Hóesés

2018. február 21., szerda

A vonzás törvénye, 42.rész

Bevallom, jól esett.
Igen, szar helyzet, de így van. Jól esett, hogy ahelyett, hogy kapott volna az alkalmon és incselkedett volna sajátos módján a szőke lánnyal, kiállt értem. Mondhatni. A maga perverz és félresiklott módján, de velem foglalkozott helyette.
Szánalmas vagyok, hogy egyáltalán ezen agyalok. Még, jó, hogy nem kezdett ki vele. Ott a megállapodásunk, meg amúgy is irtó bunkó lett volna a részéről, azokután, hogy kifejtette, változni fog a kapcsoltunk. Úgymond.
Kezdek beleesni a csapdájába, igaz? Olyanná válok, mint a többi lány, elhiszem, hogy velem majd másképp alakulnak a dolgok. De tényleg ennyire rossz lenne ebben bízni?
Igen. Már az is borzalmas, hogy egyáltalán feltettem ezt a kérdést magamban.
- Sere! Sere! – rángatott ki a gondolataim közül Eli a kezemet bökdösve.
- Tessék? – fordítottam fel a fejem, érdeklődve nézve rá.
- Délután ötkor megbeszélés lesz – magyarázta.
- Megbeszélés? – vontam fel a szemöldököm értetlenül.
- A próbákról – bólintott.
- Próbák? – kérdeztem vissza, még mindig keresve a megfelelő válaszokat.
- A tánc! – fakadt ki suttogva, merthogy közben azért zajlott az óra.
- Ja, hogy az – esett le nagy nehezen. – Próbák.
- Megbeszélés – tette hozzá emlékeztetőül.
- Mikor is? – húztam össze a szemem.
- Ötkor. Most, óra után.
- Jól van – vettem tudomásul.
Az óra végezetével Elit követve eljutottam a megbeszélés helyszínéül szolgáló terembe, ahol már várakoztak egy páran.
Mivel még volt 15 perc egészig, Eli közölte, hogy várunk a többiekre, így hátrakullogtam és leültem az utolsó padsor közepére. Fejemet a padra hajtva lehunytam szemeimet és valószínűleg el is aludtam volna, ha valaki nem dobja le magát mellém.
- Mi jót csinálsz? – érdeklődött a balomról Webb.
- Alszom – morogtam.
- Hogy fogod bírni az esti próbákat, bébi? – kíváncsiskodott Ace a jobbomról.
- Sehogy. Mondjuk le – dünnyögtem továbbra is csukott szemekkel.
- Szó sem lehet róla – felelte nyugodt hangon.
- Hát itt vagy te is – hallottam egy gúnyos hangot nem sokkal arrébbról.
Kinyitottam a szemem és megpillantottam a szőke lány korábbról.
- Hármasban fogunk táncolni? – sandítottam Ace-re, megkockáztatva annak lehetőségét, hogy Ace nem csupán engem kért fel.
- Nem tudok róla. De ha szeretnéd, én… - kezdte vigyorogva, de közbevágtam.
- Szuper.
- Szia, édes – csimpaszkodott a lány Gaines pólójába.
- Nocsak. Együtt táncoltok? Micsoda véletlen! – mosolyogtam angyalian a lányra.
- Célozgatsz valamire, ribi? – dobta hátra a haját.
- Ace-hez beszélsz vagy hozzám? – öltöttem fel a lehető legösszezavarodottabb arcomat, mire a srácok felnevettek.
- Hozzád. Mit keresel itt? – vetette oda nekem a kérdését kissl megvetően.
- Ha hiszed, ha nem - kezdtem lassan, amolyan „hisz tökre nem egyértelmű” fejjel. – Én is táncolni fogok.
- Mégis milyen szerencsétlen alak akarna veled táncolni? – hüledezett a lány.
- Én volnék az – kacsintott rá Ace jókedvűen.
- Hogy merted? – ugrott nekem a lány, de Gaines köréfonta karjait és visszatartottam. – Megmondtam neked, hogy szállj le Wilderről!
- Ez a helyzet kezd egy kicsit drámaivá válni – jegyeztem meg szórakozottan.
- Még találkozunk – nézett mélyen a szemembe a lány, tekintete csak úgy szikrázott a dühtől.
-  Ne fenyegess – tártam szét a karomat tehetetlenül nevetve.


Előző rész:

1 megjegyzés :