Seok mellettem ült órán, én pedig csak néztem őt. Nem is néztem, bámultam. Mint valami megszállott. Pedig
határozottan emlékszem, hogy korábban azt állítottam, nem vagyok tipikus őrült fan. Most viszont mégis azzá váltam. De szerintem abszolút jogos és megbocsájtható, azokután, hogy Seo Kang Won teljes életnagyságában mellettem ült és jegyzetelt.
Jegyzetelt. A szép kezeivel.
Na, jó. Talán tényleg le kellene állnom és az órára figyelni. Épp elfordítani
készültem a fejem, mikor megállt kezében a toll és rám pillantott. Képtelen
voltam elkapni a tekintetem. Lassú, óvatos mosoly jelent meg az arcán.
- Nagyon érdekes lehetek -
jegyezte meg halkan.
- Öh, khm - köszörültem meg a
torkom. - Hogy mondtad?
- Nagyon izgalmas lehetek, ha
az amerikai jogok történelme helyett az arcomat vizslatod - suttogta huncut
vigyorral az arcán.
- Csak elbambultam - fordultam
gyorsan előre, tekintetem a laptopom üres dokumentumára függesztve.
- Azt észrevettem én is -
nevetett kedvesen.
- Szólhattál volna előbb is, teljesen lemaradtam - biggyesztettem le az
ajkamat szomorúan.
- Úgy érted, az én hibám? - rázta
a fejét hitetlenkedve.
- Jaj, nem, dehogyis! -
tartottam fel a kezem bocsánatkérően. - Nem! Csak jobb lett volna hamarabb észhez térni.
- Szívesen odaadom a saját
jegyzetem - fordította felém laptopjának képernyőjét, hogy jól lássam, milyen szorgalmasan
gépelt mindezidáig.
- Azta! Milyen szép, logikusan
felépített jegyzet! - ámultam.
- Miért tűnsz ennyire nagyon meglepettnek? - pislogott
meghökkenve Seok.
- Én nem is vagyok meglepett! -
próbáltam kordában tartani az érzelmeim.
- Legalább megpróbálhatnál úgy
tenni, mint akit nem ért ennyire váratlanul a dolog - motyogott magában
durcásan.
- De én tényleg nem… - folytattam
a mentegetőzést, de aztán elgondolkodtam. - Tulajdonképpen,
miért ne lehetnék meglepett?
- Látod, erről van szó - mutatott rám Seok lebiggyesztett
ajkakkal. Tudtam, hogy az egész csalódottsága csak színjáték és szórakozik, de
azért mégis belementem.
- Mi rossz van abban, hogy nem
tűntél logikus jegyzetelőnek?
- Sok ember gondolja azt, hogy
a híres fiatalok elkényeztetett emberek, semmi tehetséggel, csak jól nézünk ki és
kész. Ezért vagyunk csupán híresek - vonta meg a vállat Seok.
- De sok az igaz rajingótok is.
- Persze - bólintott.
- Elárulom neked, Seo Kang Won,
hogy rengeteg ember, sőt, a legtöbb ember, gyorsan és
logikátlanul, átláthatatlanul jegyzetel. Attól függetlenül, hogy híres e vagy
sem. Nem az lepett meg, hogy Seo Kang Won, a híres idol így csinálod, hanem hogy
általában…
- Hogy általában így csinálom -
fejezte be a mondatom jókedvűen.
- Igen. Különleges vagy.
- Szóval, különleges vagyok? -
billentette oldalra a fejét vigyorogva.
- Jegyzeteléstől függetlenül is - nevettem el magamat szórakozottan.
- Na, jó. Úgy érzem, túl sok időt pazaroltunk erre e a jegyzetelős témára - ingatta a fejét Seok.
- Szerintem is. Ideje lenne az
órára figyelni - fordultam előre.
Az előadás végezetével épp a cuccaimat pakolásztam, mikor Seok
közelebb húzta hozzám a székét és vele együtt saját magát is.
- Mióta vagy a rajongók, Maya?
- érdeklődött.
- Nagyjából két éve - vontam
meg a vállam. - Miért?
- ÉS ki volt a legelső pillanatban a kedvenced?
- Hogy lett volna kedvencem
egyetlen pillanat után? - ráncoltam a homlokom.
- Tudod, hogy értem - lökte meg
vállával játékosan az enyémet, mire a szívem kihagyott egy ütemet.
- Te. - Ezen úgysincs sok
tagadni való.
- És utánam? - álltunk fel a
kijárat felé indulva.
- Nem állítottam rangsort -
ráztam a fejem hitetlenül.
- De ha kellett volna, kit
raktál volna a második helyre? - faggatott tovább.
- Azt hiszem, Yiju - vontam meg
a vállam elgondolkodva.
- És az utolsóra?
- Az utolsóra? Nem tudom.
- Gyerünk, gondolkodj -
sürgetett izgatottan.
- Nem tudom talán Jaz-t.
- Miért pont őt? - Seok láthatóan elégedett volt a válasszal.
- Volt köztetek néhány
konfliktus. Mint Seok fan, úgy gondoltam…
- Igen, ez az! - vágott közbe
Seok diadalittasan.
- Most meg mi van? -
értetlenkedtem, de időközben megjelent Trish, kettőnk közé furakodott, belém karolt és elrángatott Seok-tól, még visszafordulva
felé és rányújtva a nyelvét. Nem sok választásom volt, így csak integettem Seoknak, aki persze mosolyogva visszaintett, majd eltűnt a szemem elől.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése