2018. március 18., vasárnap

Éjfél, 13.rész

Ren – Escarmouche

- Vissza kellene szállnunk a ringbe – hajolok egészen közül Wave füléhez és szinte suttogom a szavakat.
- Mármint, most? – Látom, hogy mennyire igyekszik leplezni döbbenetét, de a szeme elárulja.
- Akár most – húzom lassan, számára megfejthetetlen mosolyra a számat.
- Ezért hívtál ide minket? – el akar húzódni tőlem, de nem hagyom neki.
- Nem – ingatom a fejemet. – Bevallom, az előbb jutott eszembe.
Igazat mondok. Eleve nem áll szándékomban hazudni Wavenek és az öcsémnek, de most az meggyőződéseimet félretéve jelentem ki, hogy tényleg ez az igazság. Az hagyján, én mit éreztem a szüleim láttán. Az egy dolog. Velük éltem annyi éven át, volt elég időm az eltávolításukról terveket szövögetni, hibáztatni őket és miegyéb. Még így is begurultam egy cseppet. De Wave. Wave az arca, ahogy a szüleit nézte, olyan érzés volt számomra, mintha karót szúrtak volna a szívembe és forgatnák azt. Nem is fájdalom volt ez, hanem kín. Elkapott a tehetetlenség érzése és azé, hogy én is elhagytam. Olyannak éreztem magam, mint az áruló szülei. Hiába szöktem el velük és hiába az érdekükben tértem vissza az udvarba, magára hagytam Elyast és Wavet. Ha visszamehetnénk az időben, ismét megtenném, mert tisztában vagyok vele, nekik – mégha nem is tudják – így volt biztonságosabb és jobb. Értük megtenném. Inkább utáljanak, tartsanak távolságot, haragudjanak rám, minthogy szenvedjenek. Boldogan szenvedek helyettük.
- Mi jár a fejedben? – húzta össze a szemét Wave, tekintete az arcomat kutatta.
- Hamarosan kezdődik az Escarmouche – feleltem, miközben Wave kezét visszahelyeztem a vállamra.
Az Escarmouche az utódok összecsapásának csatája, vagyis a négy elem jelenlegi vezetőinek gyermekei küzdelméről beszélünk. Meghatározott időközönként kerül sor a harcram hogy eldőljön, ki örököli vagy veszi át a négy elemet vezető hatalmat.
A víz, tehát a kék csapat játékosa Easton lesz, a fény, a fehér pedig Blair. Az fekete, az árnyak küldöttjének természetesen engem szánnak, a tűz meg fogalmam sincs, mit gondol, ki lesz a piros játékos, de nagyon el vannak tévedve, az biztos. Megszabadultak az egész Escarmouche magasan legesélyesebb résztvevőjétől, a lánytól, aki két erő birtokában van. És a kettő, mindig üti az egyet. Ez nagyon egyszerű felállás.
Azt hallottam, még mindig próbálkoznak az utód nemzéssel és mindenféle praktikákat keresnek, hogyan öregedjen olyan fürgén a gyerek - ha egyáltalán sikerül összehozni -, hogy legalább nagyjából utolérjen minket korban és fejlettségben. Az is lehet, hogy titokban nevelgetnek egy örökbe fogadott gyermeket vagy ilyesmi és közben azon munkálkodnak, hogyan hitessék majd el a néppel, hogy ő igazából a sarjuk.
- Tudom – néz el a vállam fölött Wave, arckifejezése kemény és érzelemmentes, de számomra mégis árulkodó.
Bizonyára rengeteget gondol rá.
Fürge mozdulattal 180 fokkal megfordítom a derekánál fogva, így háta a mellkasomnak simul. Államat a vállának támasztom, szám súrolja a fülét.
- Részt kellene venned rajta – mondom halkan. A szemem felizzik, majd izgatott csillogás költözik bele. Remek mókának állunk elébe.


Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése