Hétfőn az első óra előtt éppen lázasan próbáltam megírni a
leckémet, amit a hétvégén valahogy sikerült elfelejtenem. Ahogy a jelek szerint
az igeragozást is.
- Mit csinálsz?
- foglalt helyet mellettem Rio.
- Spanyol
leckét - feleltem kurtán.
- Nincs is spanyolunk,
Querida - jegyezte meg.
- Mi? -
hökkentem meg egy pillanatra. - Ja. Tényleg nincs. Ez francia.
- Hűha, valaki szét van esve. Mi a gond? - érdeklődött.
- Momentán
csak annyi, hogy nincs kész a spanyol házim - morogtam fel sem nézve.
- Mármint a
francia - javított ki.
- Az.
- Na, jó.
Mutasd, segítek - ajánlotta fel kedvesen.
- Ugye tisztában
vagy vele, hogy a házi feladat lényege, hogy én oldjam meg? Egyedül - kérdeztem
gúnyosan.
- Ugye
tisztában vagy vele, hogy a házi feladat lényege, hogy otthon, alaposan
átgondolva írd meg, ne pedig összecsapd óra előtt? - vágott vissza, de velem ellentétben semmi gúny nem volt a
hangjában.
- Kivételesen átengedem
neked ezt a pontot - céloztam a frappáns visszaszólására, nagy pofavágások
közepette.
- Netán
megbántottalak valamivel? - billentette oldalra a fejét, tekintete a munkafüzemre
siklott.
- Ugyan.
- Egészen
biztos? - kérdezett vissza, közben rutinosan átírva a béna szavaimat, meglehetősen hasonló írással, mint az enyém.
- Aha - fontam
karba kezeimet a mellkasom előtt.
- A mettre
rendhagyó ige. Mis lesz belőle - magyarázta, mert ő annyira kedves, hogy nem csak megírja a leckém még
meg is tanítja az elrontott igéket.
- Tudom. Csak
eltévesztettem - hazudtam, de nem tette szóvá.
- A hétvége
miatt vagy ilyen?
- Nem.
- Nem tudom,
egyértelmű e neked, de nem azért teszem fel a kérdéseket,
mert nem tudom rájuk a választ - tájékozatott.
- Akkor minek fárasztasz?
- fakadtam ki.
- Csak szeretném,
hogy beszéljünk róla. Egész vasárnap nem válaszoltál - mondta, hangja őszintén és tárgyilagosan csengett.
- Közbe jött valami - idéztem azt a három szócskát,
amivel vasárnap reggel lerázott és visszamondta a délutáni mozit.
- Jól van, értettem a célzást - bólintott.
- Milyen célzás? - adtam az ártatlant.
- A vernir i-re végződik nem é-re - radírozta ki az igém végét és
odabiggyesztett a végére egy i betűt.
- Szuper.
- Nézd
sajnálom. De nem értem, mi ebben a nagy dolog? Elmehetünk bármikor máskor is -
pislogott rám tehetetlenül.
- Nem mondták
neked, hogy nem illendő ilyen kamu-szagú szöveggel lekoppintani az embereket?
- Minek
akartalak volna lekoppintani alig 12 órával azután, hogy elhívtalak?
- 12 óra
nagyon sok - jegyeztem meg. - Sok mindenre elég.
- Mégis mi jár
a fejedben? - sóhajtott Rio fáradtan.
Ha ő azt tudná.
- Semmi.
- Figyelj,
Oliv. Meg se fordult a fejedben, hogy valami rossz történt velem? Csak összeesküvés
elméleteket gyártottál egész idő alatt - állt fel és éreztem,
hogy csalódott bennem.
Hirtelen
nagyon elszégyelltem magamat. Úgy hisztiztem, mint egy érzéketlen tinilány.
Rio a hajába
túrt, majd magamra hagyott a sötét gondolataimmal.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése