Egy fél órával később már a konyhában trónoltam, kezemben egy bögrével, benne természetesen kávéval. Előttem egy fehér tányér volt, benne egy pirítós, két tükörtojás és sült bacon. Pedig Lucy asszony
nem volt sehol. Illetve nyilván a mi házunkban volt, de én nem voltam ott.
- Alig akarok hinni a szememnek
- pislogtam nagyokat.
- Nem láttál még tojást? -
kérdezte Keat háttal nekem, épp a saját reggelijén dolgozva.
- Olyat nem, amit te csináltál
- vágtam rá.
- Egy újabb hihetetlen nap -
jegyezte meg szórakozottan, majd saját tányérjával leült velem szemben.
Keaton bámulatos látványt
nyújtott. Mezítláb volt, egy szürke melegítőben és egy fekete pólóban. Haja reggel révén össze-vissza ugyan nem állt, de sehol egy kis zselé, a homlokába hullott az egész. Megint szemüvegben volt és ahogy ránéztem, úgy éreztem, csupán a látványával képes lennék jól lakni. Vagy, hogy mondják ezt. Nyálas
szövegekben még nem vagyok teljesen a toppon.
- Jó étvágyat! - láttam hozzá a
reggelimhez boldogan vigyorogva.
- Jó étvágyat.
- Nagyon finom - bólogattam
tele szájjal.
- Akkor jó - jegyezte meg Keat
elmélázva. Leginkább egy „még szép, hogy jó” vagy egy „mi más lenne?” válaszra
számítottam, így letettem a villám és összehúztam a szememet.
- Mi a helyzet veled?
- Velem? - pillantott rám
meghökkenve.
- Aha.
- Beteg vagy?
- Nem hinném.
- Álmos?
- Nem.
- Akkor min jár a fejed?
- A reggelin - vetetett egy
jelentőségteljes pillantást az említett ételre, majd rám.
- Oké - törődtem bele ideiglenesen, közben azon törve a
fejem, miként szedjem ki belőle a dolgot.
- Neked is járhatna inkább azon
- ingatta a fejét Keat, mire megeresztettem egy mosolyt.
- Hát persze.
A következő néhány perc csendben telt el, csak ettünk és ettünk, senki nem szólt semmit.
- Jövőhéten van Kylie szülinapja - törte végül meg a csendet Keaton.
- Igen? - sandítottam rá.
- Igen. Úgyhogy odautazom.
Látszott rajta, hogy nehezére
esik mindezt csak úgy elmondania magától. Még nem szokott hozzá ehhez a „barátnőm van, ezért be kell számolnom a dolgokról”
szituációhoz. Mondjuk nem csodálom, hogy nem. Nem tartott még olyan régóta.
- A hétvégén? - érdeklődtem.
- Igen.
Éreztem, hogy szeretné, hogy
vele tartsak, de még őrlődik, hogyan is kérdezze meg. Hogy megkérdezze e vagy inkább olyan Keaton-ösen kijelentse.
Megkönnyíthettem volna a dolgát azzal, hogy játékosan felvetem, hogy vele
tartanék, ő elüti valami gúnyos megjegyzéssel, de aztán nyilvánvalóvá teszi, hogy igenis szeretne
magával vinni. De ezúttal nem akartam megkönnyíteni neki. Szükségem volt rá,
hogy halljam, ahogy kimondja.
Keat megköszörülte a torkát majd
felnézett rám.
- Örülnék, ha velem tartanál -
nézett a szemembe, én pedig majd elolvadtam ott helyben. Képes lettem volna szétfolyni
a pulton.
- Örömmel veled tartok!
Előző rész:
Awwww ❤
VálaszTörlés😍😍😍😍
VálaszTörlés