Hóesés

2018. február 8., csütörtök

A vonzás törvénye, 39.rész

- Ki mondta, hogy veled megyek?
- Azt hittem, ez egyértelmű - vonta meg a vállát.
- Miből hitted ezt? - húztam össze a szemem.
- Hát, tudod - hajolt közelebb, közvetlen a fülembe suttogva. - Nem engeded, hogy más lányokkal legyek.
- Tudod, nem kötelező elmenni - mosolyogtam rá nyájasan.
- De én szeretnék elmenni.
- Akkor talán hívj el. Vagy legalább kérd ki a véleményem, mielőtt felírsz táncikálni - vetettem rá egy jelentőségteljes pillantást.
- Rendben, bébi - sóhajtott beleegyezően. - Eljönnél velem…
- Állj, állj, állj - tapasztottam a tenyerem a szájára.
- Mi van? - kérdezte értetlenül, ami a csukott szájával kábé így hangzott: ’Vi an?’
- Még sosem hívtál el bálba senkit? - vettem el a kezemet, mire szélesen elvigyorodott.
- Sosem volt rá szükség.
- Jó ég - forgattam a szememet. - Néha elfelejtem, kivel állok szemben.
- Szívesen emlékeztetlek, ha szeretnéd - kacsintott rám, mire elfintorodtam.
- Nem hívhatsz el csak így - jelentettem ki. - Maximum egy csokor virággal a kezedben, kedves szavakkal, hatalmas, sokat ígérő fogadalmakkal.
- Azt akarod, hogy sokat ígérő fogadalmakkal álljak eléd? - billentette oldalra a fejét.
- Tudod, mit? Azt a részt felejtsd el - legyintettem. - Sőt, akár az egészet. Csak legyen egy kis fantázia a meghívásban.
- Szóval, erre vágysz. Fantáziára - értelmezte a hallottakat.
- Arra.
- Az én képzeletem tud szárnyalni, az biztos - mért végig, mire megragadtam az állát és finomnak nem mondható módon felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen és ne máshova.
- Sosem gondoltam volna, hogy bálozós pofa vagy - ismertem el.
- Nem is vagyok.
- Akkor minek ez a felhajtás? Pont olyannak tűntél, mint aki az ilyen események alkalmából inkább házibulit rendez vagy épp vedel a sarki kocsmában.
- A jelek szerint akkor félreismertél - mosolyodott el gúnyosan.
- Tavaly ott voltál?
- Igen.
- És tavaly előtt?
- Akkor is.
- És keringőztél is?
- Nem én - ingatta a fejét, de nagyon úgy festett, mint aki kamuzik.
- Egyik évben sem?
- Egyikbe sem - bólintott.
- Akkor minek akarsz most? - fakadtam ki, merthogy én bizony nem akartam.
- Megjött hozzá a kedvem.
- Mennyit kell táncikálni előtte? - fordultam Elihez.
- Holnaptól minden délután próba lesz, egészen szombatig. És Ace minden évben táncolt. - TUDTAM!
- MI van? Még hétvégén is? - akadtam ki egy cseppet.
- Vasárnap nem - felelte, mintha ez valami szuper engedmény volna.
- Erre megy ki az egész? - bámultam ismét Acere.
- Mire gondolsz, bébi? Nem értelek - pislogott ártatlanul.
- Azt akarod, hogy minden délután együtt táncikáljunk!
- Már miért akarnám ezt?
- Hogy ne tudjalak lerázni!
- Ugyan, Sere - vigyorodott el. - Nekem nem kellenek ilyen kifogások, hogy velem töltsd az összes délutánod. 

"- Az én képzeletem tud szárnyalni, az biztos - mért végig."

Következő rész:

4 megjegyzés :

  1. Huhuhu Ace😍😍😍😍 gyorsan folytasd!!:))

    VálaszTörlés
  2. Szia Betti!

    Afelől szeretnék érdeklődni, hogy melyik filmből/sorozatból vannak a gifek? :))

    VálaszTörlés