Csillaghullás: A vonzás törvénye, 46.rész

2018. március 6., kedd

A vonzás törvénye, 46.rész

- Mi lenne, ha megpróbálnád az elejétől kezdve elmondani, hogy én is megértsem? – sóhajtott fel Rhett. – Logikusan.
- Szerintem logikus voltam – dacoltam az időt húzva.
- Szerintem meg sosem vagy logikus – vágta rá, amin magamban jól mulattam.
- Egyébként – emeltem fel a fejem. – Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Sehonnan – vonta meg a vállát Rhett. - Csak itt áll a kocsim – biccentett maga mögé, mire elfintorodtam.
- Értem.
- Csak nem hitted, hogy téged kerestelek? – húzta fel a szemöldökét.
- Gondoltam, megint Ace parancsát követted.
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük egyszer. Semmi parancs. Semmi rabszolgasors – ingatta a fejét, amin muszáj volt elvigyorodnom.
- Hát, persze. A ti kapcsolatotok sokkal inkább rabszolgatartó-rabszolgatartó.
Legnagyobb meglepetésemre Rhett kijelentésem hallatán megeresztett egy halvány, de őszinte mosolyt.
- Gyere. Hazaviszlek – állt fel, majd a kezét nyújtotta.
Felnéztem rá, és akkor, abban a percben, igazán örültem neki, hogy ő talált rám. Tenyeremet lassan az övébe csúsztattam és hagytam, hogy felhúzzon a földről.
- Köszi – mondtam halkan, de – valószínűleg szándékosan – nem reagált, csak kinyitotta előttem a kocsi ajtaját, én pedig beszálltam.
- Szóval, mi van ezzel a költözéssel? – érdeklődött, mikor elindultunk.
- A szüleim augusztus közepe fele váltak el, anya mielőbb el akart költözni és erre az egyetemre be tudtam jutni pótfelvételis eljárással meg ilyesmi. Hisz a határidő rég lejárt.
- És mi köze ennek az egészhez Jacqueline-nek? – Egészen váratlanul ért, ahogy kimondta a teljes nevét. Kirázott tőle a hideg és hányingerem támadt.
- Kérlek, ne hívd így – nyögtem ki nagy nehezen, kezemet a hasamra tapasztva előre görnyedtem.
- Jól vagy? – pillantott rám Rhett.
- Persze – préseltem ki magamból a szavakat.
- Biztos?
- Nem. Nem érzem magam valami fényesen – kaptam a számhoz.
- Nehogy telehányd a kocsimat! – fékezett le Rhett hirtelen, én pedig fürgén kinyitottam az ajtót és kihajoltam rajta. Hát, legalább a kocsit nem hánytam le.
Köhögve simítottam hátra a hajamat.
Rhett kiszállt az autóból és átsétált az én oldalamra. Egy palack vizet nyújtott nekem és egy zsebkendőt, amivel megtörölhettem a számat.
- Köszi – hálálkodtam. – És bocsi.
- Kapcsolatunk megkoronázása lehetett volna, ha… - kezdte, de közbevágtam.
- Ha telerókáztam volna a kocsidat?
- Valahogy így – biccentett, majd visszaült a volán mögé. – Mehetünk?
Csak bólintottam és újból nekivágtunk.
- Jackie… - láttam hozzá a meséléshez. – Ő… Barátnők voltunk. Sokat buliztunk… Akkoriban. Meg sokat ittunk. Egyszer… Egyszer kocsival mentünk az egyik buliba. Az én kocsimmal. Sokat ittunk, de rossz volt a buli. Jackie… Ő haza akart menni. Mondtam neki, hogy menjünk gyalog, de ragaszkodott hozzá, hogy ő alig ivott, simán hazavezet. Nem… Nem nagyon ellenkeztem, csak beültem mellé és hagytam… Hagytam, hogy vezessen. Az egyik kereszteződésnél nem figyelt és bele… Belehajtott egy kanyarodó autóba. Én… én bevertem a fejem és elájultam. Arra tértem magamhoz, hogy a mentősök szednek ki a kocsiból. De nem az anyós ülésről, ahol lennem kellett volna. Hanem a kormány mögül. A vezető ülésről.


Előző rész:

3 megjegyzés :

  1. Jézusom �� annyira jól írsz �� és nagyon kíváncsi vagyok a következő részre ☺���� Annyira de annyira imádom a történeteidet ��������

    VálaszTörlés
  2. What???? Uristen uugy imadom!!gyorsan folytit!!:))😍😍❤

    VálaszTörlés