- Jesszus! - hüledeztem, mikor a nutellás kenyerem kenése
közepette Dex belépett a konyhába, szeme alatt egy hatalmas lila dagadással.
- Valami érdekeset látsz? - érdeklődött nyugodt hangon.
- Néztél mostanában tükörbe? - kérdeztem lassan.
- Képzeld, néztem - bólintott.
- Vagy úgy - húztam be a nyakam. - Kenjek neked egy nutellás
kenyeret?
- Ami azt illeti, igen - ült le az asztalhoz.
- Ennyire nem is ütöttelek meg - ingattam a fejem, miközben
levágtam neki is egy szelet kenyeret.
- Az arcom nem erről árulkodik - kulcsolta össze
ujjait az asztalon.
- Nagyon fáj? - biggyesztettem le az ajkam.
- Húztak már be neked, Leah?
- Norbi párszor - húztam el a számat, felidézve gyerekkori
vitáinkat.
- És feldagadt utána az arcod?
- Nem rémlik. Viszont én egyszer úgy pofán csaptam véletlenül,
hogy ott maradtak az ujjaim nyomai. Piroslott - nevetgéltem szórakozottan, de
aztán észrevettem Dex felvont szemöldökét és gyorsan abbahagytam.
- Szóval, te csak így véletlen verekszel - jegyezte meg.
- Az tényleg véletlen volt! Azt hittem, meg akar ütni és csak önvédelem
volt -szabadkoztam kenyér kenés közepette.
- Mi az, hogy azt hitted, meg akar ütni? Mit akart valójában? -
kíváncsiskodott Dex.
- Állítása szerint, csak megsimogatni akarta a hajam - idéztem fel
akkori szavait.
- Tuti meg akart ütni - röhögte el magát Dex.
- Na, tessék.
- Ettől még nem vagy jobb helyzetben - húzta össze a szemeit.
- De hát Coopert céloztam be! - reklamáltam hevesen.
- Ha tényleg ennyire nem tudsz célozni, az egész világot veszélyezteted
a jelenléteddel.
- Coop kijátszott engem. Félreugrott!
- Egy méhecske elől menekült! - vágott vissza Dexter.
- Te elhiszed ezt a hülyeséget? - döbbentem meg.
- Dehogy, csak vicceltem - legyintett Dexter, átvéve a kenyeret,
amit időközben elkészítettem.
- Nélkülem vacsiztok? - került elő Coop.
- Szerintem ne merészkedj ide, Leah-nál kés van - figyelmeztette
bátyját készségesen Dex.
- Az csak vajazó kés - felelte vidáman Coop.
- Annál jobban fog fájni - emeltem fel az említett tárgyat, mire
Coop megtorpant.
- Ugyan, Leah. Nem szúrnál le - mondta, de nem tűnt
magabiztosnak.
- Ez nem úgy hangzott, mintha biztos lennél benne - nevette el
magát jól mulatva Dex.
- Miközben kimondtam, elbizonytalanodtam - vallotta be Coop.
- Kérsz egy nutellás kenyeret? - kérdeztem.
- Megmérgezted? - ráncolta a homlokát Coop.
- Mit? A nutellát? - nevettem el magam.
- Igen. Hogy aztán engem is - fejtette ki elgondolását Cooper.
- Gyere, együnk együtt - álltam neki is készíteni egy nutellás
kenyeret. Óvatosan, megfelelő távolságot tartva eloldalazott mellettem és helyet foglalt Dex-szel
szemben.
- Bátor vagy - ismerte el az öccse.
- Nutellás kenyérrel vesztegetett meg - suttogta Coop. - Nem
tudtam ellnállni.
- Inkább kockáztatod az életed, mi? - bólogatott elismerően Dex.
- Érte bármit - jelentette ki határozottan Cooper.
- Bocs, elvesztettem a fonalat. Leah-ért vagy a nutelláért? - vakarta
meg a tarkóját Dex.
Coop először rám pillantott, aztán a hatalmas nutellás üvegre, majd ismét rám.
- Leah-ért - hozta végül meg a nagy döntést.
- Helyes - bólintottam és viccet félretéve az jutott eszembe
hirtelen, hogy tényleg így van.
Mindkettejük mellettem állt mindig, támogattak, kiálltak értem és
bármit megtettek volna. Akárcsak én értük. Mosolyogva nyújtottam át a kenyeret Coopnak
és én is helyet foglaltam az asztalnál.
Előző rész:
Jeee itt is van az új rész ami nagyon jó és szuper �� és ez a Nutella kenyeres dolog �� imádom a szereplőket ���� olyan viccesek de szerintem Dex Leah össze fognak jönni vagy is jó lenne ���� szeretem ezt a történet is mert ez humoros�� imádom ezt is �� már tudom hogy mineden történeted megköszönöm de hát egy ilyen törp fantasztikus művet még jó hogy megköszönök �� nem is tudnám mitörténne velem ha nem olvasnám ezeket a hihetetlenül szuper történeteket �� meghalnék az biztos ���� és IMÁDLAK �� mert nagyon de nagyon de nagyon de nagyon jól sőt nem jól hanem hűha nincsenek rá szavak úgy írsz ���� KÖSZÖNÖM mégegyszer �� mikor jön a kövi rész? ☺
VálaszTörlés