2018. január 20., szombat

Kosársuli, 70.rész

- Mi van? Egyáltalán nem értem a feladatot - suttogtam Dominiknak kétségbeesetten.
- Nem ártana, ha figyelnél - felelte rám se nézve.
- Én igenis figyeltem! De egyszerűen nem értem, miről van szó - magyaráztam bosszúsan.
- Nézd - bökött a könyvemre közelebb hajolva. - Vannak állítások és csak mellé kell írni, hogy A vagy B mondja.
- Melyik A és melyik B? - ráncoltam a homlokom, mire Dominik nagyot sóhajtott.
- A fiú és B a lány.
- És mit kezdjek azokkal, amikről lemaradtam? - reklamáltam, miközben a háttérben a magnó csak mondta és mondta a magáét.
- Tessék - tolta közelebb a saját könyvét Dominik, épp belefirkantva egy A-t.
- Wáó, Dumbó! - ámultam. - Ha ilyen jó vagy, miért vagy még ebben a csoportban? - fintorogtam.
- Emlékeztetnélek, hogy semmi garancia nincs rá, hogy jók a válaszaim - vetetett rám egy jelentőségteljes pillantást.
- Ugye nem csak random betippelted őket? - húztam fel a szemöldököm vigyorogva.
- Nem tudod, feltűnt e neked, Liliomszál, de az én könyvemben legalább van valami - vágott vissza gúnyosan.
- Szóval, csak betippelted - bólogattam amolyan „ennyit rólad” fejjel.
- Nem - válaszolta lassan és kimérten. - Legjobb tudásom szerint megoldottam, míg te csak nyavalyogtál.
- Én nem is nyavalyogtam! - ellenkeztem rögvest.
- Mi lenne, ha megpróbálnál a feladatra koncentrálni? - túrt a hajába, ismét nagyot sóhajtva.
- Jó - puffogtam előre fordulva.
- Nem értem, hogy kerülhettél a jobb csoportba - dünnyögte Dominik, de inkább nem feleltem.
A délutáni edzés jól sikerült, utána pedig kapkodva öltöztem, hogy minél előbb hazaérhessek és megírjak néhány házit, mire Konrád megérkezik. Kiviharzottam az öltözőből, de olyan lendülettel, hogy egészen ügyesen eltaroltam valakit, aki a szomszédos helységből lépett ki.
- Ez a bosszúd, amiért az én angolom - a tieddel ellentétben - hibátlan lett? - dörzsölte fájdalmas arckifejezéssel a karját Dominik, amit az ütközésünk során bevert a falba.
- Uhh, nem. Bocsi! Nagyon fáj? - léptem közelebb, de ő csak legyintett.
- Dehogy. Megérdemeltem. Túl jó voltam - bólintott egyet nagyképűen, amin persze felnevettem.
- Ja, valakinek le kellett törnie a szarvad - értettem egyet remekül szórakozva a megjátszott önteltségén.
- Szóval, neked hány pontod is lett? - érdeklődött, miközben kiléptünk a suli kapuján.
- Tízből kilenc - motyogtam.
- Mármint egyet hibáztál? - faggatott tovább, pontosan tudva a választ.
- Egy lett jó - fintorodtam el.
- Talán, ha legközelebb nem csak az utolsó kérdésre figyelsz, a többit is eltalálod - bíztatott vigyorogva, mire nemes egyszerűséggel vállon csaptam.
- Hallgass, te mázlista tippelő!
- Én nem tippeltem! - kérte ki magának. - Ilyen, ha valaki tud.
- Tud tippelni, igen. Én is erről beszélek. A szerencséről, ami melléd szegődött. De vigyázz magadra, Dumbó - lengettem meg a mutatóujjam intve őt a jövő rejtelmeitől. - Legközelebb talán engem talál meg a szerencse, téged pedig cserbenhagy.
- Legalább akkor eltalálsz egynél többet is - kacsintott rám, majd felszállt az ellenkező irányba induló metróra.
Nagyot sóhajtva szálltam fel a sajátomra és indultam haza.
Otthon megírtam a matek leckét, majd nagy nehezen magam elé vettem az angolt is, de elég hamar feladtam és inkább foglalkoztam a magyarral meg edzésterveket olvasgattam a neten. Aztán lementem a konyhába, előkaptam a hűtőből a tegnap esti lasagnet és nekiálltam eszegetni úgy, ahogy volt, hidegen, a tepsiből. A telefonom kijelzőjére pillantottam. Konrádnak lassan meg kellett érkeznie. Gyorsan visszaraktam a kaját a hűtőbe és berontottam a szobámba, pánikszerűen elkezdtem rendet rakni, letépni a falról a gyerekes matricáimat, behajigálva a szekrénybe a néhány plüssömet. Aztán a fürdőbe rohantam és rendbe szedtem a külsőmet majd vissza a szobámba és folytattam a rendrakásnak nem nevezhető dugdosást.
Egy fél óra múlva a szoba közepén feküdtem, lehunyt szemekkel, kipirulva. Már fél órája meg kellett volna érkeznie, ahogy ígérte. A telefonra pillantottam, de nem jelezte, hogy üzenetet kaptam volna. Visszahanyatlottam a padlóra és szapora szívveréssel vigyorogtam. Biztos mindjárt ideér. Vajon, izzadt lesz? Vagy lefürdött? Engem nem zavarna, ha izzadt lenne. Mindig olyan jó illata van. Vizes hajjal meg csak még helyesebb. Remélem, nem felejtett el sapkát húzni. Meg sálat. Sose hord sálat, hiába van ilyen veszettül hideg. Egyszer majd jól megfázik, aztán nézhetünk. Biztosan betegen is bejárna az edzésekre és úgy hajtana, mint mindenki. Mert annyira… Megrezdült a telefonom. Biztos megérkezett!
Sietve felültem és feloldottam a képernyőt.
Konrád üzenete: Ne haragudj, Bokasérült lány! Még mindig a suliban vagyok, elhúzódott az edzés. Majd legközelebb bepótoljuk!

(Dominik)

2 megjegyzés :

  1. óóóóó... :( de szomorú! Remélem azért nem lesz nagyon haragos Bokasérült lány!

    VálaszTörlés
  2. Ne már szegény ☹ igen remélem hogy nem lesz szomorú. De ez a rész is jó ☺ mikor jön a kövi rész? ��

    VálaszTörlés