Hóesés

2018. január 26., péntek

Váratlan, 89.rész

- Halló - vettem fel szórakozottan, teli szájjal nyamnyogva a telefont. 
- Hol vagy? - tért rögtön a lényegre Zay. 
- Te hol vagy? - kérdeztem vissza. 
- A szobádban. 
- Oh - biccentettem. - Gondolom, én nem vagyok ott. 
- A megérzéseid egyenesen csodálatra méltóak - ironizált, de azért éreztem a hangján, hogy egy cseppet viccesnek tartotta a beszólásom. 
- Köszönöm - tömtem egy újabb adag tojást a számba. 
- Épp zabálsz? 
Röhögve húztam össze a szemem. 
- Így is mondhatjuk. 
- Hol vagy? 
- A szomszédban - feleltem, belekortyolva a kávémba. 
- Melyikbe? - érdeklődött néhány másodperc töprengés után Zay. 
- Mr. Walberg mindig szívesen lát reggelire. Ha jól viselkedem, jutalomfalatot is kapok evés urán. De csak után, előtte sosem. Nem szabad evés előtt nasizni - magyaráztam komoly fejjel és még komolyabb hangon. 
Keaton felpillantott és megjelent egy apró mosoly a szája sarkában, mire rákacsintottam. 
- Szerinted engem is szívesen látna reggelente? 
Hirtelen félrenyeltem a kávét, aminek következtében egyszerre köhögve és röhögve válaszoltam. 
- Wow, Zay! 
- Mi van? 
- Nem is tudtam, hogy van egy ilyen poénos oldalad is - bólogattam elismerően a torkomat köszörülve, Keat pedig felállt, elővett egy poharat, vizet töltött bele és átnyújtotta nekem. 
- Köszi - hálálkodtam. 
- Mondtál valamit? - szólalt meg a vonal másik végén Zay. 
- Semmi - legyintettem. - Egyébként mit keresel a szobámban? Dúl a vihar! Ugye nem gyalog jöttél? 
- Nem, dehogy. Wyatt elhozott - érkezett a válasz tárgyilagosan. 
- Wyatt épp ott áll melletted a szobámban? - ráncoltam a homlokom. 
- Valójában ül. 
- Aha. Nagyon csendben van - jegyeztem meg, furcsálva, hogy még nem ordított bele a telefonba vagy ilyesmi. 
- Kapott apukádtól egy fotóalbumot és azt böngészi átszellemülten. 
Hát, ez szuper. 
- És meddig terveztek ott maradni? - csevegtem. 
- Nem tudom. Igazából hozzád jöttünk. 
- Miért is? 
- Elmarad ma az iskola. Wyatt ötlete volt, hogy töltsük együtt a napot - avatott be Zay. 
- Hármasban? - szaladt fel a szemöldököm. 
- Nyilván nem. Keatont utánad szedtük volna össze.
- Nos, mivel én úgyis itt vagyok, két legyet üthettek egy csapásra. 
- Biztos nem Mr. Walbergnél vagy? - kérdezte gyanakodva Zay. 
- Akarom tudni, miért tartod valószínűbbnek, hogy a 90 éves, kedves szomszéd bácsinál reggelizem reggel negyed nyolckor, mint, hogy Keatonnél? 
- Mert kedvesnek tartod? - tippelt Zay. 
- Keatont nem tartom annak? 
- Nálad sosem lehet tudni - felelte hanyagul Zaylee. 
- Ez mondjuk igaz - vigyorogtam, majd felállva Keat mellé léptem és nyomtam egy puszit az arcára. Fél karral átölelte a derekam, kicsit közelebb húzva magához tovább olvasgatta a híreket a tabletjén. 
- Akkor átmenjünk mi vagy jöttök ti? - invitált meg Zay gyakorlatilag a saját házamba. 
Keatre pillantottam. 
- Menjünk mi vagy jöjjenek ők? 
- Ahogy szeretnéd.
- Akkor gyertek ti - döntöttem, hisz pizsamában voltam, ráadásul még be sem fejeztem a reggelimet.


Előző rész:

2 megjegyzés :