Hóesés

2018. február 23., péntek

Valami más, valami új, 12.rész

Hétfőn az első óra előtt éppen lázasan próbáltam megírni a leckémet, amit a hétvégén valahogy sikerült elfelejtenem. Ahogy a jelek szerint az igeragozást is.
- Mit csinálsz? - foglalt helyet mellettem Rio.
- Spanyol leckét - feleltem kurtán.
- Nincs is spanyolunk, Querida - jegyezte meg.
- Mi? - hökkentem meg egy pillanatra. - Ja. Tényleg nincs. Ez francia.
- Hűha, valaki szét van esve. Mi a gond? - érdeklődött.
- Momentán csak annyi, hogy nincs kész a spanyol házim - morogtam fel sem nézve.
- Mármint a francia - javított ki.
- Az.
- Na, jó. Mutasd, segítek - ajánlotta fel kedvesen.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a házi feladat lényege, hogy én oldjam meg? Egyedül - kérdeztem gúnyosan.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a házi feladat lényege, hogy otthon, alaposan átgondolva írd meg, ne pedig összecsapd óra előtt? - vágott vissza, de velem ellentétben semmi gúny nem volt a hangjában.
- Kivételesen átengedem neked ezt a pontot - céloztam a frappáns visszaszólására, nagy pofavágások közepette.
- Netán megbántottalak valamivel? - billentette oldalra a fejét, tekintete a munkafüzemre siklott.
- Ugyan.
- Egészen biztos? - kérdezett vissza, közben rutinosan átírva a béna szavaimat, meglehetősen hasonló írással, mint az enyém.
- Aha - fontam karba kezeimet a mellkasom előtt.
- A mettre rendhagyó ige. Mis lesz belőle - magyarázta, mert ő annyira kedves, hogy nem csak megírja a leckém még meg is tanítja az elrontott igéket.
- Tudom. Csak eltévesztettem - hazudtam, de nem tette szóvá.
- A hétvége miatt vagy ilyen?
- Nem.
- Nem tudom, egyértelmű e neked, de nem azért teszem fel a kérdéseket, mert nem tudom rájuk a választ - tájékozatott.
- Akkor minek fárasztasz? - fakadtam ki.
- Csak szeretném, hogy beszéljünk róla. Egész vasárnap nem válaszoltál - mondta, hangja őszintén és tárgyilagosan csengett.
- Közbe jött valami - idéztem azt a három szócskát, amivel vasárnap reggel lerázott és visszamondta a délutáni mozit.
- Jól van, értettem a célzást - bólintott.
- Milyen célzás? - adtam az ártatlant.
- A vernir i-re végződik nem é-re - radírozta ki az igém végét és odabiggyesztett a végére egy i betűt.
- Szuper.
- Nézd sajnálom. De nem értem, mi ebben a nagy dolog? Elmehetünk bármikor máskor is - pislogott rám tehetetlenül.
- Nem mondták neked, hogy nem illendő ilyen kamu-szagú szöveggel lekoppintani az embereket?
- Minek akartalak volna lekoppintani alig 12 órával azután, hogy elhívtalak?
- 12 óra nagyon sok - jegyeztem meg. - Sok mindenre elég.
- Mégis mi jár a fejedben? - sóhajtott Rio fáradtan.
Ha ő azt tudná.
- Semmi.
- Figyelj, Oliv. Meg se fordult a fejedben, hogy valami rossz történt velem? Csak összeesküvés elméleteket gyártottál egész idő alatt - állt fel és éreztem, hogy csalódott bennem.
Hirtelen nagyon elszégyelltem magamat. Úgy hisztiztem, mint egy érzéketlen tinilány.
Rio a hajába túrt, majd magamra hagyott a sötét gondolataimmal.


Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése