2018. március 9., péntek

A vonzás törvénye, 47.rész

Rhett leparkolta a kocsit a házunk előtt, majd kicsatolta a biztonsági övét és felém fordult.
- Mi lett a másik kocsi utasaival?
- Szerencsére a hátulját találtuk el. A srác, aki vezette… Nem sérült meg annyira. Szerencsére.
- Mi volt ezután?
- Hát, jöttek a rendőrök is. A kórházba. Tudták, hogy ittas voltam. És mivel vezettem… - Szorosan lehunytam a szemem, lejátszódtak előttem az aznap éjszaka eseményei.
- Hol volt ezalatt Jackie?
- Fogalmam sincs.
- Elmondtad, hogy vele voltál?
- Persze. Bizonygattam, hogy nem én vezettem, de nem hitték el. Agyrázkódást kaptam, sokkos állapotban voltam és még az alkoholszintem is igen magas volt. Azt gondolták, hazudok, meg rosszul emlékszem. Vagy egyáltalán nem is emlékszem. Az én kocsimról volt szó. Ezért – magyaráztam kissé össze-vissza.
- Oké. Hogy jönnek ide a szüleid meg a költözés? – próbálta kibogozni a szálakat Rhett.
- Apa… Apa rendőr – böktem ki végül.
Rhett tekintete megvillant, láttam rajta, hogy kezdi összerakni a dolgokat, úgyhogy folytattam.
- Nem hitt nekem. Borzasztóan szégyellte, hogy a lánya… Hogy ittasan vezetett, balesetet okozott és… Anya persze hitt nekem. Apának a büszkesége volt a legfontosabb. A karrierje. Az állása. Amúgy is évek óta rossz volt a házasságuk. És ez betett. Anya… Ő újra akarta kezdeni. Tiszta lappal. Így hát elköltöztünk.
Rhett nem kérdezett rá, mit kaptam a dologért. Gondolom, tisztában volt a lehetőségeimmel. Elvették a jogosítványom, pénzbírságot is kiszabtak. Csak szerencsém volt. Az elütött srácnak a keze tört csak el, és meghorzsolódott itt-ott. Mikor kicsit felépültem, azonnal átmentem az ő kórtermébe és megpróbáltam tisztázni a dolgokat. Nem azért, mert elvárták tőlem, vagy ilyesmi, így éreztem helyesnek. A sráccal nagyjából egyidősek lehettünk, kedves volt és megértő. Nem mondtam neki, hogy valójában nem vezettem, csak annyit, hogy ketten voltunk a kocsiban. A srác sajnos ezt nem tudta megerősíteni a rendőröknek, nem látott be hozzánk, hiszen elénk kanyarodott be, a kocsija és ő is háttal volt nekünk. Azt mondta, kellett neki néhány perc, beragadt a biztonsági öve és mire kiszállt az autójából és a miénkhez ért és akkor már engem talált a volán mögött. Ő hívta a mentőket is.
- Beszéltél azóta Jackie-vel? – tette fel a nagy kérdést Rhett.
- Nem. Soha.
- Apukáddal?
- Időnként felhív, megkérdezi, mi újság velem, de csak ellenőrizni akar – vontam meg a vállam, tüntetően kibámulva az ablakon.
- Próbáltad megkeresni Jackie-t?
Újabb remek kérdés.
- Persze. Amint kiléptem a kórház ajtaján elkezdtem kutatni utána. Tisztázni szerettem volna a nevem. Meg apáét.
- Nem is nyomoztak az eset kapcsán? A vallomásod alapján?
- Nem igazán. Jackie… Őt felkeresték. De azt mondta, nem volt velem. Azt hazudta, külön távoztunk a buliból. Hogy ő le akart beszélni arról, hogy vezessek. De hajthatatlan voltam.
- Vallomást tett, de nem találkoztatok?
- Távolságtartási végzést kért. A hazudozásaim megijesztették – nevettem fel gúnyosan, rekedten.
- Mint valami rossz thriller – ingatta a fejét Rhett, majd kiszállt az autóból. Átsétált az én oldalamra és kinyitotta az ajtót, én pedig kikászálódtam az anyós ülésről.
A kapunk előtt álltunk meg, egymással szemben.
Arra lettem figyelmes, hogy kerültem a tekintetét és remegtem.
- Pont… Pont olyan – nyögtem végül ki.
- Hunyd le a szemedet – hallottam egyszer csak Rhett lágy hangját.
- El akarsz osonni? – találtam rá egy kicsit önmagamra, megejtve egy béna visszaszólást.
- Csak hunyd le, Sere! – utasított, én pedig engedelmeskedtem. Nem tudtam, mire számítsak, így hát csendben, csukott szemekkel várakoztam.
Hosszú másodpercek elteltével két kart éreztem körém fonódni, majd egy meleg test simult hozzám. Rhett ölelése megnyugtató volt. Nem vert tőle hevesen a szívem, nem is viszonoztam, csak hagytam, hadd öleljen. Mert megnyugtató volt. Végtelenül.


Előző rész:

1 megjegyzés :

  1. Oo Rhett olyan cukii❤❤❤❤alig varom a folytit!!😍😍😍

    VálaszTörlés