Apa kivételesen tényleg otthon volt és megtisztelt a jelenlétével,
ha már egyszer visszatértem. Biztos titkon azon aggódott, hogy úgy döntök,
anyánál maradok. Le se tagadhatta volna, hogy erről árulkodott az arckifejezése.
De nem volt baj. Örültem neki.
Vacsora után, éjfélkor a szobámban ülve töprengtem, vajon,
hogyan lesznek a dolgaink Keatonnel ezután. Most, hogy itt vagyunk. Itthon. Ez
az egy hét szinte tökéletesen alakult és már most féltem, mikor megy tönkre ez
a szép idilli.
- Mondta már anyád,
miért rángatott oda? - kérdezte apa indulatosan.
- Apa! Fogd vissza
magad! - szóltam rá, mire Keaton egy pillanatra felnézett a könyvéből.
- Nem fogom. Mérges
vagyok!
- Tudom, de ne legyél
az. Nincsen semmi baj - nyugtattam.
- Már hogyne lenne! Ő... - kezdte apa, de nen
fejezte be a mondatot, csak hallgatott.
- Figyelj, apa! Jól
érzem magam itt. Hiányzott már a családom másik fele. Ez a lényeg, nem?
A szemem sarkából
láttam, hogy Keaton elégedett arckifejezéss nyugtázta a kijelentésem.
- Ez a lényeg -
ismételte apa halkan.
- Egyébként anyu nem
említette, mi az oka, hogy idehívott. Talán csak látni akart - vélekedtem
elgondolkodva.
- Kavin jól van? -
érdeklődött apa.
- Kamasz - fintorodtam
el, mire apa felnevetett.
- Hát igen, pont abban a
korban van, hogy kamasz legyen. - Azon gondolkoztam, hogy évek óta nem
beszélgettem ilyen semmiségekről apával. - Azt hiszem, neked
ez kimaradt az életedből.
Apa hangja szomorúan és
bűnbánóan csengett. Hát igen, igaza volt.
Mikor kamaszkodnom kellett volna, az elhunyt bátyámat gyászoltam és a
családommal küzdöttem, költöztem. Illetve èn nem küzdöttem.
- Én is azt hiszem. De
most még hisztizhetek neked, ha szeretnéd - kacsintottam Keatonre, aki még
mindig engem figyelt. Csak a szemét forgatta.
- Nem tudom, szeretném e
ezt - hezitált apa.
- Szerintem nem -
ingattam a fejem nevetve.
- Én is amondó vagyok.
Mennem kell, kölyök! – búcsúzkodott apa, nekem pedig boldog mosoly terült
szét az arcomon a megszólítás miatt. Jól esett. Sokszor nevezett így, de az
utóbbi időben szinte
alig.
- Rendben. Szia,
apa!
- Holnap hívlak.
- Apukád nagyon aggódik –
jegyezte meg Keat, mikor letettem a mobilomat.
- Igen. Azt hiszem, attól tart,
hogy ha túl jól érzem magam itt, talán itt akarok maradni vagy ilyesmi –
feleltem a telefontokomat birizgálva.
- És nem ő az egyetlen. – Kizárt, hogy Keaton saját magáról beszélne, mármint,
hogy magára értené ezt a kijelentését.
- Miért? – kérdeztem vissza
óvatosan, nem bele esve az esetleges csapdába.
- Wyatt állandóan ostromol –
tartotta felém a telefonja kijelzőjét, amin SMS-ek és üzenetek rengetege sorakozott.
Wyatt üzenete: Hogy van, Roycy? Nem akarom őt zaklatni.
Wyatt üzenete: Ugye nem marad ott?
Wyatt üzenete: Örülök, hogy jól érzi magát, de remélem, azért még hazajön.
Wyatt üzenete: Tényleg örülök. Fontos, hogy sikerüljön helyrehozni a dolgokat a
mamájával.
Wyatt üzenete: Meg, hogy egyenesbe rakja az életét.
Wyatt üzenete: Remélem azért
tudja, hogy itt is van egy családja. Otthon.
Wyatt üzenete: Tényleg fontos.
Wyatt üzenete: Hazajön, ugye?
Wyatt üzenete: Hazajöttök, ugye?
Wyatt üzenete: Keat, ha odaköltözöl te is és mindketten ottmaradtok, én is megyek!
Wyatt üzenete: Akkor is megyek, ha te nem mész.
Wyatt üzenete: Viszem Zayt is!
Wyatt üzenete: Máris csomagolok.
Előző rész:
❤❤❤
VálaszTörlésKöszönöm ezt a csodás történetét erre mást nem tudnék írni mert nincsenek szavak erre a történetre egyszerűen IMÁDOM ���� mikor lesz a folytatása? ��
VálaszTörlés