Hóesés

2018. január 2., kedd

Csillaghullás, közös Szilveszter, 3.rész

3.rész
Jenny szemszöge

Lola rángatott el minket, ki más. Valójában Louis meg én szívesebben borozgattunk volna otthon, kettesben a tévé előtt, de nem szerettük volna magára hagyni Lolt. Ezért egyeztünk bele, hogy eljövünk. Meglepett, hogy Louisnak van egy általános iskolás barátja, akivel azóta is tartja a kapcsolatot. Főleg, mert egy általánosba jártunk.
Lol akart odafelé vezetni, így mi ketten a hátsó ülésre kényszerültünk.
- Szóval, ki is ez a srác? - érdeklődtem, miközben Louis összefonta az ujjainkat.
- Webb Pruitt, évfolyamtársak voltunk általánosba - vonta meg a vállát Louis.
- Egyáltalán nem rémlik a neve. Lol, te ismerted ezt a Webbet?
- Szerintem Louis az egészet kitalálja - legyintett Lola szórakozottan, mire elnevettem magam.
- Nem tudom, ki volt az, aki ennek ellenére mindenképp el akart jönni - kacsintott a visszapillantó tükrén keresztül Louis Lolára.
- Jenny - vágta rá a barátnőm.
- Aha, mert Jenny annyira imádja a bulikat - bólogatott hevesen Louis, minden létező iróniáját beleolvasztva a kijelentésébe.
- Jó, igazad van. Most, hogy összejöttetek, már nem kell bulikba járkálnotok és jól lerészegednetek, hogy aztán minden érzéseteket a másik fejéhez vágjátok, aki persze egy szót se higgyen el belőle, mondván, hogy ital beszél belőletek - foglalta össze Lola a kapcsolatunkat kissé szélsőségesen.
- Ilyennek láttál minket? - fintorodtam el.
- Ilyenek voltatok - parkolt le Lola és rám vigyorgott.
- Tényleg nem emlékeztek Webbre? - váltott témát Louis, miközben kiszállt.
- Én igen - közölte Lola.
- Na, tessék.
- Tudod, Jen, ő volt az a fura gyerek, aki mindig Louis-val lógott abban a fura délutáni suli klubban - lépett mellém Lol.
- A robot klub? - nevettem el magam.
- Az, igen.
- Nem is volt fura - dörmögte Louis alig hallhatóan, mire átöleltem a derekát.
- Nem is mondtad sose, hogy tartjátok még a kapcsolatot.
- Mert csak részegen beszélgettetek - szúrt a közbe Lola remekül mulatva.
- Annyira gyakran nem is tartjuk. Összefutni meg végképp nem szoktunk - húzott magához Louis, nyomva egy puszit a homlokomra.
Miután mentünk egy kört a házban és sehol nem találtuk Webbet, Lola elkezdett bemutatkozni mindenkinek, míg végül találkoztunk egy négy fős csoporttal, akik szintén valami nagyon távoli kapocs miatt kerültek ide.
Miután Lola lelépett, hogy igyon valamit, beszélgettünk egy kicsit újdonsült szintén idegen és ide nem illő ismerőseinkkel.
- Megyek, megkeresem Lolt - mondtam leginkább Louisnak, aki épp szünetet tartott a Wyattel folytatott eszmecseréjében.
- Veled megyek - jelentette ki.
- Bocsi, srácok, megkeressük Lolát - szabadkoztam, mire csak mosolyogtak.
- Majd még összefutunk.
- Hol keressük először? - pillantott le rám Louis.
- Szerintem, ha eljutott a konyhába, az italokhoz, el se mozdult onnan - voksoltam és láss csodát, Lola tényleg ott üldögélt a pultos srác előtt egy széken, mellette egy számomra idegen fiúval.
- Sziasztok! - integetett boldogan. - Megtaláltam Webbet!
- Hello, haver! - fogott kezet Webb meg Louis, majd Webb hozzám hajolt és adott két puszit az arcomra. Nem sokban hasonlított tíz éves önmagára.
- Sokkal helyesebb lett, mint robot fanatikus korszakában - vigyorgott Lola. - Meg se ismertem.
- Szerencsére én viszont megismertelek - mosolyodott el Webb. - Régóta itt vagytok?
- Alig fél órája.
- Kértek valamit inni? - szólalt meg a pultos fiú. Hát tényleg van egy pultos fiú.
- Ő Khalil - kotyogott közbe Lola.
- Szia, én Jenny vagyok - mutatkoztam be, kissé furán érezve magam.
- Jenny. Gondolom, nem iszol - billentette oldalra a fejét Khalil.
- Eltaláltad - bólintottam. - Az arcomra van írva?
- A boldog párkapcsolatod van az arcodra írva - kacsintott rám, valószínűleg arra célozva, hogy emiatt nem kívánom az alkoholt. - És te, haver?
- Louis vagyok.
- Te se iszol, mi? Vezetsz? - kérdezte Khalil, miközben egy poharat törölgetett.
- Igen - felelte Louis, aki közben Webbel beszélgetett.
- Lola, kiteregette a magánéletünk? - röhögtem el magam hitetlenül.
- Nem, dehogy. Csak sokat csinálom ezt a munkát - tárta szét a karjait Khalil. - Egy idő után az ember megtanul olvasni a jelekből.
- Nem vagy semmi - ismertem el.
- Köszi. Tessék egy narancslé - nyújtott egy poharat, benne az említett üdítővel.
- Köszönöm - vettem át. Egy szőke fiú hirtelen elszaladt mellettem, meglökve a könyököm, így kis híján kilöttyent az italom.
- Bocsánat! - kiáltott a messzi távolból.
- Semmi baj - motyogtam, de persze nem is halhatta.
- Jen. Jenny! - szólt Lola, mutogatva, hogy menjek oda, így hát mellé léptem.
- Mi az?
- Látod azt a srácot ott? - mutatott a konyha másik felébe, ahol egy barna, felül szőke hajú fiú nevetett össze valamin egy szőke lánnyal.
- Aha.
- Webb mondta, hogy ő a házigazda. Wilder Ace. 


3 megjegyzés :

  1. Nem tudom kinek hogy van de nekem még csak most esett le hogy összefutnak a szálak! 😄 Kíváncsi vagyok mi sül ki ebből 😲❤

    VálaszTörlés
  2. Jenny, Lola és Louis melyik sorozatodból származik?Mert azt még nem olvastam.

    VálaszTörlés