Matekon kis híján elaludtam. Nem
viccelek. Kitörhetett rajtam az eddigi stressz meg fáradság, mert egyszerűen úgy éreztem, a testem energiái eltűntek. Kész. Kezemben a tollal, lehunyt szemmel „figyeltem” a tanárt, míg nem kis híján lefejeltem a padot.
- Mit művelsz, hercegnő? - érdeklődött Keaton tárgyilagos hangon.
- Élvezem a matekórát -
feleltem lassan.
- Azt látom - közölte, és bár
nem láttam, hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Hm.
- Szeretnéd, hogy jegyzeteljek
helyetted is? - kérdezte.
- Te sosem jegyzetelsz -
dünnyögtem.
- Ezt akkor nemnek veszem -
rendezte le magával.
- Amúgy is eltelt már egy fél
óra. Már nem segíthetsz - suttogtam drámaian.
- Majd kitalálok valamit -
ígérte, én pedig ennyiben hagytam a dolgot.
Mikor kicsöngettek, Keat felállt
és elhagyta a termet én pedig fejemet a padra fektettem és úgy határoztam, itt
a megérdemelt 15 perc alvási időm.
- Mi a helyzet? - jelent meg
Zay és helyet foglalt az előttem lévő pad megüresedett székén.
- Semmi - motyogtam, fel sem
emelve a fejem. - Hát veled?
- Remélem nem törli el a
holnapi esőzés a matek dolgozatot - csevegett Zay jókedvűen.
- Aha, én se - értettem egyet
félálomban.
Időközben Keat visszatért és letett elém egy poharat, a benne lévő folyadék kellemes illata megcsapta az orrom, mire azonnal
felnyitottam a szemem és nagyokat pislogva felnéztem a megmentőmre.
- Kávé - jelentette ki, majd
leült mellém.
- Köszönöm - fogtam kezem közé
a meleg poharat és fújni kezdtem a kávém. Jó sok volt benne a kávé, a tej pedig
kevés, így tudtam, ennek ébren kell tartania.
Épp nagyban kortyolgattam,
mikor szöget ütött valami a fejemben.
- Matekdolgozat? - néztem Zayre,
aki épp nagyban Keatnek magyarázott.
- Holnap - bólintott.
- Holnap - ismételtem meg. -
Holnap?
- Aha. Most mondta órán a tanár
úr - pillantott rám értetlenül Zaylee.
- Keat - bámultam segélykérően a barátomra, de ő csak megvonta a vállát.
- Ne aggódj, Roycy. Holnap
mindent elmos a monszun - csatlakozott hozzánk Wyatt, de Zay dühös pillantása
elhallgattatta. - Úgy értem… Tanulj délután!
- Ja, az lesz - dőltem hátra a széken lemondóan. Ennyit a délutáni szundikálásomról.
- Keat. Állítólag már délután
is förtelmes idő lesz. Azt mondta az edző, elmarad a mai edzés - adta át az üzenetet Wyatt
a barátjának.
- Oké - bólintott Keaton,
tudomásul véve a dolgot. Wyatt jelentőségteljes pillantást vetett rá, de nem szólt többet. Felvont szemöldökkel figyeltem a jelenetet, de
inkább nem kérdeztem rá, mi is ez a nagy titkolózás.
- Kimegyek a mosdóba - jelentettem
be, majd szavaimhoz hűen fel is álltam.
- Én is - pattant fel Zay és
már útnak is indultunk.
Épp a kezemet mostam a tükrök
előtt, mikor Zay mellém lépett és a tükrön keresztül
rám nézett.
- Tudod, a suli egy dolog. Hogy
kihagytatok egy hetet - kezdte, majd lesütötte a szemét. - De Keaton alapos
fejmosást kapott, amiért ennyi edzésen nem vett részt.
Szóval, erről van szó.
- Nem én kértem, hogy jöjjön
velem - csúszott ki a számon. Nem épp ez járt a fejemben.
- Tudom! - vágta rá Zay. - Nem is
ezért mondtam. Csak gondoltam…
- Gondoltad, szeretnék tudni róla
- bólintottam. - A fiúk meg nem mondták volna el.
- Hát, igen.
- Keatnek nem olyan fontos a
kosár, mint Wynak - jegyeztem meg, felidézve egy korábbi beszélgetésünk, amikor
Keaton erről mesélt nekem.
- Igen, sejtettem. Wyatt ösztöndíjjal
pályázik sportegyetemre - mesélte Zay.
- Látom, mostanában sokat
beszélgettek - fontam karba a kezem a mellkasom előtt és a mosdó pultjának támaszkodtam, vigyorogva
nézve a barátnőmre.
- Csak hébe-hóba -
összpontosított a kezére, amit épp nagyban szappanozott.
- Aha.
- Kénytelenek vagyunk, ha ti
leléptek egy hétre! - szabadkozott a kezét törölve, majd kiviharzott a
mosdóból.
- Ne próbáld rám kenni! -
szaladtam utána jókedvűen kiabálva.
Előző rész:
Ezaaaaz kijött �� és nagyon de nagyon jó sőt törp fantasztikus rész és az egész történeted I-M-Á-D-O-M de nagyon �� mikor jön a kövi rész? ��
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm, talán holnap jön is a következő!!😊😊😊
Törlés