2018. február 7., szerda

Újra itt, 18.rész

Avery
Egy igazi barát megbocsát.”
/Beépített koszorúslány című film/

- Hé, srácok! Itt…. - nyitott be a szobába Chase, mire fürgén szétrebbentünk. - .. vagytok - fejezte be a mondatát.
Egy normális ember ilyen helyzetben elnézést kért volna és magunkra hagyott volna bennünket, gondosan becsukva maga után az ajtót. Persze, Chase közelről sem volt normális, épp ezért ugyan az ajtót becsukta, de ő maga bennmaradt és leült az egyik fotelbe, érdeklődve nézve ránk.
- Mi a helyzet, srácok?
Hunter a hajába túrt és ellépett mellőlem.
- Chase, most nem a legalk… - kezdtem volna, de közbevágott.
- Tudom, hogy zavarok - vigyorgott elégedetten.
- Akkor miért nem mész el? - sóhajtottam, fáradtan lerakva magam a kanapéra.
- Mert, ha most lelépnék, ti itt maradnátok kettesben - mondta.
- Kiváló következtetés - jegyezte meg gúnyosan Hunter.
- Nem a nyálcserét folytatnátok, Hunt - pillantott jelentőségteljesen a barátjára Chase. - Hanem meg kellene beszélnetek a dolgot.
- Ez csak egy csók volt. Nincs rajta mit megbeszélni - ingatta a fejét Hunter.
Fájnia kellett volna a szavainak, de semmi ilyet nem éreztem. Inkább mintha megkönnyebbültem volna.
- Hunter - állt fel lassan Chase. - Remélem tisztában vagy vele, hogy most nem egy random csajról van szó, akinél senkit nem izgat, mi lesz vele ezután. Averyről beszélünk, az istenit!
- Chase! - pattantam fel.
- Ne akarj engem kioktatni - kezdett dühbe jönni Hunter is.
- Vele nem bánhatsz úgy, ahogy csak kedved tartja!
- Semmi közöd hozzá, hogy bánok vele!
- Hülyéskedsz, ember? Már, hogy ne lenne közöm. Veszekedhetünk, de ne akarj megsérteni - húzta lassú, ijesztő mosolyra a száját Chase.
Hunter összehúzta a szemeit, de nem szólt semmit.
- Mi a francot műveltek? - álltam közéjük, hol egyikőjükre, hol a másikukra nézve.
- Te maradj ki ebből.
- Igen, ne szólj bele.
- Vicceltek velem, basszus? - rökönyödtem meg. - Hisz rólam van szó. Rajtam vitáztok!
- Nem rajtad vitázunk - jelentette ki Chase, felém se nézve.
- Nem is értem, mit műveltek, hisz barátok vagytok! Mi bajotok van egymással? Nem vagyok itt valami régóta, de nem vagyok hülye. Nem olyanok vagytok, mint régen!
- Ez a lényeg, Avery - fordította lassan felém a fejét Chase. Tekintete és arca érzelemmentes volt. Nem becézgetett, nem mosolygott. - Fogalmad nincs róla, milyen barátok vagyunk mi. Nem tudsz semmit. Csak most jöttél vissza, de nem voltál itt éveken át. Nem is ismersz már minket.
Szavai annyira szíven ütöttek, mintha kést döftek volna belém, amit minden egyes újabb szavával meg is forgattak bennem. Rosszul éreztem magam. Émelyegtem, hányingerem támadt attól a megvetéstől, amit a hangjából kihallottam.
- Chase - szólt közbe Hunter jóval nyugodtabb hangon, mint eddig.
- Tényleg te akarsz lenyugtatni? - pillantott rá Chase. - Pont te akarod nekem bemesélni, hogy nem értesz egyet velem? Neked fájt a legjobban!
- Nem Avery hibája volt - közölte Hunter sziklaszilárd meggyőződéssel.
- A jó büdös francokat nem! Ezzel áltatod magadat, hogy feldolgozd és elfelejtsd az egészet. Hogy új és tiszta lapokkal vágj bele a dolgokba vele. De tudod, hogy nincs igazad. Mind tudjuk. És te - címezte ezúttal nekem a mondandóját Chase. - Egy percig se hidd, hogy minden meg van bocsájtva, amiért beszambáztál ide hat év után. Sosem bocsájtom meg neked, hogy elhagytál minket.


Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése