Hóesés

2018. március 12., hétfő

Valami más, valami új, 13.rész

„Ne haragudj, Querida. Közbejött valami, nem tudok délután moziba menni veled.”
Ez az üzenet várt vasárnap reggel.
Igazából magam sem tudtam, min is akadtam ki ennyire. Hisz annyira már ismertem Riot, hogy tudjam, nem akarna átejteni vagy megszivatni, meg csak úgy, kedve szerint lerázogatni. Meg hát, mégiscsak őhívott el. Valamiért mégis mérges lettem. Valószínűleg a csalódottságom váltott át haragba, miközben azon töprengtem, mi jöhetett közbe neki. Olyan rejtélyesnek tűnt. Nem leírta, hogy miért nem ér rá, hanem köntörfalazott.
Aztán, mikor óra előtt olyan természetesen viselkedett velem, majd közölte, hogy összeesküvés elméleteket gyártok, rá kellett döbbenem, hogy igaza volt. Teljesen túllihegtem a dolgot.
Mivel időközben becsöngettek, nem tudtam elkapni Riot, de amint végetért az óra és ő a padom előtt elhaladva hagyta el a termet, azonnal utána startoltam.
- Valami rossz történt veled? - kaptam el a könyökét, ezzel megállítva és magam felé fordítva.
- Nem, de kedves, hogy kérdezed - mosolyodott el hamiskásan, mire mérgesen megcsaptam a vállát.
- Megijesztettél!
- Aú! – nyomta tenyerét arra a pontra, ahol az ütésem érte.
- Mi történt veled vasérnap? – néztem mélyen a szemébe.
- Blake elhívott moziba és nem mondhattam neki nemet – pislogott ártatlanul Rio.
- Őt választottad helyettem? – tettettem a sértődöttet.
- Ez még kérdés? – csillogott huncutul a szeme.
- Én is őt választanám helyetted – fintorogtam, amin persze felnevetett.
- Édesanyám belázasodott, apának pedig dolgoznia kellett. Ezért maradtam otthon – mondta Rio témát váltva.
- És jól van anyukád? – kérdeztem azonnal.
- Persze. Csak egy kis influenza.
- Ezt is mondhattad volna - húztam el a számat, mondván, hogy megspórolt volna nekem egy napnyi szenvedést.
- Nem gondoltam volna, hogy ekkora hisztit csapsz majd – jelent meg egy apró mosoly a szája sarkában.
- Hisztit? Hisztit?? Én ugyan nem hisztiztem! – ellenkeztem rögvest.
- Hát persze.
- Ne hagy rám! Nem hisztiztem. Totál tárgyilagos és kiegyensúlyozott vagyok! – bizonygattam tovább azt, amiről még én is pontosan tudtam, hogy oltári nagy baromság.
- Igen, tudom. Spanyol lecke írása közben is az voltál – bólogatott Rio komoly ábrázattal, mint aki tényleg megért.
- A spanyol meg a francia majdnem ugyanaz – legyintettem.
- Ezt most vajon vegyem sértésnek? – merengett elgondolkodva.
- Tudod, mit? – tettem csípőre a kezem hevesen.
- Na, mit? – utánozta a mozdulataimat szórakozottan.
- Beismerem. Túlreagáltam egy cseppet, de… - kezdtem volna ismét belelendülni, mikor közbevágott.
- Eljössz velem délután moziba?
Először belém fagyott a mondatom második fele, aztán sűrűn pislogva bámultam Riora.
- Nem tudom. Meg kell néznem a naptáramat – feleltem kissé bambán, mire felnevetett.
- Jól van. Ezt egy fél igennek veszem – biccentett.
- Na. Jó. Legyen. Ráérek – adtam végül meg magamat nagy kegyesen.


Következő rész:
Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése