, hogy nem direkt volt! Hibáztasd
Coopt. Ő használt pajzsként! – mutattam az említett személyre, aki védekezően
felemelte a karjait.
- Ez alávaló rágalom. Dexet akartad leütni, te aljas nőszemély!
- Cooper Button, ha egyszer elkaplak, neked annyi! – iramodtam meg
kiabálva.
Előző rész:
Szia elolvastam itt a történetet és hűha egyszerűen fantasztikus �� imádom �� és téged is amiért ilyen elragadó történetet írsz �� Bestii az biztos �� és már csak azt szeretném megkérdezni mikor jön a következő rész?! �� annyira izgulok hogy mi lesz Liaval és Dexterrel �� nagyon cukik lennének �� és drukkolok a másik párosnak is Norbinak és Talnak �� légyszíves minél hamarabb válaszolj mert bele halok a kiváncsisáktól hogy mikor és milyen lesz a kövi rész �� előre is köszi �� További jó hetet ����
VálaszTörlésSzia!! Először is Köszönöm a sok szép szót és dicséretet! 😊 Örülök, hogy itt is itt vagy!! Hamarosan lesz folytatása a sztorinak, de egyelőre most még a karácsonyi meg a szilveszteri külön részek következnek! Egyébként facebookon van egy csoport, Csillaghullas blog néven, várlak ott is sok szeretettel! 😊
Törlés