Töréspontok, 16.rész

Sajnos nem sok időt tölthettem a fiúkkal, mert nekik szoros időbeosztásuk volt és haladniuk kellett. Bezzeg én. Nekem olyan üres volt az aznapi teendőim listája, meg igazából az egész hetemé, úgyhogy jobbnak láttam letagadni, mennyire nincs életem. Még néhány vidám pillanatom volt az EXO tagjaival, miután a kiadó nagy emberei kiparancsoltak a teremből, mondván, hogy új dalt gyakorolnak a fiúk, amit nekem nem szabad sem látnom, sem hallanom.

- Nem baj, hogy nem tudlak hazavinni? – ért utol a folyosón Baekhyun.

- Dehogy. Hálás vagyok, hogy egyáltalán magaddal hoztál – ráztam a fejem hevesen.

- Örömmel tettem – mosolygott rám őszintén.

- Remélem, nem hoztam szégyent rád a tánctudásommal – kacsintottam rá jókedvűen.

- Csak azért bánom, hogy bemutattalak nekik, mert imádtak és a végén még el akarják lopni a barátomat – vágott szigorú arcot Baek, amin felnevettem.

- Ezt speciel a barátod annyira nem bánná – vigyorogtam.

- Hé! Megállapodtunk!

- Megállapodás? Ugyan. Nem írtunk szerződést – legyintettem.

- Talán azt kellene – gondolkozott el Baek. – Meg kéne fogadnod, hogy a bandából mindig én leszek az első a számodra.

- Hogy kérhetsz tőlem ilyesmit? – tettettem teljes megdöbbenést.

- Simán.

- De… De mi lesz Xiu-val? – biggyesztettem le az ajkamat.

- Mégis mi lenne? Második még lehet – vonta meg a vállát Baek.

- De sosem lehet első? – vitatkoztam, már csak azért is, hogy még egy kid isőt tölthessek vele, mielőtt visszamegy a terembe.

- Míg a szerződés él, addig nem – bólintott Baek.

- Nem kötöttünk szerződést – emlékeztettem.

- Ja, tényleg. Még nem – hagyta rám szórakozottan.

- Komolyan? Szerinted jót tenne a barátságunknak egy szerződés? – vontam fel a szemöldököm.

- Csak szeretnélek jogilag magamhoz láncolni – jelent meg egy apró mosoly a szája sarkában.

Akkorát dobbant a szívem, hogy szinte fájt. Alig bírtam megállni, hogy ne tapasszam kezemet a mellkasomra és ne kapkodjam a levegőt. Minek mond ilyeneket? Annyira felesleges. Csak előidézi korai halálomat.

Mivel nem feleltem neki semmit (leginkább azért, mert éppen haldokoltam és beszéd helyett elsősorban élni próbáltam) inkább – hála az égnek – témát váltott.

- Mit csinálsz az elkövetkező napokban? – érdeklődött.

- Hétfőn beköltözöm a kollégiumba. Kezdődik az egyetem – magyaráztam, próbálva lelassítani, legalább egy kicsit a szívverésemet.

- Valóban. Szeptember lesz – merengett hangosan Baek.

- Úgy van.

- Baekhyun! – kiabált az egyik szervezős emberke az ajtóból.

- Egy pillanat! – szólt vissza Baek.

- Egy percet kapsz.

- Hű, egy perc – bólogattam elismerően.

- Figyelj, most néhány napig megint nem leszek elérhető – kezdte Baek. – Igyekszem írni, meg ilyenek, aztán megyek, amikor tudok.

- Nem kell ám beszámolnod mindenről – nevettem el magamat. – Jössz, amikor jössz.

- Úgy lesz. Majd találkozunk – simította meg a hajamat, ismét megugrasztva a pulzusomat.

- Igen – nyögtem ki, Baek pedig elindult a gyakorlótermük felé.

- A szerződéssel fogok visszatérni – ígérte, megállva az ajtóban és még utoljára rám mosolygott, aztán belépett és becsukta maga után az ajtót.

Talán nem is lenne rossz azért meghalni, mert Baek túl kedves velem. És helyes. Szexi. Aranyos. Igyekvő. Törődő. Vicces. Féltékeny. Ki akarna ennél szebb halált? Én ugyan nem.

Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2018/03/torespontok-17resz.html
Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2018/02/torespontok-15resz.html