Azokután, hogy Baek kijelentette, barátkozni kíván velem,
három napon keresztül hozzám se szólt. Nem keresett, nem írt még csak egy
Snapet sem küldött. Nem mintha ismerősünk lennénk ott, de nem ez a lényeg. Hanem az érdektelensége, amit felém mutatott. Igazából
örülnöm kellett volna, hisz úgy alakult, ahogy akartam, Baek nem keresett, mégse
lettünk barátok. Ezt akartam elérni, nem? De.
A nagy fenéket! Zavart, hogy nem keresett. Rossz érzésem
volt, de aztán megláttam, hogy Japánban koncerteznek. Reménykedtem, hogy ez az
oka annak, hogy se híre, se hamva, de ez csak egy kétségbeesett kapaszkodó volt
számomra. Kedd este, eltűnésének negyedik estéjén rezgett a telefonom.
Baek üzenete: A házatok előtt vagyok. Kérlek, gyere
ki.
Hát, ezt nem kellett kétszer mondania. Gyorsan felkaptam egy
pulcsit és már kint is voltam. Egy égkék színű, sportkocsinak tűnő
autónak dőlve várakozott, s mikor
megpillantott, fürgén ellökte magát támaszától.
- Szia! - köszönt sietősen.
- Szia, Baek - mosolyogtam rá, elé lépve.
- Ne haragudj, hogy ennyire eltűntem
- csapott azonnal a közepébe. - Japánba voltunk, utána új koreográfiát kellett
betanulnunk, éjjel-nappal a próbateremben voltunk.
- Ezt leírhattad volna egy üzenetben is - bólintottam,
amolyan „semmi gáz” arckifejezéssel.
- Tudom. Ne haragudj. Én csak… Nagyon új ez a barátkozós
dolog.
- Hisz vannak barátaid - emlékeztettem. - Félre ne érts, nem
számon kérem rajtad, csak szeretnélek megérteni.
- Igen, de az EXO tagjai mindenhol velem vannak. Nem kell
tájékoztatnom őket a hollétemről.
- Ez igaz.
- Írnom kellett volna. Írni, hogy nem érek rád - nevette el
magát, hitetlenkedve rázva a fejét.
- Hát igen - húzódott mosolyra a szám.
- Viszont - tartotta fel az ujját Baek. - Te is írhattál
volna. Megkérdezni, mi van velem.
- Igazán? - vágtam olyan fejet, mint akinek gőze
nincs arról, miről is van szó.
- Igazán. Talán neked sincsenek barátaid, Byun Se-Ryung? - jelent
meg egy huncut mosoly Baek arcán.
- Tulajdonképpen itt nem sok van - ismertem el lehajtva a szemem.
- Hogy-hogy itt? - billentette oldalra a fejét érdeklődve.
- Most kezdem majd az egyetemet. Most költözünk ide, Szöülba
- foglaltam össze röviden a történteket.
- Most kezded az egyetemet? - Láttam, ahogy forognak azok a
bizonyos fogaskerekek az agyában és számolgat.
Baek 25 éves lett az idén és most biztosan azt gondolja,
hogy én meg csak 20 körül lehetek.
- Aha - bólintottam, hadd ijedjen meg.
- Hány éves is vagy, Byun Se-Ryung? - érdeklődött Baek, arca nyugodtnak tűnt, hangja tárgyilagosan csengett.
- 19 - vágtam rá.
- 19? - hökkent meg és egyre nehezebben bírta palástolni az arcára
kiülő érzelmeket.
- Igen. 19. Te mennyi is vagy, Byun Baek-Hyun? - kérdeztem jókedvűen.
- 25 - érkezett a válasz.
- Az csak röpke hat év - legyintettem vigyorogva.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése