Hóesés

2018. január 12., péntek

Váratlan, 83.rész

Matekon kis híján elaludtam. Nem viccelek. Kitörhetett rajtam az eddigi stressz meg fáradság, mert egyszerűen úgy éreztem, a testem energiái eltűntek. Kész. Kezemben a tollal, lehunyt szemmel figyeltem a tanárt, míg nem kis híján lefejeltem a padot.
- Mit művelsz, hercegnő? - érdeklődött Keaton tárgyilagos hangon.
- Élvezem a matekórát - feleltem lassan.
- Azt látom - közölte, és bár nem láttam, hangján hallottam, hogy mosolyog.
- Hm.
- Szeretnéd, hogy jegyzeteljek helyetted is? - kérdezte.
- Te sosem jegyzetelsz - dünnyögtem.
- Ezt akkor nemnek veszem - rendezte le magával.
- Amúgy is eltelt már egy fél óra. Már nem segíthetsz - suttogtam drámaian.
- Majd kitalálok valamit - ígérte, én pedig ennyiben hagytam a dolgot.
Mikor kicsöngettek, Keat felállt és elhagyta a termet én pedig fejemet a padra fektettem és úgy határoztam, itt a megérdemelt 15 perc alvási időm.
- Mi a helyzet? - jelent meg Zay és helyet foglalt az előttem lévő pad megüresedett székén.
- Semmi - motyogtam, fel sem emelve a fejem. - Hát veled?
- Remélem nem törli el a holnapi esőzés a matek dolgozatot - csevegett Zay jókedvűen.
- Aha, én se - értettem egyet félálomban.
Időközben Keat visszatért és letett elém egy poharat, a benne lévő folyadék kellemes illata megcsapta az orrom, mire azonnal felnyitottam a szemem és nagyokat pislogva felnéztem a megmentőmre.
- Kávé - jelentette ki, majd leült mellém.
- Köszönöm - fogtam kezem közé a meleg poharat és fújni kezdtem a kávém. Jó sok volt benne a kávé, a tej pedig kevés, így tudtam, ennek ébren kell tartania.
Épp nagyban kortyolgattam, mikor szöget ütött valami a fejemben.
- Matekdolgozat? - néztem Zayre, aki épp nagyban Keatnek magyarázott.
- Holnap - bólintott.
- Holnap - ismételtem meg. - Holnap?
- Aha. Most mondta órán a tanár úr - pillantott rám értetlenül Zaylee.
- Keat - bámultam segélykérően a barátomra, de ő csak megvonta a vállát.
- Ne aggódj, Roycy. Holnap mindent elmos a monszun - csatlakozott hozzánk Wyatt, de Zay dühös pillantása elhallgattatta. - Úgy értem… Tanulj délután!
- Ja, az lesz - dőltem hátra a széken lemondóan. Ennyit a délutáni szundikálásomról.
- Keat. Állítólag már délután is förtelmes idő lesz. Azt mondta az edző, elmarad a mai edzés - adta át az üzenetet Wyatt a barátjának.
- Oké - bólintott Keaton, tudomásul véve a dolgot. Wyatt jelentőségteljes pillantást vetett rá, de nem szólt többet. Felvont szemöldökkel figyeltem a jelenetet, de inkább nem kérdeztem rá, mi is ez a nagy titkolózás.
- Kimegyek a mosdóba - jelentettem be, majd szavaimhoz hűen fel is álltam.
- Én is - pattant fel Zay és már útnak is indultunk.
Épp a kezemet mostam a tükrök előtt, mikor Zay mellém lépett és a tükrön keresztül rám nézett.
- Tudod, a suli egy dolog. Hogy kihagytatok egy hetet - kezdte, majd lesütötte a szemét. - De Keaton alapos fejmosást kapott, amiért ennyi edzésen nem vett részt.
Szóval, erről van szó.
- Nem én kértem, hogy jöjjön velem - csúszott ki a számon. Nem épp ez járt a fejemben.
- Tudom! - vágta rá Zay. - Nem is ezért mondtam. Csak gondoltam…
- Gondoltad, szeretnék tudni róla - bólintottam. - A fiúk meg nem mondták volna el.
- Hát, igen.
- Keatnek nem olyan fontos a kosár, mint Wynak - jegyeztem meg, felidézve egy korábbi beszélgetésünk, amikor Keaton erről mesélt nekem.
- Igen, sejtettem. Wyatt ösztöndíjjal pályázik sportegyetemre - mesélte Zay.
- Látom, mostanában sokat beszélgettek - fontam karba a kezem a mellkasom előtt és a mosdó pultjának támaszkodtam, vigyorogva nézve a barátnőmre.
- Csak hébe-hóba - összpontosított a kezére, amit épp nagyban szappanozott.
- Aha.
- Kénytelenek vagyunk, ha ti leléptek egy hétre! - szabadkozott a kezét törölve, majd kiviharzott a mosdóból.
- Ne próbáld rám kenni! - szaladtam utána jókedvűen kiabálva.


Előző rész:

2 megjegyzés :

  1. Ezaaaaz kijött �� és nagyon de nagyon jó sőt törp fantasztikus rész és az egész történeted I-M-Á-D-O-M de nagyon �� mikor jön a kövi rész? ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, talán holnap jön is a következő!!😊😊😊

      Törlés