Hóesés

2018. február 27., kedd

A vonzás törvénye, 45.rész

Mondhatnám, hogy ez már nem is lehetne rosszabb, de nem volna igaz. Igenis lehetne sokkalta rosszabb is, szóval muszáj megnyugodnom.
Sosem voltam az az igazán érzelgős, drámázós lány, de ettől még én sem voltam annyira kemény, mint aminek mutattam magam. És most, hogy a múltam egy része erőteljesen megrohamozott, kissé kirázódtam az álcámból. Túl váratlanul ért ez az egész. Mit keres itt Jackie?
Miután kirohantam csarnokból, a suli mögött találtam magam, hátam a falnak vetve, a földön üldögéltem. Lábaimat felhúztam a mellkasomhoz és átkaroltam őket a kezemmel, homlokomat a térdemre fektetve. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de egyszer csak éreztem, hogy valaki megállt felettem.
Csak ne Jackie. Csak ne Jackie.
Csak ne Ace.
 - Mit művelsz? – hallottam meg azt a hangot, amelynek gazdáját minden más esetben a hátam közepére se kívántam volna, most viszont szinte örültem neki. Szinte.
- Üldögélek – feleltem, lassan felemelve a fejemet.
- Úgy döntöttél, hajléktalan leszel és itt éjszakázol?
Hat óra révén már kezdett sötétedni, aminek kifejezetten örültem.
- Aha. Tök kényelmes ez a fal.
- Mit művelsz, Sere? – ismételte meg a kérdést Rhett, majd legnagyobb meglepetésemre leguggolt elém.
Nem volt erőm hazudni. Meg nem is akartam.
- Kicsit… Kiakadtam, oké? – nyögtem ki végül.
- És komolyan kijöttél bőgni? – vonta fel a szemöldökét.
- Meglep, hogy sírni látsz? – húzódott egy kényszeres mosolyra a szám.
- Maximum az lep meg, hogy érzelmeket mutatsz – vágta rá.
- Tényleg pont tőled hallom ezt? – húztam össze a szemem,
- Elismerem, ez talált – válaszolta végül, néhány másodpernyi hallgatás után. 
- Na, jó. Ez ijesztő – nevettem el magam kurtán.
- Ez vagyok én – vonta meg a vállát finoman.
- Rhetty, az ijesztő főiskolás – fintorogtam. – Lehetne egy képregény az életedből.
- Aha. Izgalmas volna – hagyta rám.
- Rhetty, az ijesztő főiskolás – ismételtem meg elmerengve. – Írta és rajzolta, Serenity Cora.
- Még egy Rhetty és itt hagylak – fenyegetett, de tudtam, kivételesen nem gondolja komolyan. Illetve reménykedtem. Jól esett a társasága. Ki hitte volna, hogy megérjük ezt a napot.
- Most az egyszer annyiban hagyom – adtam meg magamat.
- Mi bajod Jackie-vel? – váltott témát hirtelen Rhett.
- Miből gondolod, hogy vele van bajom? – húztam az időt.
- Nem vagyok olyan idióta, mint képzeled – vágott egy pofát.
- Én sem vagyok olyan idióta, mint képzeled – jelentettem ki fürgén.
- Ez szóba se jött – sóhajtott.
- Tudom, de gondoltam, jobb, ha tisztázzuk – bólintottam.
- Rendben.
Perceken át hallgattunk, Rhett csak guggolt előttem és talán engem nézett, de nem vettem biztosra, mivel én még véletlenül sem néztem rá.
- Jackie az oka annak, hogy itt vagyok – szólaltam meg végül, hosszas hallgatás után.
- Igen, ezt már megbeszéltük – húzta össze a szemét értetlenkedve.
- Nem úgy itt. Hanem a városban. Az egyetemen – pontosítottam egy mély lélegzetet véve.


Előző rész:

2 megjegyzés :