2018. január 16., kedd

Váratlan, 85.rész

Megadóan a nappaliba sétáltam és levetettem magam a kanapéra, majd kinyitottam a matekkönyvet és olvasni kezdtem. Persze, mindenfelé kavarogtak a gondolataim, szóval sok haszna nem volt. Egy idő után kezdett lecsukódni a szemem, mígnem a fejem hátra hanyatlott, a kanapé háttámlájára és elaludtam.
- Még ilyet. Ez aztán az intenzív tanulás - hallottam meg Keaton hangját, majd éreztem, hogy leült mellém.
- Azt mondják, ha a fejed alá teszed a könyvet és úgy alszol… - kezdtem magyarázni, de közbevágott.
- A könyv éppenséggel a földön van, ahova néhány perccel ezelőtt lehajítottad. - Jókedvűnek tűnt a hangja.
- Bizonyára kiesett a kezemből - szabadkoztam, közelebb fészkelve magam Keathez. Karját a nyakam alatt átcsúsztatta, majd átölelve a vállam, magához húzott, így fejem a vállára került.
- Hát, hogyne.
- Jó illat van - szippantottam a levegőbe.
- Kávét főzök.
- De jó! - lelkesedtem félálomban.
- Rád fér, az biztos - értett egyet, mire kinyitottam a szemem és felnéztem rá.
- Minden rendben?
- Persze - bólintott, majd lassan felém fordította a fejét és összeakadt a tekintetünk. - Ne haragudj.
Bocsánatot kér?
- Nem haragszom - vágtam rá azonnal, mire elmosolyodott.
- Úgy értem, bocsánat, amiért felkaptam a vizet. - Arca bűnbánónak tűnt, bár ebben nem voltam biztos, mert nem nagyon láttam azelőtt ilyet tőle. Úgy döntöttem, ezt inkább nem teszem szóvá, mert a végén még oda a pillanat varázsa.
- Semmi baj. Miért kaptad fel a vizet? - Nem fogom ennyiben hagyni, az biztos.
- Tényleg nem tudom, mi legyen a továbbtanulással - ismerte el.
- Mármint, azon gondolkodsz, hogy nem mész egyetemre? - hökkentem meg.
- Magam sem tudom.
Keatonnek baromi nehéz lehetett. Az egész, hogy egyedül él, egyedül kell mindenről döntést hoznia, eltartania magát, gondoskodni a dolgokról. Fogalmam sincs, hogy csinálja, de arra nincs erőm, se merszem, hogy megtudakoljam. Félek a válaszától.
- Nincs olyan, ami érdekelne? Ami lázba hoz? Amit szívesen tanulnál? - faggattam, inkább az eredeti témánál maradva.
- Veled mi a helyzet? - fordított a kockán.
- Velem? Azt hiszem, halasztok egy évet - sóhajtottam egy hatalmasat. Ha ezt Zay megtudja, tuti megöl.
- Ugyan, miért?
- Nem szeretnék azért megjelölni néhány egyetemet, mert muszáj. Szeretném megtalálni azt a dolgot, ami érdekel, amit szívesen tanulok majd és amely munkában örömöm telik később. Úgy érzem, semmi ötletem - vallottam be szomorkásan.
- Nincs baj azzal, ha vársz egy évet, hogy ráakadj - szorította meg bátorítóan a vállam.
- Tudom. De valamiért mégsem vagyok biztos benne, hogy helyesen cselekszem - biggyesztettem le a számat.
- Még van néhány hónap a leadásig. Van időd agyalni ezen.
- Neked is. Nem válaszoltál a kérdésemre - ragadtam meg a kezét és összefontam az ujjainkat.
- A jog - mondta ki hirtelen. - A jog érdekelne.
- Akkor mi tart vissza?
- Apa ügyvéd volt - nyelt egyet és elfordította a fejét. - Nem tudom, hogy ez az én álmom vagy csak az övét szeretném beteljesíteni.
- Apukád azt szerette volna, ha te is ügyvéd lennél? - próbáltam összerakni a szálakat.
- Igen.
- Úgy érzed, miatta kell az lenned? Hogy eleget tegyél a kívánságának?
- Nem tudom. Sosem kért tőlem ilyet, ő nem olyan volt, nem akarta rám erőszakolni a saját elképzeléseit - magyarázta.
- Természetesen - bólogattam.
- De valahogy még is azt érzem, miatta gondolkodom így - fordult ismét felém.
- Értem. Beszéltél erről a nagyszüleiddel?
Tudtam, hogy velük jó a kapcsolata és azt is, hogy szüksége volt egy felnőtt tanácsára. Bármilyen éretten is viselkedett és gondolkodott, Keat is csak egy 20 éves fiatal.
- Nem - csóválta meg a fejét.
- talán beszélned kéne velük - simítottam meg az arcát. - Szerintem sokat segítene egy tapasztalt felnőtt véleménye. Kérlek, tegyél egy próbát.
- Rendben.


2 megjegyzés :

  1. ❤❤❤❤❤
    Csak Ennyi hozzáfűznivalóm lett volna... 😁❤

    VálaszTörlés
  2. I-M-Á-D-O-M mást nem tudok rá írni mert nem lenne hely hogy leírjam mennyire jó ez a történet ���� mikor jön a kövi rész? ��

    VálaszTörlés