Meglepő módon örültem neki, hogy ezt a következtetést vontam le, mert még nem éreztem készen magamat
arra, hogy viszonozzam a szerelmét. Illetve, hogy szerelmet valljak neki. Hisz
nem biztos, hogy ő szerelmes belém. Az viszont száz százalék
volt, hogy én még nem voltam szerelmes. Nagyon közel éreztem magam hozzá és
igazából fogalmam nem volt, mi is a szerelem, de úgy véltem, ez még nem elég.
És azt is tudtam, hogy nem kell hozzá sok idő, nagyon hamar szerelmes leszek bele.
Gondolom, nem szükséges nagyon
részletezném, milyen hullának éreztem magam másnap reggel, mikor kábé 20 perc
alvás után kimásztam az ágyból.
Már a metrón ültem, mikor
megrezzent a kezemben tartott telefonom.
Konrád üzenete: Nem fogok odaérni időben, ne várj rám.
Luca üzenete: Megint elaludtál?
Konrád üzenete: Valami olyasmi.
Valami olyasmi? Ez meg mit
jelent? Vagy igen vagy nem? Ennyire nem bonyolult kérdés.
Erre nem tudtam mit válaszolni,
így lezártam a képernyőt és a kabátom zsebébe süllyesztettem a telefonom.
- Nocsak – sorolt mellém Dominik.
A sulitól két utcányira jártunk.
- Jó reggelt – dünnyögtem.
- Neked is jó reggelt,
Liliomszál. Nyúzottnak tűnsz – jegyezte meg jókedvűen.
- Nem aludtam valami sokat –
húztam el a számat.
- Ugye nem fogsz nekem itt
elterülni? - kérdezte.
- Ezt meg, hogy érted?
- A kis múltkori ájulásodra
céloztam – mélyesztette zsebébe kezeit.
- Tudsz az ájulásomról? – lepődtem meg.
- Mindenki tud róla – vonta meg
a vállát.
- De senki nem említette –
húztam össze a szemem értetlenül.
- Mert ilyen roppant empatikusak
vagyunk – jegyezte meg szórakozottan.
- Aha – hagytam rá-
- Vashiány. Nem a világ vége –
tette hozzá, amolyan „ez nem nagy dolog” stílusban.
- Valóban – értettem egyet.
- Sokkal jobb, mint leesni a
lépcsőn – szúrta még oda
tárgyilagosan, mire játékosan vállon csaptam.
- Hallgass!
- Vagy épp kitörve a bokád
edzésen.
- Dumbó!
- Vagy lefejelni a csapattársad
– fejezte be a csodálatos baleseteim sorolását.
- Oké, vettem. Veszélyes vagyok
– tartottam fel a kezeim tehetetlenül.
- Ön -és közveszélyes –
bólintott mosolyogva.
- Mindenkinek van valami
szuperereje – fűztem még hozzá, próbálva
menteni, amit még lehetett.
- Neked az, hogy válogatott
módszerekkel törd össze magad és másokat? – kérdezte ártatlan képpel.
- Nem! Hanem hogy képes vagyok
minden sérülésből felépülni! – szorítottam ökölbe
a kezeimet, majd a levegőbe bokszoltam. Épp egy zebránál
várakoztunk és a hirtelen mozdulattól kapucnim előrecsúszott, egyenesen a szemem elé.
- Hasznos képesség – nevetett Dominik,
szembefordítva magával, megragadta a kapucnim két oldalát és megigazította a fejemen,
hogy ismét kilássak. – De azért előnyösebb lenne, ha jobban vigyáznál
magadra.
WOW :3 Még Dumbóval is cukik lettek volna!!! <3
VálaszTörlés😍😍
VálaszTörlés😍😍😍
TörlésLégyszi folytatást , nagyon imádom ezt a storyt , kérlek folytast ... ��❤❤❤ !
VálaszTörlésKöszönöm, igyekszem!❤❤
TörlésMost olvastam el az egesz történetet , és amikor a végére értem el kezdtem sírni , hogy miért pont most lett vége , nagyon várom már a folytatást , kérlek minél előbb írj újabb részt !!!!
VálaszTörlésDe aranyos vagy, ne sírj nekem, igyekszem mielőbb hozni a folytatást!!❤❤
Törlésvan egy olyan érzésem hogy Dominik es Luca meg Hanna es Konrad😌
VálaszTörlés